...kellett ezt ideírnom, mert eszembe jutott.
arra is emlékszem, amikor ribancka próbálta ezt gitározni, és konokul sose engedte azt, hogy segítsek neki. utálta, ha átvettem a gitárt és megmutattam. jézusom, hogy kiakadt mindig.
norbival, az unokaöcsémmel is meglehetősen muzikálisak voltunk. életem első instrumentális élménye (leszámítva a kisgyermekkori xylophonozást) hozzá fűz, meg az ultra szar szovjet gitárhoz, emlékszem, hogy a grease című opusz slágerének dallamára írtunk valami orosz szöveget, a refrénje az volt, hogy já hácsú veloszipíd. klafa volt nagyon. nyomtuk a basszust ezerrel:)
hétfő, február 16, 2004
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése