ülsz és nézel ki a fejedből. ülsz és vársz, mintha lenne értelme várni. mintha bármelyik pillanatban egy csapásra megváltozna a szituáció, amibe kerültél. mintha lehetne. persze tudod, hogy nem fog és azt is tudod, hogy felállhatnál, elmehetnél, de nem teszed, mert annyira bízol, annyira hiszed, hogy a meg nem történhető megtörténik, hogy az lesz, ami nem lehet.
aztán kapsz instrukciókat, amik némileg magyaráznak, de a szituáció újbóli visszatérését nem kerülheted el. és nem tudod, hogy mihez kezdj, mikor már nagyon közel kerülsz a pillanathoz.
akkor most? akkor miért? akkor hogy?