felébredtem és a kurva macska nyávogott. de aztán bekapcsoltam a tévét és holly valance state of mind című dalára rákattantam kicsit. mert jó. meg mert hangosabb volt, mint a tüzelő godzilla.

hosszú ideje most végre emlékszem az álmomra. és ez nagyon jó, mert mindig nagyon szeretném tudni, hogy mit álmodtam, de sosem emlékszem rá. kiskoromban volt egy visszatérő rémálmom. otthon voltam a bérházi lakásomban egyedül. és bármelyik szekrényajtót nyitottam ki, mindig nagy medve volt benne. nem barátságos maci, hanem véres fenevad, aki bántani akart. eleinte a szekrény visszacsukásával a baj redukálódott, de később mindig kinyitottam az ajtót (talán ellenőrizni) újra és a medvék egyre durvábbak voltak. és egy idő után már ők nyitogatták az ajtókat. aztán mindig felkeltem, mielőtt még kijött volna egyetlen medve is a szekrényből a szobába.