apukám új barátnője úgy néz ki, mint halász judit, és ezzel az egyszerű szemponttal azonnal belopta magát a szívembe. no nem a legmélyére, de legalább pozitív az első benyomás ugyebár. az van, hogy gyermekkoromban halász judit rajongó voltam. ha tehettem, elmentem minden koncertjére, illetve helyesbítek, ha tehettem és ha anyukám ráért, elmentem minden koncertjére. elvittek. akarom mondani. aztán én annyira szerettem a halász juditot, hogy nagyon szerettem volna az egyik kisgyerek lenni, aki felviszi neki a virágot, meg mittomén, ilyesmi. és egyszer lőn, elém állt a várva várt alkalom, kezemben csokorral, szememben fénysugárral, pirosan izzó arccal és izzadó tenyérrel a színpad oldalánál vártam, hogy sorra kerüljek. és mindez egészen biztosan megtörtént volna..de megijedtem, elrohantam sírva, gátlásaim hurrikánjának közepette. a virágot unokaöcsém kezemből kitépte és halász juditnak odaadta. halász judit kedvesen mosolygá norbira, adá néki puszit, fénykép készüle eme esetről. jómagam hátul szomorúan. asszem ülök.

feri, a nonstopos megint épp kezdte visszalopni magát a szívembe szótlan segítőkészségével, figyelmes előrelátósággal, mígnem tegnap újra többet beszélt, mint amennyi ebbe a szimpatikus imágóba belefér. nem is értem miért kell átlépni bizonyos szerepköröket. ő feri, a boltos, aki ahogy belépek nyúl a szofi lights és a piros parmalat után, én meg a vásárló vagyok, aki mindig éjjel érkezik, mint a pataki attila, és szinte mindig ugyanazt kéri. ebbe a kapcsolatba belefér egy hogy vagy, vagy mi újság, de nem fér bele mélyebb bölcseleti eszmecsere. ha már úgy adódott, hogy van nekem feri, akkor én őt a boltos ferinek akarom.

"házasodj meg, meg fogod bánni;
ne házasodj meg, ezt is meg fogod bánni;
házasodj vagy ne házasodj, mindkettőt meg fogod bánni;
vagy megházasodsz, vagy nem, mindkettőt megbánod.

nevess a világ bolondságán, meg fogod bánni;
sirasd meg, azt is meg fogod bánni;
nevess a világ bolondságán vagy sirasd meg,
mindkettőt meg fogod bánni;
vagy nevetsz a világ ostobaságán, vagy siratod, mindkettőt megbánod.

bízzál egy lányban, meg fogod bánni;
ne bízzál benne, azt is meg fogod bánni;
bízzál egy lányban vagy ne bízzál benne, mindkettőt meg fogod bánni;
vagy bízol egy lányban vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni.

akaszd fel magad, meg fogod bánni;
ne akaszd fel magad, azt is meg fogod bánni;
akaszd fel magad vagy ne akaszd fel magad, mindkettőt meg fogod bánni;
vagy felakasztod magad, vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni.

ez, uraim, minden életbölcsesség foglalata. nemcsak egyes pillanatokban szemlélek mindent aeternomodo, mint spinoza mondja, hanem szakadatlanul aeternomodo vagyok. sokan azt hiszik, hogy ők is aeternomodo vannak, ha ezt vagy azt megtéve, egyesítik vagy közvetítik ezeket az ellentéteket. ez azonban félreértés; mert az igazi örökkévalóság nem a vagy-vagy mögött, hanem előtte van."

..és amikor az ember mosolyog, akkor nem létezik az a fegyver, amivel leteríthető.

önkényesen elfoglalta egy ideje az arcomat egy méretes mosoly..

béla kutyám, mikor először látott havat, még nem volt egy éves. mindig bent aludt a házban, ezért baromira meglepte a dolog. hatalmas hó hullott abban az évben, derékig ért. emlékszem, reggel gyalog fél óra volt eljutni az 50 méterre levő boltba. imádták az emberek. mindenki a háza előtt lapátolt, szomszédokkal borozgattunk, ilyenek. béla kijött a lakásból, megijedt. aztán leugrott a teraszról szokásához híven és eltűnt a hóban. annyira megijedt az élménytől, hogy ugrálva volt képes csak haladni. annyit láttunk belőle, hogy néha a fülei libbennek. hihetetlen helyes volt. béla.

ha kinyújtom a kezem.. elérem, ugye?

basszus... boldogat!

hát elég jó dolgok történnek velem. persze közben van néhány nemjó is, de azokat szinte észre sem veszem.
tegnap a madách térnél negyed órán keresztül játszottam, mint kiskoromban. a lábammal írtam a hóba, meg gyúrtam hógolyót is. meg ilyesmi, hóval kapcsolatos dolgok, tudod. és aztán meg még sokkal jobb lett, nem kint, nem a hóban.
vannak helyzetek, amikor minden stimmel.

megettem egy songuku pennét és most mozdulatlanul ülök, fejemen fülhallgató, amiben a nagyszerű lamb együttes lemezének ötödik dala kb 9edszer egymás után..

i've been so excited since i knew i was gonna be with you
now everyday the sun will shine on me from your eyes
i'm on a train to you and it's just not fast enough
every second takes an hour, i can't sit still
now it's all in your hands and it feels so beautiful
now you can lay them all on me as much as you like

