na jó

kicsit talán komolyabbnak kellene lennünk, de lehet az, hogy nem.

oviban volt egy vanda nevű csoporttársam, akinek a mamája fodrász volt, ezért mindig fodrászosat játszottunk. hozott be üres flakonokat, meg ilyeneket, és akkor a kis széken, a kis tükör előtt, a kis fejünket, a kis kezünkkel fodrászkodtuk. oviba minden olyan kicsi volt. szerintem ez tök destruktív egyébként. még a végén azt hiszi a gyerek, hogy az a normális. igenis másszon fel a gyerek a székre, és ne érjen le a földre a lába. szokja.
aztán iskolában villamossörfőr anyuka volt a kedvenc, mert lehetett vele menni villamosozni. azt nem tudom mi lett volna, ha valakinek prosti a mamája. akkor óvszereket hozott volna be, meg vibrátort? és elmehettünk volna vele dógozni? na jó, igen. hülyeség. de akkor is érdekes, hogy a gyerekek mennyire az anyuka-apuka körből váasztanak mintát maguknak. illetve ez sem jó kifejezés, mert nem mintát. inkább azt mondanám, hogy játékot. mert hiszen, soha egy percig sem akartam fodrász, vagy villamosvezető lenni. soha nem is törekedtem erre. viszont játszani, hogy az vagyok, az vicces volt.