tök rég csináltam itt bent playlistet, fura ez. mindegy, most csináltam válogatást, ez jó. ettem, fura volt. és nem mozdulok.
azon gondolkozom, hogy hazaszököm vagy valami. nincs értelme itt. végülis.

-

tegnap éjjel rekord született, eklektikás kacagás után csicsivel negyed 12-re hazaértünk, aztán pedig hamarosan ágyba is kerültem, és negyed egykor feltételezésem szerint elaludtam. és itt a rekord. az időpontban. na nem mintha, kipihent lennék, vagy ilyesmi, de legalább megpróbáltam.

akkor legyen

vidám dalokat mostantól, muhaha.

-

olyan vagyok, mint egy véglény. és utálok erről írni itt. csak hát ez van bennem.

fejfájással keltem, aztán meg bejöttem ide, és olyan érzés volt, mintha mindenhol valami ellentétes pólusú mágnes lenne, nem éreztem, nem találtam a helyemet. még szerencse, hogy délelőttre nem volt konkrét munka. úgyhogy kimentem a puskinba, végre nincs ez a rohadt meleg, kicsit sétáltam, aztán beültem egy kávéra, meg sok víz, mert a víz fontos, nem csak önteni kell, hanem inni is. füles magazinnal, rácsúsztam, azt hiszem.

aztán most vissza, mert tolni kell, prezentáció, meg szinkron nemsokára, és vonszolom magam után a lelkemet, bár szívem szerint elhagynám valahol. mert minek fárasszam, minek vigyem.

-

azért utálom, hogy dolgozni kell, mert mindig lelkifurdalásom lesz, amikor későn fekszem le, meg mert már nem tudok reggelig semmit se csinálni felhőtlenül, mint rég.

este több dologra is rájöttem. pölö arra, hogy vannak jó dolgok még.

és az a másik, amire rájöttem, arra már sokkal régebben rájöttem. hogy ez igazából barátság volt. de már nincs erőm kifejteni sem.
csak azt tudom, hogy a szív a lényeg. akárhogy is. persze valahol ezt mindig is tudtam.
megdöntöttem a rájöttem szó leggyakoribb előfordulása pár mondatban rekordot.

hah

if this is the kind of love that my mom used to warn me about
man, im in trouble
im in real big trouble

someone please call 911
tell them i just been shot down
and the bullets, in my heart
and its piercin through my soul
feel my body gettin cold.

-

mindig a state of emergency marad végül. minden oda vezet. vagy nem tudom.
ma majdnem kiborultam bent, mert úgy felkúrt egy meló, illetve egy melóból fakadó helyzet, meg mert felelőtlen mindenki, és jól otthagynak, hogy majd megoldom, hát kösz, a faszom kivan. van pár megoldandó helyzet most az életemben, basszameg.

ugyanakkor fontos dolgokra jöttem rá. érdekes, hogyan tanul az ember.

fázom.

-

azt mondja anyám, szomorú a hangom. hogy a francba tudja ezt egy anya ennyire. mindegy, mondtam, hogy fáradt vagyok.
épp gondolkoztam, hogy kéne enni, mikor vége lett egy ppm-nek, és lett mini szendvics, meg gyümölcs. úgyhogy spájzoltam magamnak szilvát, meg banánt, meg almát, és akkor most jó.

-

lassú. lassú az élet, ez a nap meg a tetejébe még lassabb.

nincs semmi, csak olyan dolgok, amiket nem csináltam meg a meló miatt, mert nincs idő mégsem, akárhogy is lassú. valami külön dimenziók vannak, úgy hiszem.

ennek még címet sem tudok adni

ezt mutattam már?

ennyire még nem vártam vihart.

hi, im empty
so tell me you care for me.

ezek a kurva dalok.
egyébként már itthon vagyok, majdnem kész a meló. lesz ma az adaptáció, szinte csak a viasatot nézem ma egész este/éjjel.

nincs kedvem semmihez amúgy. ez a madonnás is csak tegnap szórakoztatott éjjel a timiékkel rötyögve. most már nem. és mindjárt indulni kell.

