most meg

a cégünk új arculatának terveit kellett végignézni, és van is egy, ami baromira tetszik, de tutifix, hogy a többiek le fogják szavazni, mert ők nem tudják mi a jó:) na mindégy, mindégy.

valamit még kell írnom, illetve kurva sok dolgot kell írnom, ráadásul viccesnek is kell lennem, ami ebben az esetben most már szinte képtelenség, mert elfáradt az agyam.

kiskoromban augusztus végén görkorival jártam mályiba, ahol egy tó van, az unokaöcsémmel, norbival. sokkal jobb volt egész nap úszni, meg cigizni, mint pötyögni a betűket befele a gépbe. ez a helyzet. mindegy mostmár, nem tehetek az ellen, hogy felnőttem.

moszad írta a minap, hogy 'úgy morzsolni az időt, hogy úgy érezzük, nem is éltük át. Minden reggel megerőszakolni magunkat.' és ezen most egy picit gondolkoztam, és azt hiszem nem ez kellene, hogy legyen. kedves moszad, szerintem rendbe lehet hozni a dolgokat. ebben egészen bizonyos vagyok. csak kicsit össze kell barátkozni az idővel. megismerni a másodperceket, az órákat. hagyni, hogy ők is megismerjenek.

aztán meg néha mesterségesen bebábozódik az ember, és akkor napokig nem mozdul benne semmi, csak vár türelmesen (vagy türelmetlenül), de mikor ez az állapot véget ér, akkor csudaszép megújult ember lép elő a bábból, ezt sose feledjük. vagy az egy másik mese? nem, nem, ez a mese kell, hogy legyen.