egész nap csak itthon döglök és valami olyas könyvet olvasok, ami mostanában divat. ilyen szinglis, vagy hogy mondják ezt rendesen. valami egyedülálló nő, aki persze tökre nem akar egyedül lenni, és nagyon értelmes, meg csinos, meg sikeres, tehát megtehetné, hogy nincs egyedül, de közben a lelki dolgai, amikkel nem mert szembesülni, tudat alatt nem engedik közel kerülni másokhoz és aztán erre rájön és közel kerül és happy end. szóval ilyen könyveket eddig sose olvastam, mert nem tudtak meglepni, meg nem éltem meg katarzist olvasásukkor. és azt gondoltam mindig, hogy ha elolvasok egy könyvet, akkor a minimum a katarzis. aztán most itt van ez, valami pókeres címe van, talán hölgypóker. karácsonyra kaptam egy grafikai cégtől, akik nem ismernek, csak tudták, hogy fiatal vagyok, esetleg feltételezték, hogy szingli. és elkezdtem olvasni, mert baromira nincs kedvem kimozdulni, meg mert azok a könyvek, amiket felhoztam pestre már mind okoztak nekem sokszor katarzist. és tulajdonképp arra jöttem rá, hogy az ilyen könyvek az embert ösztönözhetik is akár. legalábbis én azt érzem, hogy most egy kicsit, mintha seggberúgtam volna magamat, mikor letettem. vagy nem is tudom ezt rendesen elmondani. furcsa.

egyébként a goren elvileg ma este számítógépet szerel majd nálam. ez tuti, és ezen kívül nicsen is semmilyen vágyásom. nem akarok kimenni a hidegbe, nem akarok inni és nem akarok sok embert sem magam körül. kicsit szeretném, ha lehetne nekem is téli álmot aludni, vagy egyszerűen csak nem mozdulni sokáig. nem menni. nem beszélni.