interjú madonnával

- hi madonna, im crazy for you
- kérdezz rendes kérdéseket villa, ez egy interjú, állj le ezzel
- dont tell me to stop
- ...
- ok, how was your holiday? was there some hanky panky
- biztos olvastad, hogy kicsit fagyos köztünk a guy-jal a légkör, meg tolom ezt a koncertturnét...
- it could be very difficult, but it seems that you keep it together
- igen, próbálom. nagyon kemény munka ez, minden fronton meg kell felelni.
- you seem so frozen
- most találkoztunk először, mit vártál
- well yeah, nobody's perfect
- azért ez eddig életem legszarabb interjúja
- sorry. do you see that field over there? this used to be my playground
- milyen kedves, hogy megosztod ezt velem
- so why dont you come to hungary to play for us? we'd like to take a bow
- tudod, rengeteg turnéhelyszín van, nem fér bele budapest
- but youre a material girl..
- de nem annyira
- come on, open your heart to me
- nincs ebben semmi érzelem. üzlet ez, ne legyél ilyen erőszakos
- dont pretend that you know me. nobody knows me
- ok, akkor nem fogsz normális kérdéseket feltenni?
- oh, im so stuipd. but thats it. you most love me. i deserve it
- pszichológusra van szükséged
- i guess its just human nature
- hát igen. volt már pár ilyen esetem, elhiheted.
- i see us as future lovers. we're going deeper and deeper and than i just justify my love, what do you think?
- szeretnék kimenni innen
- but i have four minutes more
- ok, maradok
- i want you in this life inside of me
- de nem tetszel
- you'll see someday, somehow.. why dont you just.. jump?
- te nem vagy riprter, ugye?
- cmon, give me one more chance
- még egyet? miért volt már egy? szerintem búcsúzzunk el
- oh, the power of goodbye is killing me. do you know how it feels like for a girl?
- fejezzük ezt be, én kimegyek
- sooner or later youll gonna be mine. why is it so hard to accept it?
- hagyj békén
- words. they cut like a knife.
- szent isten
- its like a prayer. but youre a thief of heart anyway.
- elmentem.
- of course, just leave. you, runaway lover. bye bye baby.

pure

persze értem.

-

didnt i tell you
what i believe
somebody say that
a love like that wont last
didnt i give you
all that ive got to give baby.

-

ettől az új critical mass radikáltól meg tök kiakadtam. faszomat már, de tényleg. minden kibaszott hónapban kell, hogy legyen valami shit ebben a kurva városban? és egy ilyen politikamentes szervezetnek miért kell beállni ebbe a sorba, kurvaélet.

azér ez kemény

mármint ez ni.

-

ma van nálam utóljára dávid. 11 körül ér haza, kurvára utálom ezt most, mert szívem szerint itthon lennék, de miatta valahogy inkább mégis el kell mennem.
andi tanácsa dávidka hazaérésével kapcsolatosan:

"rendezz neki farewell partit. elég egy tracklist, ami megszólal, amikor megérkezik 11kor:

NSync: bye bye bye,
Freddie: Living on my own
Simon and Garfunkel: Sounds of silence
Gwen: What you waiting for?"

még most is hangosan röhögök.

-

polónium a cigiben, ugyan már? mi a francot keresne ott? és miért tennék bele? marha jó üzlet a dohánygyárosoknak kinyírni azokat, akik fenntartják őket. ezt a faszságot. és a hiradóból is ez folyik. jézusom.

sarah elhagyta grissomot, bár szereti. dráma van.

jó, hát a thália nem vátozott. bútorokban igen, de másban nem. pl itt ül mellettem egy csávó, ismerem régebbről, ugyanúgy néz ki, csak vagy 30 évet öregedett, az alkohol, gondolom. na most, a telefonján a csengőhangokat nézegeti. de geci hangosan. mintha 10 évet mentünk volna vissza az időbe, azt hiszem.

-

a tháliában ülök épp, nemsokára találkozom a volt osztályfőnkömmel, gyakorlatilag tök feleslegesen, de ez mindegy is. fel kellene hívnom, ide kellene hívnom, mert lusta vagyok mozogni. 9-kor értem haza, természetesen rántott cukkini várt, aztán almát szedtünk nagyinak, majd rohantunk a piacra, és most szabadidőm van, igyekszem kihasználni. most érzem csak a fáradtságot, amit a hatórai kelés testált rám. mondják ezt így? persze mindegy.
az úton ordítottam a dalokat a kocsiban, remek jó volt, szerintem a fejem is belilult. és mivel a gyors dalokat tartalmazó mixet többet hallgattam, ezért bőven megsértettem a sebességkorlátot, vagy átléptem, vagy mi, de egyszerűen követni kellett a ritmust.
a mai program még nagyi, majd bea látogatása, és remélem, itt pont, mert nincs kedvem semmihez. ez nem meglepő persze. mindegy is.

gyönyörű amerika

"aids is finally funny."

záró

hát, kína most még egyszer megbassza a világot. csudálatos.

írni

mondjuk ma, vagyis tegnap éjjel egészen jót beszélgettem dáviddal. ez biztos annak is köszönhető, hogy nem volt hosszú. a beszélgetés.
nincs kedvem aludni.

egy csomószor gondolok tök értelmes dolgokra, meg arra, hogy na, ezt majd leírom, hogy ne felejtsem el, aztán mikor belépek ide, akkor meg egyszerűen ülök, lehelet finoman rajta vannak az ujjbegyeim a space-en, az a-n, az r-en, az e-n, meg az enteren, és érzem, ahogy jön ki a laptopból az energia. érzem, ahogy kúszik fel az ujjaimon, a tenyeremen át, a csuklómnál kisebb kanyar, majd végig a vénáimon a vállamig... ott mindig elakad.
és mire ezt végiggondolom, már azt is elfelejtem, hogy egyáltalán írni akartam valamit.

hát így.

