reggel munkába igyekezvén láttam egy kisfiút és egy kislányt, akik épp egy oszlophoz kötötték kutyájukat, amíg betértek egy trafikba akármit venni. és a kutya szemében azt láttam, hogy ő nem tudja, hogy ez csak egy perc, hogy nem érti, hogy akiket szeret most ezt miért csinálják, de nem is ez a fontos. félelmet láttam a szemében. fájdalmat. rossz volt.

volt az egyetemen egy tanárom, akivel rengeteget beszélgettem órán vagy órán kívül, ez most tök mindegy, szóval hogy sokat beszélgettem mindenféle összefüggésekről a kulturális kontinuumban, ami most kicsit rosszul lett megfogalmazva, de nem tudom jobban. nagyon szerettem ezeket a beszélgetéseket. szerettem megismerni a kapcslatot bizonyos korszakok bizonyos "termékei" között, szerettem meglátni az addig nem is vélt hasonlóságokat. nagy kulturális felfedezések voltak ezek, amikért elképesztő hálás vagyok ágnesnek, akit szerintem utoljára két éve láttam az eklektikában, ahol történetesen egészen véletlenül én szolgáltam ki.
hiányoznak az ilyesfajta felismerések ugyanakkor. és a legdurvább, hogy igazából nem kell ehhez ágnes, meg nem kell ehhez semmi, csak a hülye buksim, vagy esetleg valami könyv, de talán még az sem. ellustít a munka. talán (többek között) ezért sem szeretem.

kaptam most egy mailt. kicsit jó lenne lefagyni. megszűnni. nem lenni. maghalni. elfelejtve lenni. nem lenni.