hát valahogy megasztár fan, illetve nem, oláh ibolya fan lettem. ez van. ez történt a hétvégén. meg persze még sok más is, tegnap este például állítólag megőrültem, pedig csak megörültem, de az ékezet sokat számít. és voltam fóton ebédelni, az is elég jó volt. de a legsúlyosabb a péntek este például, amikor is csárli angyalai voltunk szerintem, mert autóval közlekedtünk veszélyesen és beszóltunk sok embernek. és a zs felszedte szandit, aki aztán a szóda ablakán keresztül megismerte kockahast. ilyenek. tudom, hogy ez így egészen érthetetlen, de nem is ez számít. legalábbis nekem kurvára nem számít, hogy megérti-e az, aki olvassa. és ez így van jól, úgyhiszem.

és tündérvölgyben is voltam pénteken, amikor is megismertem egy bájos úrihölgyet, akit kamillának hívnak. kamilla úgy tűnik nagyon szeret engem. legalábbis ezt kommunikálja, ha jól értelmezem a másfél éves gyerekek kommunikációs módjait. na de tündérvölgy zseniális volt, mert kicsit olyan érzésem volt, mint tinédzser koromban otthon, a bükkben. rohangásztam a domboldalon, és néztem nyílik-e már hóvirág, és nagyon jó volt.

és azt a kifejezést, hogy nominális affázia, nagyon megszerettem. szeretném gyakran használni, ezért jó lenne, ha lennének olyan barátaim, akik nem emlékeznek nevekre, címekre és hasonló dolgokra.

és ma ribancéknál ebédeltem, ahol remek volt, és utána sétáltam és az is, és minden valahogy csudajó. pygmallionféle. csudi. jó.