same shit

et mihi res, non me rebus, subjungere conor.

narancsvörös

a tarkódban érzed. hogy vöröslik, nyom, simogat.

utolsó hang

ez az utolsó hét mindig olyan, mint egy elnyújtott hang egy dal végén. még mindig nincs vége, még mindig nincs vége, még mindig nincs vége. nem történik semmi, csak várod, hogy egyszer csak csönd legyen, és jöjjön a következő dal.

beleilleszkedés

valószínűleg nem reálisak az elvárásaim az emberek felé. egyre inkább valószínűsíthető, hogy velem van a baj. sem a tempó, sem a tartalom, sem a tudás nem egyezik meg az általam elvárt színvonallal az esetek 85 százalékában kb. meg kell tanulnom beleilleszkedni ebbe, mert fizikai tüneteket produkálok a számomra unalmas, lassú, fárasztó, érdektelen beszélgetések/előadások/prezentációk etc. közben.

fuckyeah

oké, ez egy sikeres hét, ezt most már elkönyvelhetem. itt volt már az ideje, hogy elővegyem a tevékeny énem, már ha létezik ilyen. elővettem. akkor most ez már az igazi felnőtt lét, ezt nem tudom, nem vagyok biztos benne, hogy a felnőttséget ehhez kell mérni, ebben kell mérni, na. mindegy is. valami lesz és valami változik és kurvára kellett már, hogy ebbe az irányba induljak, szóval fuckyeah.

f.á.

meglátni és le-
mondani róla: egy pil-
lanat műve volt

összhang

ülünk egymás mellett. a macska meg én. egymásra nézünk. odahajolok hozzá. odahajol hozzám. összegömbölyödik. rágyújtok. dorombol. dolgozom tovább.
az élet szép.

zsebre tett

ahogyan sétált, zsebre tett kézzel, hóna alá fogva a nappalok ínycsiklandó forgatagát, egyértelmūvé vált, hogy ebben a pillanatban az univerzumnak ez a közepe, a keresztmetszete és minden más lehúnyt szemmel egzisztál, lélegzet visszafojtva, hogy egyetlen másodpercet se veszítsek szem elõl, hogy sejtjeimmel jegyezzem fel minden apró gesztusát.

-

simán hónapokra elfeledkezem erről a blogról. tökéletesen. aztán valahogy szóba kerül, és újra itt vagyok, és eleve kiábrándít, hogy milyen kurva uncsi ez a legutóbbi szenvedős etap, plusz még ezt is megállapítom, hogy csak szomorúságában van kedve írni az embernek, vagy legalábbis akkor, ha valami nem jó, közben meg mégis csak van kedv, de valahogy nem olyan ez már. vagy csak a kifogásokat keresem.
mindegy. diósdon lelassult és lelassított az élet és ennek most mindennél jobban örülök.

csapda

ideális ez a nap a visszaszokáshoz, mert gecira unalmas. mégse megy, untat minden gondolat, amit el akarok kezdeni. állatjó kis ördögi kör.

the great come back - again

most teljesen véletlenül úgy alakult, hogy beleolvastam ebbe, amit ide jegyzeteltem eddig, és valahogy azt éreztem, jó lenne folytatni. ha nem is tudok mindent dokumentálni, és amit dokumentálok, az is annyira nagyon homályos, de akkor is, legalább marad valami, amit aztán évek múlva elolvasok és csodálkozom - ez végülis klassz dolog.

megint eltelt egy év és semmi sem változott amúgy. ha az ember hamar felnő, akkor ez tulajdonképpen így alakul. nem meglepő, hogy ugyanúgy és ugyanazt gondolom.

olyan

olyan mellette, mintha otthon lennék. úgy értem, mintha megérkeztem volna. mert valószínűleg otthon vagyok. megérkeztem.

luck

vannak dolgok, amiket az ember nem ért, csak szimplán befogad. vagy nem is az, hogy nem ért, hanem nem érdekes, hogy érti-e őket. jó dolgok. amiket vagy megérdemlünk, vagy nem, az mindegy is. mindenesetre végülis piszok szerencsés vagyok.

őrület

van ez az őrület, nevezzük így. bár téves szó, mert nem őrültem meg, ugyanakkor egészen biztosan nem vagyok magamnál, vagy pont lehet, hogy most van az, hogy nagyon is magamnál vagyok. végre magamnál vagyok.

végülis hullám

roadmovie, de ez nem jó szó. egy egyfolytában erősödő hullám. minden felületet elérő. ölelő.

na az

van az az érzés, amikor kikapcsolod az agyad, vagy az is lehet, hogy kikapcsol ő magától, szóval, hogy nincs, nem csinálja a megszokott köröket, háttérbe vonul, talán még csak szemlélődni sem szemlélődik, és akkor elengeded magad, sőt, mondjuk úgy, hogy átadod, és jó érzés, annyira jó, hogy már meg sem lep, mert olyan intenzitása van neki, hogy az már nem fér bele, meg a meglepetéshez agy kell, ami ugye éppen a háttérben fotoszintetizál, szóval az az érzés az érzések egyik legjobbika.

ott

eltűnt belőlem, kiszállt belőlem, kikerült a pont. ez most már biztos, és egyébként jó érzés. eddig is biztos volt, a lamentálás oka sosem ez volt, hanem az értetlenség.

nyitott lettem hirtelen és érdeklődő. nyugodt. végtelenül nyugodt.

ott vagyok a helyemen.

allisfulloflove

you’ll be given love. you’ll be taken care of. you’ll be given love. you have to trust it.

maybe not from the sources you have poured yours. maybe not from the directions you are staring at.

twist your head around. it’s all around you. all is full of love. all around you.

nincs figyelem

azt nem tudom, miért kell hazudni. illetve tudom, mert vannak emberek, akik képtelenek elfogadni, ha valaki szemében nem jók. meg hát érzelmileg 16 évesek. tinik.

nem tudom, nem tudom.

tegnap este felkúrtam magam, mert annyira szánalmas ez az eső utáni köpönyeg. soha nem mondanék semmi rosszat arról, akit szerettem, a kapcsolatunkról meg pláne nem. és akkor ez még nem is a hazugság kérdésköre. mindegy. ő mond. hát mondjon.

egyszer majd felnő, vagy nem nő fel, és akkor örökké kurvaboldog lesz. tulajdonképpen mindegy. de az biztos, hogy amíg képtelen lesz őszintén, nyíltan beszélgetni, addig tőlem nem kap sem figyelmet, sem szeretetet.

emésztés

az biztos, hogy a rendes emésztés segít abban, hogy az ember jobban érezze magát. meg hát klasszik: nem tudod megemészteni a dolgokat. jelentem, most már meg tudom emészteni. kapják be a dolgok, akkor is megemésztek!