dú dö lá-dö láki mósön

először csak a lábujjaiddal mocorogsz, életre kelnek az asztal alatt és már régen nem irányítod őket. aztán érzed, hogy az agyad kiszáll az ablakon át, és valahol a levegőben, ott szemben a hegyek között kering. aztán egyszercsak nem hallod, hogy a neveden szólítanak és a lábad is valahogy sokkal inkább útrakélne, mint ahogy normális hétköznapokon szokott.
mennem kell. mennem kell. kilépnem. lépnem.