kifejtős

mély lélegzetvétel. benttart.

próbálnék telítődni azt hiszem. most meg egyébként megint olyan érzésem van, hogy nem tudom hova tartanak a dolgaim. teljesnek érzem pillanatnyilag az életet, de a lényeg pontosan a pillanat szóban van. persze mindig is a jelenben éltem, csak most néha mégis frusztrál, ha arra gondolok, hogy a pillanatot ismerem csupán. igaz, sem jogom, sem lehetőségem nincs megismerni a következő pillanatot, csakis mikor már jelen lesz. kellemetlen ez azért.

a hétvégén gyermekekkel foglalkoztam, ami nagyon jó volt. ábika és zorka is megkedvelt. valahogy megy ez egyébként, valahogy nem kispályázok a csecsemőkkel, egészen komolyan veszem őket, amiért hálásak. beszélgettem velük, arról, hogy mi az ábra, kérdeztem őket értelmes doglokról és például ábika egészen konkrétan nézett rám és mintha válaszolt volna a kék szemeivel. igen, válaszolt. én hallgattam és megköszöntem. és felfedtem, hogy néhány helyen kicsit másképp gondolkozunk, de tiszteletben tartom az ő meglátását. igen, ábel jobban a szívemhez nőtt, azt hiszem.

plusz még van egy olyan érzésem is, hogy a sors, végzet, fátum, moirák, tök mindegy mi, de valami külső tényező úgyis intézkedik. nem kell kapálódznom, nem kell harcolnom, meg hallgatnom, meg aggódnom, meg kicsattannom. mert nem befolyásolható egy másik ember. mint ahogy magam sem vagyok az. éljenek a szuverén emóciók és impressziók. éljenek soká.