a történet

egyszerű.

nézd meg, ki vagyok (súgtam néki)
s meglékeltem a fejemet,
agyamba nézett s nevetett.

aztán a fejem ott maradt, nyitva. kicsit ha lábujjhegyre állsz belelátsz te is. tanácstalan vagyok, bezárjam, s ha igen, hogyan..

egyébként a fájdalom most már annyira ismerős, hogy nem is akarom elűzni. mint egy barátot, legközelebb tán még hellyel is kínálom. itt van, körbevesz, szorít. mint egy kinőtt pulcsi. amit meg sem próbálsz levenni, mert reméled, hogy szép lassan kitágul a viseléstől.