state of mind

na, hát akkor most kifejtem. az imént, azt hiszem megharagítottam valakit, mellesleg ok nélkül. minden szempontból ok nélkül.
merthogy véleményekről beszélgetünk, ugyebár.

az az ember, aki nem tudja ki ő, meg hogy mit akar, azt gondolom, akkor ér el hosszú távon pozitív fejlődést, ha magából táplálkozik, befelé néz és próbálja megtalálni a kérdéseire a választ. ha mindez megvan, akkor tök jó elmenni és megkérdezni másokat, és megerősíteni magunkat abban, amit eddig is tudtunk, vagy csak finomítani az irányokat, de ha úgy kérdezünk mást, hogy nem vagyunk tisztában az alapokkal, akkor az csak ideig óráig ad megnyugvást, előbb utóbb a probléma újra előjön és ismételten kereshetjük a válaszokat. vagy magunkban, vagy másoknál.

nekem nincs bajom azzal, ha mások segítik az embert az úton. sőt.
csak előbb lépjen rá az ember az útra. hogy ez vagyok én, tudom.
mert az út mentén haladva hiába kapaszkodsz, újra és újra elesel.
nem beszélve arról, hogy útközben a szél lefújja arcodról a megvilágosodott mosolyt. és előbb utóbb elmúlik az érzés, elmúlnak a beszélgetés emlékei, nem emlékszel majd arra mit mondtak, ki vagy.

neked nem emlékezned kell. neked tudnod kell.