volt egy időszak az egyetemen, amikor a faust mítoszról és ezzel kapcsolatban nyílván a bűnről és minden egyéb ilyen "paráról" írtam dolgozatot. és jártam szemináriumra ebben a témakörben, meg nyílván csupa ilyes dolgokba csúsztam bele, könyvileg és színdarab és mozi és mittomén még miféle kulturális eszközök segítségével. szóval beleástam magam nagyon. és rengeteget tanultam belőle. szerencsére nem abban a korban értek ezek a hatások, amikor az ember lánya hajlamos túlságosan belegabalyodni, egészen komolyan venni a rossz, a bűn és a büntetés fogalmát.
nekem ez baromira fontos volt. mellesleg. megismerni, közelebb kerülni ehhez az oldalhoz. tudni azt is, amit normális esetben sosem ismer meg az ember. elég sok rossz dolgot láttam. elég sok rossz dolgot tapasztaltam. és hálás vagyok mindezért tulajdonképpen. hálás, mert megtanítottak kezelni a hasonló szituációkat. kiépítették bennem az egyensúlyt. a jin-t és a jang-ot is. akárhogy is.

"az ember jóból és rosszból van
összegyúrva.
fehérből meg feketéből.
ezért van az, ha rajtakapsz
valami rossz dolgon, mindig
szürke leszek.
akkor csak állunk
egymással szemben, mozdulatlanul.

tehát távolodunk, de közeledünk is."