noon

együtt ebédeltem a nővéremmel, meg sétáltunk, meg üldögéltünk a duna parton egy padon, meg mittomén. egészen idilli volt, még fel is töltötte a telefonomat, annyira rendes volt. aztán bejött velem a munkahelyemre és közölte, hogy el sem tudta képzelni, hogy íróasztal, meg computer, meg iratok az asztalon.. sosem vett komolyan, jól látszik ebből is.

és még az is van, hogy valami fehérje magas, vagy mittomén. nem aggódom, mert biztosan csak a betegség maradványa, de azért holnap megpróbálok elmenni újra pisilni egyet.

és vannak hangok, amiket örökké képes lennék engedni befele a fülembe..