váffánkúló!!!!
nem nekem való ez a társadalomtípus, azt érzem. valahogy az van, hogy még csak azt sem lehet mondani, hogy olyan bazi nagy lázadó volnék, mert szívesen hozok kompromisszumokat olyan helyzetben, amikor tudom, hogy nincs sok választásom. alkalmazkodni is egészen könnyen tudok, sőt, megértem az embereket könnyen, és meg is tudom értetni magamat velük. tehát nem vagyok egy társadalmi defektus, mindjuk így. de valahogy egyszerűen mégiscsak van úgy, hogy nem működik a dolog. hogy valami egészen más dimenzióban vagyok benne, valami másfajta búrában, vagy nem is tudom.
vannak emberek, akiknek nincsen fontosabb dolog annál, hogy egy íróasztalnál üljenek. vannak emberek, akik minden örömüket abban lelik, hogy frankón kurvajelentősek egy elcseszett légyfingnyi projectben. és sajnálom ezt, sajnálom, hogy az értékrendszerük valahol rég el lett kurva, hogy nem tudják, hogy egy egészséges séta kint a levegőn sokkalta többet ad, mint a kibaszott szakma, meg a kibaszott 0-ák a bankszámlaegyenlegen.
tessék már végre élni! tessék már tapasztalni, szeretni, szaladni, érezni a bőrödön, hogy élsz, nézni bele a napba, megfogni a hópelyheket, felfele nézni, fel a házak tetejére, az égbe, belelépni a kutyaszarba és élni, élni, élni...!
bassza meg.
emberek, nem vadak, elmék vagyunk, szívünk míg vágyat érlel, nem kartoték adat.