csoki és íráskép

a don pepe boci csokit küld most ajándékba, amitől teljesen lelombózódtam, és sokáig nem értettem miért. aztán ma rájöttem, hogy mert kurva szar ez a boci csoki. pedig régen elég jó volt asszem. amikor még így nézett ki.

nálánál jobban csak a régi nestlét szerettem. meg nagyon régen a mókus szeletet és a vár csokit. és az abc-set, de azt csak a betűk miatt, mert igazából a csokit utáltam, mert kicsit nugátos volt. mégis mindig olyat kértem anyámtól, hogy meglegyen az összes betű.

kiskoromban nagyon nehezen ment az írás. illetve az írás az tök jól ment, csak nem írtam szépen. ezt ráadásul még az is nehezítette, hogy a tanítónő folyton elővette a tesóm füzetét (pont négy év van köztünk és neki is ő volt az osztályfőnöke), hogy bezzeg H. milyen szépen írt. aztán csudálkoztak, ha elment a kedvem az egésztől. szóval egészen sokáig a "külalak" osztályzatoktól kellett félnem, mert egyébként természetesen remek tanuló voltam. még gimiben is ez volt a probléma, mígnem elkezdtem tudatosan javítani az írásképemet. nyomtatott betűkkel kezdtem írni, vagy legalábbis félig-meddig nyomtatottal. és mostanra asszem egészen szép az, amit egy toll és egy papír segítségével hátrahagyok. így megy ez. tudatosan.