nosztaldzsik momment of máj déj

ez most, mert most meg a thália jár az eszemben, és azért nosztalgikus, mert az utóbbi években akárhányszor mentem oda, sose éreztem ugyanazt. pedig milyen jó volt, minden egyes reggel és iskola után.. a régi capuccino, nem a porból készült, ami 18 éves koromban kezdte pályafutását, mert a tulaj, az irén vérszemet kapott. hanem még az elején, az igazi, ami gyakorlatilag mindent ütött. eleinte 80 foritnért. jézusom, nagyon finom volt. és ágika, aki mocsolyásról járt be minden nap és a világ legundokabb pincérnője, az a fajta pincérnő, akinek semmiféle érzéke, semmiféle affinitása nincs nem hogy a szakmájához, de az emberekhez sem. egyetlen egy dolog tudott mosolyt csalni az arcára. a rendőrök. ha bejött egy, ágikába élet költözött, mosolygott, beszélt, kedvesen. ah, remek idők voltak, kitűnőek. nem is lehet szavakba... thália, a dériné utcában. mátyás jenő, sanyi bácsi, ági néni, és az összes megbolondult színész, a színházi próbák hangzavarába kilépni kissé bódultan, azta. köszönöm irén!