péntek, február 20, 2004

amikor édesapámat bemutatom a barátaimnak, mindig nagyon kényelmetlenül érzem magam, mert általában dicsér. ma délben például az eklektikában moszatnak mondogatta a tutit. a dolichocephal fejformánkról, meg a gyerekkori rajzaimról, meg a mensa tagságról. miért vagyok ilyenkor zavarban, azt nem tudom. de meglehetősen zavarban voltam, annyi bizonyos.

Nincsenek megjegyzések:

website statistics
hit counters