-

a beszívott törcsi annyira vicces.

-

hordom a törött korsómmal
tudom, hogy mindig kifolyik
remélem marad majd pár csepp
és felérek - üres a kelyhem
lemegyek újra kell tennem.

kezdettől elbaszott kaland
mondd édes, sípoló csöndben
felettébb kétséges éj ez
nem tudom, miért csinálom
hiába alszunk, nincs álom.

-

keresett fejvadász. most az van, hogy én szeretek itt. ami fura, tudom.
mindegy, gondolom, interjúra elmegyek azért. csak hogy halljam, mi van.

-

a lehető legkésőbb keltem, kinyitottam egy word doksit, és beleírtam pár dolgot vázlatként, úgy mégis csak kevésbé ciki, ha kérdezik, mit csináltam. vázlatot írtam, az jól hangzik, nem? na.

persze megint fél 5-ig olimpiáztam, fasz kivan már, mikor lesz vége ennek? viszont realizáltam, hogy 21-edike van, ami egyfelől azért jó, mert visszajön szabiról a pénzügyes, be lehet váltani a taxicsekkeket, másfelől meg azért, mert már max 10 nap, és nem lesz dávidka nálam egyáltalán.

munka

az egy dolog, hogy egész nap nem visz rá a lélek a munkára. az is egy dolog, hogy emiatt elmenekülök a tabánba tüzijátékot nézni. aztán az megint egy, hogy egész este nem doglozom, mert kitalálom, hogy reggel majd korábban kelek. de most, hogy elkezdtem nézni a köcsög öttusát, és hirtelen már három óra van, a korán kelést mivel fogom elnapolni? és mikor írom meg azt a szart, amit kellene? a picsába, hogy nem csináltam meg délután, de tényleg.

elsétáltam ma a ház előtt, ahol laktam, mikor pestre költöztem. oppárdon, budára. jó emlékek, pedig elég kemény volt. de az a lakás azért eléggé tetszett.

-

mondjuk az, hogy holnap nem kell dolgozni, és addig alhatok, amíg akarok (nem fogok, mert tuti olimpiát fogok nézni), és hogy dávidka sincs itt, szóval ez így együtt szinte könnyet csal a szemembe.

egyébként meg nem tudom. lehetne nekem is itt siránkoznom, de most nem teszem. az az igazság, hogy a faszom ki van ezzel az egész barátság dumával, mert nem először futjuk meg ezt a kanyart. van előttem egy példa, és kétszer - azt mondják - nem lépünk ugyanabba a folyóba, de nagyon úgy tűnik, hogy dehogynem.
és mindig, de mindig az szokott lenni, hogy nem baj, nem játszmázom, nem leszek ovis, de ezeregyedszer belefutni ugyanabba a pofonba már nekem is sok.
picsába, ki a fasznak kell szív, de most komolyan.

csak a baj van a szívvel, az a helyzet.

mint ahogy a jövőben lévő, lehetséges, talán eljövendőn aggódni is faszság. persze érthető, de mégis csak faszság.

csak tudnám, most miért kúrtam fel magam. illetve tudom.

sir

vannak, akik megérdemelnek minden kitüntetést.

r.m.

nem láttam sok koncertet a szigeten, a negyedére sem mentem el annak, amit kinéztem, de ez így van jól, mert ez mindig így van, amióta az eszemet tudom. 17 éves koromban iggy pop volt a kedvencem, mégis andaxinos borgőzben aludtam a sátorban, mikor a kavránviki ébresztgetett, hogy kezdődik az iggy. nem erről szólt.

szóval a lényeg, hogy roisin fantasztikus. az egy dolog, hogy gyönyörű, és lökött, és a ruhái, meg a tánca, a mozgása, a hangja. de maga a koncert is. egyszerre volt elektronikus és hangszeres, és hál istennek nem moloko dalokkal énekeltette a népet, hanem hozta, amit akart, és úgy tárta elénk, hogy attól minden egyes néző készen volt. vagy nem volt mindenki készen, ezt már nem tudom, mert nem is nagyon érdekel, az biztos, hogy én készen voltam. a roisin egy kincs. eniháv.

-

a jövőhéten hazamegyek, ez a terv. elméletileg, illetve anyám akarata szerint csütörtöktől vasárnapig tartózkodom majd szülővárosomban, de én ezt már most tudom, hogy a vasránapból szombat lesz, és így is a faszom ki lesz már, kb mindennel, mert igazából arra vágyom végre, hogy egyedül legyek egy kicsit, hogy ne legyen tennivaló, mennivaló, megmutatnivaló, hallgatnivaló, látnivaló. meg ne legyen dávid otthon, mikor végre egyedüllét van.

mindegy persze.

valahol megtörtem, azt hiszem. vagy el. vagy le.

sziget

rájöttem, mi bajom alapvetően a szigettel. régen egy fesztivál volt. nem is néztük nagyon, milyen koncertek lesznek, az volt a lényeg, hogy egy hétig lehet heverészni a fűben. mára azonban egy showműsorrá változott, ahol mindenki azt nézi, melyik nap, milyen koncertre ugrik ki.
régen, amikor több volt a hetijegyes, mint a napijegyes, odafigyeltünk egymásra, a környezetre, az egészre. ma már leszarja mindenki, mi van, hisz nem ott él. már nem nyaralás van, nem egy hét együtt lét van. asszem, ez.