és mozdulatlanság. csak a levegőt figyeled. csak a hullámzást. ahogy melegítí a fűtőtest a szobát. ahogy szép lassan elalszanak a bútorok.

rómában marcos hallgatta az apró fehér fiatjában loreena mckennitt the mask and the mirror cd-jét. emlékszem egy kellemes, biztos fogódzó volt az ismeretlen ember kocsijában. ez egyébként nem tudom, honnan jutott eszembe. illetve egy sejtésem van, sarah mclachlan szólt épp a rádióban, akiről eszembe jutott loreena, és innen már egyszerű.

szeretnék időutazni, de csak pár órát ha lehet. és nem akárhova. ugyanoda.

kimegyek enni valamit. életre vágyom. mozgolódásra.

szvsz tegnap nagyon jó volt. olyan kérdésekre kaptam választ, amiket eddig fel sem tettem magamnak. például hány centis orrok vesznek körül, mi a helyzet a fülméretekkel, a bokákkal és talpakkal, nem beszélve a metszőfogakról.
és nagyon, nagyon nehéz néha uralkodnom magamon. ez is tuti. persze szvsz.

ideírnám még ezt a hatalmas mondatot:
"ha most keresztre feszítenének, azt hiszem képes lennék átélni a világmegváltást" mszt. talpmasszázs közben.

"hey!
ezt irod a blogodban:

"tegnap megnéztem azt a hülye kontroll-t. és megvilágosodtam. egyszeruen
a magyar filmeknek mostanság nincsen mondanivalójuk. nem bírnak a-ból
b-be eljutni. baromire felidegesítettem ezen magamat."

ezt meg a film alatt erezted, vagy csak utana? ha a film alatt, akkor
felalltal, es kijottel? ha nem, miert nem? :)

amugy nem teljesen ertek veled egyet.. odairhatnad a mondat vegere, h
imho vagy szvsz.. "

ezt kaptam ma. illetve így kezdődött. tök mindegy most a tartalom, arra már válaszoltam. csak annyit szeretnék kérdezni, hogy egy blog esetében akkor most minden postom után írjam oda, hogy szvsz? esetleg imho? szvsz jézusom..

mára kellett rájönnöm, hogy lehet, hogy nem is lettem volna jó efbíáj, vagy szíájé ügynök. nem bírom a durva érzelmi viharokat. illetve sokáig nagyon bírtam, sokáig baromira bírtam nyugodt, apatikus, közönyös lenni. de ma valahogy nem megy. valahogy hat rám, kihat rám minden. belevonódok. szar ez. nemcsak, mert ügynöknek nem vagyok jó. szimplán szar. ez.

a hétvége furcsa volt. illetve nem furcsa, hanem vegyes. boldog és szomorú is, és jajongós kicsit.

idén először nem hívott fel fél ötkor anyukám. persze ez alapvetően nem baj. csak valahogy hozzászokik az ember. mindenesetre ma még megköszönöm neki az életem.

magadat keresd
belül kutass kérlek, ne
arcomba nézve

egészen más ízű a kávé. egészen más fényű a reggel. egyébként.

ha van egy idős, beteg, csúnya és agresszív néni, és van egy középkorú, egészséges, agresszív néni, és ők ugyanazon sorban állnak a postán a pénzbefizetés ablaknál, akkor előbb utóbb meghallják, hogy dünnyög a másik és egymásra fognak találni. ez tény. és ha ez bekövetkezik, akkor az idegrendszeredből kő kövön nem marad. a hosszas sorbanállás 25 fok melegben sem olyan megviselő, mint az egymást hergelő nénik dialógusa. és előbb utóbb nem bírod. és megmondod nekik. és akkor megnyugszol.

nyugalom van. biztonság. persze ez csak érzet, de érzetnek erős és remek.

olyan sokminden van bennem. nem is tudom képes vagyok-e szavakba. önteni.
később biztosan.

rossz egyébként, mikor nem tud válaszolni az ember lánya egy smsre.

egész jól állok. úgy értem.. nem tudom hogy értem. most mintha megint a helyére kattant volna egy darab puzzle. mintha jobban látnám a képet. a képemet. a képedet. a képünket. nyugodt vagyok. és ez elég jó.

egyszer a diáksziget nulladik napján a híd alatt megcsípett vagy 40 darázs. hánytatni vittem vikit, aki jó barátnőm volt. rengeteg cherrybrandyt ivott és nem volt tőle valami jól. délután volt, reggelig kellett várni, hogy beengedjék az embert. a híd alatt aludtunk (basszus, mik vannak, ma már a szigeten sem tudnék aludni, akkor meg...!). szóval vittem vikit hánytatni, mert remekül hánytatok. és ahogy hátulról fogtam egyszercsak olyan volt, mintha csikkeket nyomnának el a bokámon. lenéztem és hirtelen realizáltam, mi történik. darázsfészekben álltunk és a darazsak szálltak, meg másztak befelé a nadrágszárunkon. rohanni kezdtünk, vettük le magunkról a ruhadarabokat. olyan furcsa volt érezni, ahogy másznak és csípnek a daraszak a testemen. aztán vége lett, nem maradt több darázs, de nagyon hosszú percek teltek el. a két bokámon 30 valahány csípést számoltam, de volt még vagy 10 a lábamon és a hasamon elvétve. ez most azért jutott eszembe, mert éjjel begörcsölt a vádlim és most olyan érzés, mint mikor a darázscsípések után bedurrantak az izmok a lábamon.