olyan simán

elment a tegnapi estém, és tulajdonképpen olyan jól.
először is főztem levest. iszonyú jól sikerült, és hál istennek még maradt is belőle, úgyhogy alig várom, hogy hazamenjek.
másodszor tévéztünk a matiéknál. az is remek volt.
utána pedig nyugalom, fészek.

most korábban jöttem dolgozni, ami nem a szorgalmamnak köszönhető, hanem a segítőkézségemnek.

és jelentkeztem kenyába önkéntesnek. de ez még nagyon messze van attól, hogy megvalósuljon. csak nem akarom a lehetőséget sem megadni magamnak. vagy hogy mondják ezt rendesen. na.