-

na, ma már nem bírtam, hazajöttem 8-9 körül. hévvel. jó volt.
roisin volt a legjobb, nyílván. meg a tegnap este.

kurvára nincs kedvem dolgozni. egyszer úgy kellene szabit kivennem végre, hogy semmit sem csinálok.

jaj, amikor lauryn belép...

turn your lights down low
never ever try to resist, oh no
oh let your love come shining in
into our lives again
saying: ooh, i love you
and i want you to know right now
ooh i love you
and i want you to know right now
that i, that i
i wanna give you some love
i wanna give you some good, good loving.

-

nincs semmi különös. jobban bírom a szigetet, mint gondoltam, bár a kurva sétálgatástól a derekam, meg a lábam kikészül még mindig. de ma csak üldögélni, meg inni fogok.
felkúrtam magam most a kézis lányokon, persze nem értem miért, de mégis.
nem tudom, mit akarok. amúgy. illetve tudom. csak nem tudom megtenni.

-

baszki, a dán-orosz meccs, meg a kínai-ukrán női kard csapat elég izzasztó volt.
mindjárt indulok a szigetre, de nem múlik a kurva fejfájásom, azért ez elég rossz.
nem is tudom, nem tudom, hol van belőlem az a rész, ami annyira nagyon élvezte a szigetet mondjuk 12 éve. hova tűnt. biztos nem tűnt el. vagy hát nem tudom, lehet, hogy mégis.

coming out

én most nem tudom, és azért nem tudom, mert akkor még nem voltam részeg, vagyis tuti, hogy ezt énekelte, csak nem tudom, miért. szerintem coming out volt, mert ezzel miért viccelne egy szigeten az ember. még a magic mirrorban csakcsak, de a nagyszínpadon?
szóval ezt énekelte alanis, ráadásul ilyen szünettel, hangsúllyal, meg minden:
"it's meeting the girl of my dreams, and then meeting his beautiful husband."
az eredeti sor meg ugye nem egészen így...

na mindegy.

kiöregedtem ebből, persze ezt már három éve tudom.

etc.

antiszociális vagyok. közben meg nem is. nem vagyok jó passzban. két napja nem ettem, mára már nem is kívánom. inni akarok. fogok. jön a sziget. utálom, de van kedvem. van kedvem, de félek. este szülinapozunk. ajándék a szatyorban. be fogok rúgni. holnaptól szabi. sziget. szabi. aludnék. holnap jön dávid. nincs kedvem dávidhoz. nincs kedvem szigethez. van kedvem szigethez. tejet iszom. cigizek. nem tudok felkelni az olimpiára. fel akarok kelni az olimpiára. nem vagyok éhes. utálok mindenkit. tökre vágyom társaságra. álmos vagyok. antiszociális vagyok. közben meg nem is.

-

az irodai dráma mostanra elcsitult, úgy néz ki. illetve nyomokban még tovább él, a dohányzóban mindenki saját életéből hoz párhuzamot, mindenki megért, és nem ért, és csalódott, de mégsem. beleértve magamat is.
ugyanakkor meg a résztvevők mennyire geciszarul lehetnek, elképesztő.

office basszameg. so office.

007

ma meg baszki dzsémzbond óráért megyek a bazilikához, majdnem egyhavi pízemet fizetem majd érte, vagyis nem én, hanem a sógorom, aki szerintem, ha lehetne, akkor a következő életében dzsémszbond akarna lenni. mondjuk jobb lenne, mint a danielcraig.

elakad

az van, hogy én nem szeretem ezt a kreatív blogger díjas hülyeséget. és tökre tanakodtam, hogy akkor most mit csináljak, mert mégis csak geciség nem tovább vinni, ha már megkaptam, nvocie-szal szemben pl, de aztán elolvastam a blogján, hogy neki is ki van a fasza, és elmúlt a lelkiismeret furdalásom. úgyhogy ez a csudálatos díj itt nálam most elakad.

teher

megvettem tegnap ezt a winterson könyvet. a teher címűt.
fú, nagyon jó. fú. kiültem a puskinba elolvasni, és nem is tudom. azért a winterson, mert olyan szavakat használ, amelyek szükségesek nekem, mint egy falat...

"Eltávolodásban én is jó vagyok. Az elutasítás megtanít rá, hogyan utasíts el te magad is. Elhagytam a szülővárosom, elhagytam a szüleimet, elhagytam az életem. Maradtam menekülő. Miért tűnt mégis elviselhetetlennek a teher? Mit is cipeltem valójában?"

