az imént felhívott a ribanc, hogy ki akar postolni egy sztorit rólunk, és elmesélte, mi lenne az. és felháborító, hogy egyeseknek mennyire rossz és szelektív az emlékezőkéjük. azt akarta postolni ribancka, amikor az avasi templomnál sétáltunk abból az apropóból, hogy ő hányjon. fehérbort ittunk, de azt az igazi ótvaros tablettás szart, biztosan nem kell bemutatni az ilyet. szóval keresgéltük a megfelelő spotot, amikor is megkérdezte, hogy én nem hányok-e. és akkor én azt mondtam, hogy tulajdonképpen nem rossz ötlet. na most, ezt a sztorit a ribanc úgy akarta elmesélni, hogy mindketten sugárban hánytunk, ami azért nem fedi a valóságot, mert én meglehetőset diszkréten és kulturáltan szoktam hányni. de legalábbis semmiképp sem sugárba. egyrészt, baromi ritkán fordul velem elő az, hogy alkoholtól hánynom kell. egy kezemen kb meg tudom számolni hányszor volt ilyen, azokban az esetekben sem az alkohol, hanem inkább a rászívott kannabis származék volt rám rossz hatással. mindegy, a lényeg, ha hánynom kell, akkor egyszerűen hányok. lehajolok és hang nélkül, határozottan, 2 másodperc alatt végzem el a dolgot. így tehát a sugárban hánytunk kifejezés mindenképpen megtévesztés lett volna. ezt akartam most ide beírni.

de még azt is elmondom, hogy a ribi az nagyon durván csinálja a hányás dolgot. mindig baromira sajnáltam ezért. ha ő egyszer elkezdi, akkor biza sose hagyja abba többet. sajnállak ribancka, szívből s nagyon.