eszembe jut pár dolog, amiről szeretnék ide írni, aztán kimegy a fejemből.
a héten majdnem minden nap itten voltam a dolgozóban. ez tulajdonképpen nem jó, de egy kicsit azért van benne jó is. például az, hogy szőnyegtisztitást végeznek itten fiatalemberek, és nagyon finom illat van. viszont az rossz, hogy nem működik a szobában egyik számítógép hangszórója sem, ezért nem tudok zenét hallgatni.
meg mi van még?
az idő annyira kellemes, hogy folyton csak sétálnék. folyton..
édes kisfiú, hosszú kis ujjaival és csodás szemeivel, meg a nyugodtsággal, ami áramlik belőle.. szóval remek kis srác, nagyon büszke vagyok rá.
vannak azért jó dolgok. lehet sokat kacagni mindig, meg rácsodálkozni a szépre. legyen az egy háztetőn, vagy a hóban, vagy az anyukám szemében.
az idő meg úgyis relatív. az érték pedig mindenkinek érték. csak van, aki később érti. érzi.
ma rámköszönt a deákon az aluljáróban margit néni. háttal voltam neki és felismert, én meg felismertem a hangját. odaszaladtam hozzá, mert megörültem neki. aztán éreztem, hogy iszonyú a szaga. és mint régen, most is fogta a kezemet, és húzott magához és nagyon rossz volt, mert szívesen öleltem volna meg, de elképesztő volt az a szag. megkérdeztem merre szokott mostanában aludni, mondta, hogy itt a deákon és mondtam, hogy most mennem kell, de akarok már régóta adni neki egy hálózsákot, szóval majd keresem. hihetetlen a memóriája és az is hihetetlen, hogy így bírja, lassan 10 éve az utcán.. feldagadt újakkal, brutálisan koszosan és ápolatlanul.. és nem fagy meg.. bírja..
és holnap karácsony. adtam neki pénzt, nem akarta elfogadni, de mondtam, hogy már annyiszor ajándékozott meg ő, hogy ezen most ne kezdjünk el vitázni.. biztos vett bort érte, ha egyáltalán beengedik valahova is a szaga miatt. dzingöl belz.
hát először is gro hammerseng zseniális:) de ezt itt most abba is fejezem.
most volt a pálinger, meg még valaki itten lent, jó magasak. nem is gondoltam volna.
aztán meg szombaton a kriszta olyan hihetetlen vicces volt. nagyon jól szórakoztunk, és nagyon szeretem ám.
tegnap meg utaztam, vezettem és finom volt és még ráadásul is. de most ezt nem tudom, vagy nem akarom, vagy valami. meg a tesómmal is találkoztam, meg mata is volt nálam, és az este.
és ma korán keltem és bent vagyok az offiszban és dolgoznom kell és nincs kedvem.
sztem egy darabig nem kellene írnom ide, mert valahogy nem tudok. vagy legalábbis nem érzem, hogy tudnék. és akkor az így is van sztem.
kellemes nap egyébként. az ébredés finom, a reggel ragyogó és az offiszban is vicces, meg könnyed minden.
sosem volt hülyeségek nemléte egzisztenciálisan csődöt mond. csak mint a pont, ha még kettő utána áll.
jaj, hát a metrón szarszag volt. fel is idézte bennem, mikor bújócskáztunk az avason a bukovszki móniékkal és akkor az ovinál jól lefeküdtem háttal a fűbe, hogy ne vegyenek észre és éreztem is azonnal, hogy baj van.. hm.
sokat gondolok a gyerekkoromra. ma főleg, mert tegnap lett megint egy emberke a családban, botond. nagyon szeretném, ha rendkívül jól érezné magát nálunk. úgyhogy mosolygok is majd rá sokat.
ésakkor így jól is van ez. azt hiszem.
vannak hangok, amiket nagyon jó hallani.
(ez most úgy hangzott, mintha egy bolond ember mondta volna - persze ki tudja..)
