tegnap már mikor elindultam nem volt kedvem menni ebbe a házibuliba, amiről most fogok írni. nemcsak mert baromi hideg volt, hanem azért is, mert az égvilágon semmi sem vonzott. na jó, esetleg a hidegtálak egy kicsit. mindegy, végül persze elindultunk annával, ahol aztán kezdődött a szokásos szar. amikor nincsen kedved valahol lenni. amikor tudod, hogy látszik is rajtad, hogy nincs kedved ott lenni. és amikor nem érdekel, sőt inkább megtiszteled azzal a barátodat, hogy nem titkolod: baromira nincsen kedved ott lenni. és csak nézed az órádat, hogy azért az illendőség határain belül távozz el, tehát minimum egy órát maradj ott, és azért egy pohár italt guríts le, csak a koccintás miatt, és mondj pár vicces szót. hogy mondatokat fűzz belőle az nem fontos, az másfajta házibulik szerepköre. itt most csak a szavak. és persze pár embernek be is szólsz, mert az imidzsednek eleget kell tenni, sőt még talán érdeklődsz is valami dolog iránt, ami egyébként nem biztos, hogy igazán érdekel és a végén az elnyomott unalomtól annyira feldühödsz, hogy szimplán azon képes vagy veszekedni valakivel, hogy cesaria evora nem épp a legjobb hangulatfestő zene egy házibuli esetében. cesaria istennő, remek, jegyzem meg itt zsófi kedvéért, de tegnap nem ő volt a leader a partihangulat mezején.
aztán végül felállsz, pont a legszarabb időpontban, mert korábban érkezett emberek negyed órája már leléptek, hamarabb telt le biztonsági időkorlátuk, így most vérciki, hogy az amúgy is csappanó lélekszámot személyeddel is csökkented, nem beszélve az annáról, akivel már az elején megbeszéltük, hogy együtt lelépünk a lehető leghamarabb.. szóval felállsz, és inkább nem is köszönsz el egyenként, hanem csak kifordulsz a szóbából egy sziasztokkal takarózva és drukkolsz, hogy az ajtó és a kijárat közötti út nagyon gyorsan rövidüljön lábaid segítségével, és attrocitások nélkül legyen megtehető, de nem így történik, hiszen ki más, ha nem a házigazda kell a távozáshoz a bezártnak feltételezett gangi ajtó ellenőrzéséhez...
szóval egy ilyen este után az életet mindig kicsit átértékelem. jelen esetben olyan elégséges körüli az a szám, amit mellé írnék egy ellenőrzőben.

ma pedig napfényt szívtam magamba a félemeleti dohányzó részen, ami erőt adott, viszont szinte azonnal elvesztettem valahol pár lépés magasságnál. bennem van a hiba? van hiba?

ma reggel viszont, mikor főztem a kávémat kilgore trout jutott az eszembe, az én képzeletemben egyszercsak elém állt kilogre, kéziratok voltak a hóna alatt, és valami olyan bődületesen apatikus és nyugodt arca volt, hogy utána még legalább fél órán keresztül üldögéltem a gép előtt szelíd mosollyal arcomon.