a metrón

szinte minden reggel egyszerre utazom egy párocskával, akik ilyen hihetetlenül más világ, mint én. mindig rácsodálkozom erre, meg arra, hogy mennyire szeretik egymást. tényleg hihetetlen. a pasi a lány vállára hajtja a fejét és csukott szemmel, boldogan mosolyog, míg a lány a karját simogatja közben. minden egyes reggel. néha beszélgetnek, mosolyognak nagyokat.. elég jó így utazni egyébként.

aztán még az is történt, hogy beteg vagyok szerintem.
és még este meg is vágtak. csak ezt most vettem észre csupán.