kicsit olyan érzésem van, mintha egy hatalmas buli után most kint hevernék reggel a tengerparton, mondjuk braziliában, elképesztően álmosan, de már túl a holtponton, úgy, mint mikor azt érzed, egy nagy akvárium a világ, illetve a te világod, mert a külső zajok csak nagyon furán, szűrten és tompán jutnak el hozzád, és süt a nap, ami alapvetően remek, de kicsit bántja a szemed, és csak nézed, nézed az óceánt, míg óceánszínű nem lesz a szemed s míg a só már benne van az orrodban, de egyenlőre elképzelni sem tudod, hogy érintkezz vele, hogy intim viszonyt kezdj a hatalmas víztömeggel, egyenlőre csak nézed tiszteletreméltón, míg ő táncol, hogy megmutassa tagjait.