éjjel

a szódában ültem hátul a padon. néztem az embereket. sört ittam. leült mellém az anna, kicsit beszélgettünk, aztán a dáviddal társalogtam. de a padon jó volt. nézelődni, gondolkozni.

később a mumusba mentem, hogy a prosti barátnőmmel (M) találkozzak. nagyon kedves volt, valamiért szeret engem. és egy régi gimis évfolyamtársammal is találkoztam, meg annak a bátyjával, aki minden áron szeretett volna közelebb kerülni M-hez. nem sikerült neki, mert visszamentünk együtt a szódába.
az az igazság, hogy egy réka nevű lánynak volt a születésnapja, aki szintén velünk jött. a szódában beszélgettem ezzel a rékával, és mit is mondjak, nagyon jó élmény volt. tényleg. jó volt beszélgetni. régen éreztem már ezt ismeretlen emberrel.
aztán a dáviddal trécseltünk megint. nagyon kedvelem. mint egy kisfiú, olyan ő.

mindegy, ez mind nem annyira fontos, tudom. 4 körül értem haza, és a csernust néztem, mert más nem volt. persze megint kiakadtam rajta. nem tudott mit kezdeni a betegével, aki láthatólag sokkal jobban tisztában volt saját helyzetével, mint csernus a magáéval. és valami annyira hülye szöveget nyomott, olyat, aminek köze sem volt az "esethez". én nem értem ilyenkor miért nem lehet azt mondani, hogy nem tud mit tanácsolni. csernus nem vállalta be.

ilyenek vannak. most meg honfoglalózom. aztán megyek egy vacsorára. furcsa napló szerűen írni ezt a naplót. különös.