"Minél többet cselekedtem, annál többet cipeltem. Könyveket, házakat, szeretőket, életeket, mind a hátamra tornyozva, mert ez volt mindig a legerősebb testrészem. Edzőterembe járok. Fel bírom emelni önmagam súlyát. Fel bírom emelni a magam súlyát. Fel bírom emelni a magam terhét."

"Atlasz szerette a Földet, a talaj morzsáit az ujjai között, a tavaszi rügyfakadást, a hosszan gyümölcsöző őszt. A változást.
Mostanra a Föld megváltozott, de Atlasz rendületlen maradt, a lapockáján érezte a ferde tengely forgását. Minden ereje arra összpontosult, hogy fönntartsa a világot. Alig tudta már, mi a mozgás. Nem számított, hogy a kényelem kedvéért kicsit igazít a helyzetén. A roppant súly mindent meghatározott.
Miért?
Miért ne tehetné le?

Atlasz kétoldalt elengedte kezével a világot. Nem történt semmi.
Letette kezeit maga előtt az univerzum padlózatára vagy a csillag-plafonra, nem tudom, hogy melyikre, majd kinyújtotta a bal lábát, így most előrehajolva a négy végtagjára támaszkodott, a Kozmosz egyensúlyban maradt a hátán. Lajka oda-vissza futkosott kezének szétterpesztett ujjai között. Sosem látta még a gazdáját mozdulni.
Atlasz előrébb kúszott, majd hirtelen hasra vágódott, kezét a fülére tapasztotta, a kutya hüvelykujjába kapaszkodott. Atlasz várt, a végzettől való rettegésbe dermedve. A kutya is várt, orrát a mancsai közé rejtve.
Semmi sem történt.
Írjuk le hangsúlyosabban - SEMMI.
Atlasz felemelte a fejét, visszafordult, fölkelt, hátralépett. A kutya feltartotta az orrát. Atlasz a terhére pillantott. Nem volt teher. Csak a gyémántkék Föld volt ott az űr vadonja által körülvéve."

-

ez az olimpia dolog azért engem mindig elkap. főleg ez a bevonulási rész.

szappanopera

ma az iroda a megveszem ezt a nőt 437. epizódjává változott.

-

amúgy nem tudom. tegnap is, meg ma is itthon voltam, mert tele volt a tököm, meg fáradt voltam, meg hányingerem volt, és vettem egy tévét is.

paris

juj, ez de jó.

tegnap

az volt még tegnap, hogy a csicsiékkel beültünk az eklektikába, ettünk, meg fröccs. finom volt, pedig izgultam, mert néha nem finom ott az étel, de most nagyon az volt.

na mindegy, a lényeg, hogy hazafelé nem tudtam ellenállni az office depot hivogató kirakatának és bementem. legalább negyven percet töltöttem el, nagyon nehezemre esett, hogy ne vegyek meg vagy négy füzetet, 3 mappát és vagy 12 féle tollat. végül csak egy toll, egy radír, és 3 dvd volt a kosaramban, többek között a teljes napfogyatkozás, mert volt rajta egy matrica, hogy csak 399 forint. mert ugye, láttam már párszor, meg tán megvan letöltve is, de hát 399-ért bármit megvesz az ember.

szóval álltam a sorban, mondtam a bt nevét, aztán olvasta be a cuccokat a csaj, és a dvd-nél 999-et mutatott a gép. no nem mintha számítana, de gondoltam, szólok, hogy hát fura ez, mert más van ráírva, mint amit a gép mutat, és akkor kitört a pánik. a hölgy elment, hogy megvizsgáltassa az ügyet, ez legalább negyed óra volt. közben ráadásul egy másik kiszolgáló is segítséget kért, hogy vannak itt külföldiek, ő azonban nem tud külföldiül, és akkor az office depotban megállt az élet. és álltunk a sorban, mellettem két cuki ratyi fiú, és mit tesz az ember ilyenkor, mondják, hogy a teljes napfogyatkozást épp a múlt héten vették meg 999-ért, tehát valszeg ez félre van itt nyomva. mondom, nekem mindegy már, csak haladnánk, közben látom, hogy a jézus krisztus szupersztár van a kosarukban, kommentálom is, hogy de jó, ez az eredeti musical, és az milyen klafa, mire a fiatalabbik röhög, hogy csak ne legyen olyan hosszú, mint a macskák, mert a másik elaludt azon tegnap.
ekkor visszatér a kisnő, mondja, 999 a dvd csak rosszul nyomták rá, mondom, mindegy, már nem is kell, csak hadd menjek... aztán fizetek és megyek.

be a boltba, ahova kaját venni mentem be, ehhez képest két magnum, egy haagen dazs és egy négyes kiszerelésű epres actimel került a tulajdonomba. még a zöldséges résznél megpillantom a két ratyit az office depotból, összemosolygunk, aztán a pénztárnál a kishölgy szólt, tudom-e, milyen drága a jégkrém. mondom neki, tudom, de ez haagen dazs, ez megéri. erre ő, hogy de nagyon drága. erre én, hogy tudom. erre ő, hogy most már meg kell kóstolnia neki is, mert nem érti ezt.

hát ez. aztán meg itthon.

