az annával ebédeltem az imént és elég jó volt. a kaja mondjuk borzalmasan rossz volt, de az ebéd maga, az kellemes.

most meg fontolgatom, hogy hamarabb elmegyek a munkahelyemről, de félek. ez szerintem rémes, hogy az ember fél. gyorsan megtanítom magamat nem félni, és mindent elintézek. megírok még pár dolgot és aztán kemény leszek.

aztán még azt is el kell mondanom, hogy egyszer átmentem szánkóval egy kisgyereken. nagyon pici volt még (meg mondjuk én is), vagy kétéves kb. de szerencsémre nagy volt a hó és puha, ezért meg sem érezte a dolgot, mert belelapult a nagy és puha hóba.

és még azt is elmondom például (mert eszembe jutott), hogy az anyukám mindent megszámol. ez nála ilyen hülyeség, amit én személy szerint imádok. az alap, hogy mikor sétál mindig számolja hány lépést tesz meg, de például az is elő szokott fordulni, hogy borsót fejt és mikor végez egyszercsak rámnéz és azt mondja: 1372. és ilyenkor mindig eléggé lesápadok. merthogy közben tévét is néz, meg beszél. imádom.