és például, ha esik a hideg eső, és sétálok, és szépek a képek, az tök jó. pedig azt gondolná az ember, hogy az semmiképp sem. mégis. van benne finomság. fantázia. ütemre nézni. minden illeszkedik a képbe, amit belül festesz. idővel nem is veszed észre, hogy nem a hídról, vagy az épületekből jön a zene.
vannak helyzetek, amikor mindent megold egy mosoly.
jók ezek a koncertek, csak beszélgetni nem lehet olyankor. persze mondhatnánk, hogy akkor nem ott kell beszélgetni. mindegy ám, mindegy.
reggel néztem a televíziót, hát nem is tudom milyen eszközzel szeretnék fájdalmat okozni pintácsi alexandrának leginkább. jó, lehet, hogy nem bántanám.. végülis ki is kapcsolhatom az átkozott készüléket.
meg banános csokis műzli szeletet eszek, amit a feri ajánlott az éjjel-nappaliból. és nagyon finom. vegyetek olyat. ízletes.
régen karácsonykor mindig csináltam sok ajándékot. ribanc féle képeslapot például, meg öntöttem gyertyát, vagy gyöngyöt fűztem vagy nem tudom. most is csinálnék ilyesmit, de egyszerűen nincs energiám. szóval most a hétvégére ez kell, hogy legyen a projekt. kézimunka csoport in máj rúm.
valahol elveszti az ember a humorát, a lazaságát félúton. vagy nem tudom. pedig nem kellene. nagyon nem.
arankára refkeltálnom kell. én most pár napja minden egyes reggel, mielőtt elindulok, azt a pink dalt hallgatom, amiben sikítja, hogy you aint nothing but a hooker, selling your fuckin soul.
egyébként este meg, mielőtt elindultam egy gusztustalan ügyfél vacsorára, kezemben basszuskulcs basszusgitárjával ezt a refrént játszottam vadul:
with a taste of your lips
im on a ride
youre toxic
im slipping under
with a taste of poison paradise
im addicted to you
dont you know that youre toxic
and i love what you do
dont you know that youre toxic
és el is képzeltem, mennyire jó jazz változatot csinálnék belőle, ha lenne egy gép, amit használhatok otthon, rajta egy fasza kis zenekészítő programmal.
hogy nem tudom hogyan kell lereagálni dolgokat. sokat kell tanulni. mindig csak tanulni kell. ami nem baj, természetesen.
ma is időben értem be. megjavultam, ami a munkába érkezést illeti. de egyébként jó ez, korán itt lenni, kávét főzni, emileket olvasni. szerethető.
a viktor meg rákattant az if i was a rich girlre gwentől, és azóta minden reggel arra kávézunk a konyhában. lehet azért is érek be időben. mert mosolygok és felpörgök. meg mert jó. egyébként. sokminden.
olyan buta vagyok..
hiszen, olyan egyszerű ez az egész. vagy annak kellene lennie.
hogy szeretet, nem? nem erről szól?
írásban mindig okoskodom én is.
akkor most nem tudom.
amit én ide írok az őszinte, ez biztos. az is biztos, hogy nem a legbelső gondolataimat jegyzem le, ami nyílván azért van, mert az embert mégis csak olvassák. persze akkor minek írom.. nem tudom.
most nem érzem jól magam, de ez is csak egy relatív érzés.
ha azt mondják neked, hogy te csak szőlő lehetsz, málna nem, és aztán mikor már szőlőként viselkedsz, akkor nem örülnek a szőlőségednek, akkor tudsz azzal mit kezdeni? mert málna akkor sem lehetsz. de akkor mi legyél? valójában lehet, hogy egyik sem vagy? vagy lehet, hogy nem neked kellene változnod, hanem annak, aki mondja? egyáltalán, nem úgy van, hogy mindannyian változunk? mondta is régen az okos, hogy kétszer ugyanabba a folyóba nem.. ugyebár. tehát mindig más minden, egyszer szőlő, máskor must, harmadszor mazsola, és akkor még azt feltételezem, hogy szőlőből indulunk ki és nem igényeljük, hogy más legyen a szőlő..
most nagyon bután írok, nagyon összefüggéstelenül, nagyon sok dologról.
emlékszem már tinédzserként is meg akartam érteni ezeket a dolgokat. akkor sem jutottam többre. úgy oldottam meg, hogy leszartam. negligáltam, mondjuk így, mindent, amivel nem tudtam, mit kezdeni. aminek nem tudtam megfelelni. vagy aminek nem akartam megfelelni.
aztán meg van, hogy az embert tanítják és kiderül a végén, hogy aki tanította, az csak elméleti tudással bír. illetve nyílván ezt a tanítás alatt is érzékehettem, csak hát valahogy.. jó, ez hülyeség.
semmivel sem több a semminél a semmi.
ha pedig az ember szeret valakit, akkor nincsenek fokozatok.
és ha valaki nem bízik a szeretetemben, az csak azért van, mert a sajátjában nem bízik.