-

voltam nőgyógyásznál, tök vicces volt. főleg, mikor azt mondta, nyugodtan bemehetek a spanyolfal mögé vetkőzni, ezt nem is tudtam értelmezni.

meg volt valami tök érdekes ma, ami le akartam írni, de bazdmeg kiment a fejemből. valami lehet a memóriámmal, nem működik valahogy.

jesszasz

ááááááááááááááááááááá, cukik!!!!

tv

amit mondjuk nem értek az az, hogy a saturn meg a mediamarkt, meg ezek a szarok faszért nem írják ki az árakat a honlapjukon. mondjuk csak azt érik el, hogy nem ott vásárolok. eh.

alig van ma melóm, ezt utálom a legjobban.

-

hát ez az óriásbomba kurva érdekes. nem is értem egyébként, hogy egy háború után miért nem kutatnak ezek után az illetékesek.
viszont vicces az index percről percre. a babgulyást remélnek pl.

vacsi

este elmentünk vacsorázni, az attila úton akartunk beülni valahova, de végül a sunnyban lyukadtunk ki. isteni volt, egyszerűen olyan, amilyet szeretne az ember. a kaja is, a rozé is, aztán a séta is a dunaparton. csak a k1 közvetítés volt kicsit kellemetlen, mert pont szemben ültem a tévével, és akarva akaratlan a véres fejeket láttam, de ez mindegy is.

éjjel aztán dávid telefonált, hogy a munkahelyén felejtette a lakáskulcsot, aminek igen örültem. úgyhogy taxi, taxisnak kulcs, ő meg lement vele... erről beszélek, mikor azt mondom, szerencsétlen ez a gyerek.

a tegnapom elég jó volt, tekintve ugye, hogy az egész délutánt otthon töltöttem, csak remélni tudom, hogy ma is kb hasonló intenzitással fogad majd az office.

-

a hétvége nyílván jó volt, de nem is ezt akartam.
igazából semmit sem akarok ide írni már megint.
ma a stúdióban kezdtünk, és hál istennek neska is pont olyan, mint én, úgyhogy leléptünk, és most otthon, és megy a ventillátor, és nincsen még dávid sem, szóval ez jó most nagyon.

nincsen tévém viszont. ez kevésbé jó, de majd megoldom.

felül

na jó, felülkerekedek a sok szarságon. holnap úgyis autókázás, amit nagyon szeretek, meg anyuci, meg a kert és a csúnya kutyák, szóval azért az jó lesz, asszem.

the best of you

ez és ez szinte mindig egyszerre bújik elő a mélyből nálam. a foo fighters dalt nagyon szeretem, a blink-et meg szeretem, bár az együttesért nem vagyok oda, de ez a dal jó valahogy.
teljesen kiakadtam a családomon, meg a dávidkán, meg mindenen.
azon is, hogy az új laptopnak szar a hangkártyája, és az it-s csak kedden ér rá megnézni, hogyan oldja meg.

nem tudom egyébként, nem tudom, hogy nincsen emberekben ilyen empátia vagy mi a jó isten. és annyira tudtam, hogy ez lesz, hogy először csak egy hétvége, aztán még egy, aztán csak amíg albérletet talál, most meg én vagyok a paraszt basszameg. nem érdekel, hogy család, meg unokatestvér, menjen bazdmeg, és éljen a saját kibaszott lábain. basszameg.

top

holnap kapok egy új laptopot, úgyhogy ma teljesen "letisztítottam" ezt. még jó, hogy vettem a múlthéten azt a külső vinyót, így volt hely, ahova menthettem mindent.
jó most itthon, és elhatároztam, hogy 11-kor lefekszem. ez ma egy ilyen szpesöl déj lesz. hátha holnap életképesebb leszek.

na ez

bekúrtam.
úszom most, és ezt szeretem. aztán majd nem szeretem, de most még nagyon.
nem tudom. annyira nem.
és annyira kell. és annyira nem tudom.

-

ómandzsófix!

ma olyan nyugis minden mégis.

megyek egyre a dunaplázába, exkollegákkal találkozom majd. kedvem nem sok, de legalább megyek kicsit, szeretem ezt a metró+zene+könyv dolgot néha, főleg mióta alig utazom bkv-n.

dm

az mp3-lejátszómon úgy van a depeche mode blokk, hogy condemnation, walking in my shoes, in your room. a végére, mikor jön az első in your room, azután a misztikus kezdés után, szóval addigra mindig annyira gyomorba vág.

-

el kell mennem. muszáj kiszakadnom. egy picit csak. egy hétre. muszáj.

ezt most kaptam

és nagyon megörültem neki.

eső

jó ez az eső. és én alapvetően szeretem az esőt. legalábbis akkor, amikor dolgozom. mert mikor nem esik, akkor folyton kint vagyok az erkélyen, és nézem a házakat, a színeket, meg az eget, és elvágyódom a dunapartra, mint tegnap is, vagy mikor, mikor néztem a lépcsőn fekvő embereket, és arra vágytam, hogy én legyek az egyik.

