kisgyerek II.

ennek a barátomnak azt válaszoltam, hogy vagy a sötétség, vagy az egyedüllét maradt.
mire ő azt írta, hogy csak mennie kell tovább nagy bátorsággal.

én azt hiszem ez a kisfiú csakazért is boldog lesz. legfőképp mert egyenlőre nem ismeri az ellenkezőjét.

a szél néha önkénytelenül is divatosra fújja az ember haját.

a nap pedig divatosan barnára pirítja a bőrödet.

néha önkéntelenül jól vagyunk. figyeljünk erre oda. ezekre a jóllétekre. ebben a jólléti társadalomban. és csak hogy lezárjam, mert azt érzem ide illik (mindenhova illik):
kurvaistenfasza.