tegnap kerestem

a személyimet és ennek okán az összes holmim között nagyjából rendet tettem. így bukkantam régi levelekre, írásokra, betűkre, szavakra. érdekes, hogy egyesek milyen felelőtlenül használják a szavakat. pedig nem lenne szabad. legalább, ha testet öltünk a szónak, akkor gondoljuk át, hogy az a test az idők folyamán bírja-e, megállja-e a helyét. vagy nem is tudom.

mindenesetre érdekes volt ez a tegnapi élmény, és tulajdonképpen felesleges, mert a személyim mindvégig a kisasztalon hevert a hócipő alatt.