...

és valahogy nincs kedvem elindulni ma. néha érzem ezt, hogy kicsit félelmetes az előttem álló nap. pedig nincs mitől félnem valójában. mégis.

ezt most

nagyon meg kellett hallgatnom, mert pont ilyen hangulatban ébredtem.

x

tegnap a náray erikával voltam stúdióban, és megkérdeztem, érdemes-e megnézni az x-aktákat.
egyébként én mindig olyan furán voltam az x-aktákkal, mert a mulder és scully karaktere annyira gáz, naív és furcsa, és a sztorikból sosem derült ki semmi, de valahogy néztem a sorozatot, ha úgy alakult. és hát a szinkronjuk mindig zseniális volt. na mindegy.
szóval a náray viccesen elmesélte, hogy semmit sem értett a filmből, mikor szinkronizálta. és kurva sokat nevettem, mert nagyon viccesen mesélte el azt a keveset, amit viszont igen. és tulajdonképpen azt sem.

wake

hát nem vagyok friss. nem nyitottam ki a szoba ajtót, hátha akkor elindul végre haza dávidka, de nem úgy tűnik, mint aki nagyon készülődne. faszkivan.

kicsit szomorú vagyok egyébként. de majd elmúlik, gondolom.

in my secret life

csak mert ezt hallgatom majd, mikor hazasétálok.

menni végre

úgy néz ki, most elindulok, tök jó, úgy látom, az eső is elállt.
mondjuk papucsban vagyok, ez vicces lesz, szeretem, mikor felcsapódik a víz a lábfejemre. kellemes.
aztán nem tudom.

talk

régen mindenre ráuntam. valahogy. mindenre és mindenkire. a sportokra, amiket űztem, az emberekre, akikkel barátkoztam. mindenre és mindenkire.

aztán, mikor egyszer csak észhez tértem, és rájöttem, hogy a másiknak ez rossz, nagyon rossz érzés, akkor összekaptam magam. és arra is rájöttem, hogy nem is lehet, meg nem is érdemes sok emberrel nagyon mélyen barátkozni. mert nem lehet ezt így. és tényleg, tényleg nem érdemes.

szóval nekem nincsen számos barátom. haverjaim vannak, persze, de igazán jó barátok kevesen.
és az az igazság, hogy valahogy nem tudok mindent elmondani. soha nem is tudtam. még a ribinek sem, aki elméletileg a legeslegjobb barátom. bár most nem annyira látjuk egymás útját, hisz bekötötték a fejünk. de mindegy, mert ha egymás nyakán lógunk, akkor sem.

fura ez. anyámmal sem volt sose ilyen viszonyom. meg a nővéremmel sem. és őszintén szólva nem is hiányzik ez. vannak dolgok, amikről nem beszél az ember. mert minek beszéljen. nem igaz? mi értelme. ha járkálunk a gödörben, csak mélyülni fog.

nem tudom, minek írom ezt. vagy miről jutott eszembe. és azt sem tudom, kerek-e, van-e eleje, közepe, vége. bár miért is fontos ez. nekem nem fontos.

-

még szerencse, hogy holnapra azt mondták, nem kell bejönnöm, ha nem így lenne, valszeg felrobbannék itt az íróasztalnál. micsoda hüje, értetlen emberek vannak, tök ki vagyok. na mindegy. tolom, mert tolom.

-

újabb etap az office-ban. bomba, csokis 7days, kávé és málnaszörp az asztalomon.

mindig eszembe jut valami, amiről írni akarok, de reggelre elfelejtem.

-

ma izé, korán itthon vagyok.
vettem egy rozét, mert éreztem, hogy elindulni nem lesz kedvem sehova, de arra nem gondoltam, hogy a rozét kinyitni sem lesz. mert ez van most. a hűtőben a rozé, én meg itt a kanapén, és nem tudom.

olvastam ma valami jót, de már elfelejtettem. és megfejtettem egy fülest cigizés közben.

but time

come on, oh my star is fading
i swerve out of control
if i'd, if i'd only waited
i'd not be stuck here in this hole.

come here, oh my star is fading
and i swerve out of control
and i swear i waited and waited
i've got to get out of this hole.

but time is on your side, it's on your side now
not pushing you down and all around
it's no cause for concern

come on, oh my star is fading
and i see no chance of release
and i know i'm dead on the surface
but i'm screaming underneath

and time is on your side, it's on your side now
not pushing you down and all around
no, it's no cause for concern

stuck on the end of this ball and chain
and i'm on my way back down again
stood on a bridge, tied to the noose
sick to the stomach

you can say what you mean
but it won't change a sin
i'm sick of the secrets

stood on the edge
tied to the noose
she came along and she cut me this
you came along and you cut me this
you came along and you cut me this.

