blame it on the boogie

nem érzem valahogy.

csak azt, mikor az izzadság folyik a halántékomon. és mikor a derekamon megül az idő és a lépések súlyos rétege.

mennem kellene, maradni inkább?

egyértelmű utakon bújkálok és rejtett sikátorokban hangoskodom.

a sziget egyébként még mindig ugyanolyan kiábrándító.

jó itthon.