bilifüle

ribancka oly remekül fogalmazol. a kérdéseid viszont nem egyszerűek. azt hiszem mindig is csak a pillanatok számítottak/számítanak. és azt meg tudom, hogy azok az emberek, akikre nem rátalász, hanem utalva vagy, azok amint az utalás megszűnik eltűnnek. ezt te is nagyon jól tudod. ritka eset, hogy valaki örök. illetve azért van, aki örök. juhászgyula is megmondta.

én nem sajnálom ezeket a dolgokat. viszont megértem, hogy te igen. de ez csak nosztalgia drágám, semmi több. egészen biztos, hogy nem tudnánk már előállítani azt a szituációt, amit a geri erkélyén, a sörház utáni hajnali órákban. feszengés lenne csak. beszélnénk a régi időkről, nem a pillanat lenne ott. csak a már elmúlt pillanat.

mondom mindig - előre kell nézni. és én tudom, hogy neked valami úgyis össze fog jönni, mert nagyon keményen bánik veled az élet. akár a kecó a szolgával, akár más. de egyszer még hátradőlsz majd kezedben egy szexlappal és egy ananászlével a nyugalomban. a harmóniában. ez teljesen biztos.