.

nem akart elmenni aludni dávid, úgyhogy 1 után kidobtam. így kicsit még tudtam szöszölni, ami jó. dolgozni nem, ami rossz. holnap megint gecisok lesz, dehát ez már csak ilyen.
ferminám üzent az előbb, alszik. édes.
alszom én is. akkor.

annyira

érdekes, hogy régen a mary j. mennyivel jobb volt.

ne

neon baszki, neon.
de hátha alszik majd már dávidka, mire hazaérek. minden rosszban van valami. jó.
képtelen vagyok dolgozni amúgy, csak csekkolom, hogy ami elkészül, az jó-e.
talán kellene enni is.

kiskoromban csak úgy tudtam elaludni, ha anya adott puszit.

mese

elsétált a nagy ház előtt, mely ablakainak peremén galambok élnek. arra gondolt, nekik ilyen pici perem is elég, hogy jól érezzék magukat. nem szerette a galambokat, de most félretette az érzelmeket, pusztán csak a felületeket nézte és a méreteket, próbálta elképzelni, hogy ő maga is ilyen keskeny felületen tartózkodik, de aztán a zebrához ért.

- zebrák kellenének az én életembe is - gondolta, talán mert mindig is fontos volt neki az elsőbbség.

zebrák. mire magában kimondta újra a szót, jó zöngéssel, már átért, és csak az illatra tudott gondolni, amit mindig érez, ahogy kikanyarodik a körfolyosón.

state

most már van another place to fall-os állapot is.
felzárkózott a scientist-es, in your room-os, gorecki-s, open-es, wanderfall-os, waiting for the miracle-ös, black cherry-s, secret-es, suddenly-s, statue-s, inner city life-os, ex-factor-os, no ordinary love-os, ship song-os, place called home-os és még kitudjamennyi állapot mellé.

exc.

ja, és ma meg is bántottam valakit, illetve az utóbbi két-három hétben tkp folyamatosan megbántottam, de csak ma vette észre. ambivalent. sajnálom. tényleg.

-

ma nagyon jó lett volna hazaérni a jóban rosszbanra, és amíg dávidka dolgozik, addig csak bambulni a tévét, szívek szállodája, férjek gyöngye, barátok közt, helyszínelők...

de hát ez van. munka van, mert a munka nemesít, és pénze is azért van az embernek, mert dolgozik.

leragad a szemem amúgy, és insight-okkal álmodom, de elmúlik majd, és felváltja majd más, más insight, más termék, más promise, vagy akár már maga a valóság.

wtf

mi történt? még hat sincs, és a gmailben csak egy ember zöld rajtam kívül.

-

voltam a balcsin, ami elég jó volt, a legjobb pl mikor éjjel ültünk a parton, és néztük a vizet. és ennyi.

persze nem dogloztam semmit, mert nem volt kedvem, meg érkezésem, úgyhogy ma már 7:20-kor itt voltam az office-ban, és már toltam a melót, végülis ez van.

hatalmas faszkivan.
nem tudok írni. nem tudok, mit írni. csak mondom.

hehe

imádom a dexter mögötti reklámosokat.

aztamindenit

-

fejfájás van, ez vajon az idő? mindegy.

amúgymeg anyám kurvacuki. apámnak meg hazudtam, mert nem akartam, hogy nálam aludjon.

más nincsen. tender van, melózunk ezerrel. és mára elkezdett viszketni a szúnyogcsípés a szememen.

pet

mondjuk nem tudom, van-e értelme, de azért jól esett aláírni.

este

valami szúnyog megcsíphette a szememet, mert bedagadt az egész felső szemhéjam. vicces.

-

már csak azt kellene tudni, hogy mi az a dolog, amivel rá lehet venni a békés, szombat délután inkább strandoló embert arra, hogy jöjjön basszameg, és álljon ki valami olyanért, ami őróla is szól.

annyira felbosszantott ez a szombati cucc, hogy már nem is akarok ilyenekről hallani. csak felkúrom magam az okos elemzéseken és kommenteken, és a kinek jó ez spekulációkon. nem érdekelnek a spekulációk, mert még ha bármiféle ügy is van a dolgok mögött, itt akkor is csak arról van szó, hogy emberek, mint te meg én más emberek által kurvára fizikailag fenyítve, korlátozva, veszélyeztetve vagyunk. és slusszpassz, ennyi. a többit leszarom, és aki a többivel foglalkozik, az szemethúny valami nagyon fontos dolog felett.

húbazdmeg.

-

lényegemre törtek.

-

ez már most komolyan már.. a bombagyár meg hetero felvonulást csinál? mi a jó úristent zavarja az embereket ez az egész faszság basszus. vonulgassanak még egyet a gazdák is, csak ők a bajcsyn, és akkor majd az andrássynál keresztezzük egymást egyszerre. faszom, hogy mennyire kibaszottul sok idióta van ebben a kurva országban, de tényleg. senkinek sincsen élete, basszameg.

tele van a tököm ezzel is, de komolyan. meg mindennel.