mesés

nem szokott kopogtatni. nagyon óvatosan nyit be, és csak akkor, ha tudja, hogy várják. mindig arra gondol, hogy a kopogtatás összetöri a hidat, amit a "talán jön" csendje épített kettejük között.

átgondolom

az volt a jó a gyerekkorban, hogy ami az eszünkbe jutott, azt megcsináltuk. gondolkodás nélkül.
rossz gyerekek voltunk norbival. ablakot törtünk be sárral, óvodákba törtünk be, cigiztünk, hazudtunk, játszottunk.
játék.
de nem kiszámítós, előre tervezős játék volt.

most mindennek súlya van. ami alapjában véve nem gond.
persze.
csak mindennek szubjektív a súlya.
mindegy is.
mindegy is.

jógás

nem tudok mondani még egy olyan zenét, mint a joga björktől, ami ennyire kifejezi, átadja, bemutatja az érzést. nem tudok még egyet mondani, ami ennyire hatással van rám.

reakciós

a megcsinálom módszert alkalmazva sikerült megcsinálnom a mai munkákat, így most jelentősen megkönnyebbültem, és sajnos lett időm olyan dolgokkal is foglalkozni, amelyek a munkamennyiségnek köszönhetően eddig fel sem merültek. mindegy már, persze.

mesés

nem értette a könnyeket. nem értette, hogy lehet egyszerre forró és fagyos, hogy lehet folyékony, mikor olyan hihetetlen szárazságot hagy maga után. de amit a leginkább nem értett, hogy miért jelentkeznek a könnycseppek a boldogság pillanatában. így nem is azzal foglalkozott, hogy itt van végre a teljes, érett és roppanó pillanat. nem aggódott azonban, mert tudta, hogy mint minden, ami fontos - ez is visszatér. visszatér, hisz belőle fakad, miként az ásítás, a reggeli sóhajok és az elalvás előtti morgás is.

jelentős

persze éjjel elment a net, mondjuk nem bánom. vagy de. vagy inkább mégsem.
napok óta megint azt játszom, hogy nyomogatom a snooze-t. ma pl 5-ször nyomtam meg, ami 50 perc tovább alvást eredményezett.

ok, most cigizek, meg kávézom, aztán a végtelenül unalmas szavak fogságába esem. nincs választás.

megbolondulós

on a slow boat to china. mindig, mindig visszatér a fejembe ez az érzés, és olyankor "baj" van.
nem tudom. félek a levegőtől és a sötéttől, ritka alkalom ez.
és rámférne egy fürdés.

anyám könnyű álmot ígér. jó lenne csak idézetekkel beszélni, mint ahogy a szőts géza abban a drámás kötetben.

negyven. hetven.

előtte

mindegy is. még ezelőtt lementünk a dunapartra, és néztük a vizet, meg sirályokat, és volt tőkés réce. aztán a csatornában találtunk egy táskát, amit kinyitottunk, és voltak benne fényképek. semmi izgi, de klassz volt. elképzeltük, hogy az ujjlenyomataim alapján majd jönnek értem, meg kacsáztam is, de nem jött egy hajó sem, sem a l'amour, sem a la bamba.
a mosoly erősebb volt a naplementénél.

és

akkor mi van, ha alig észrevehetően, nyomokban, de flörtöl velem egy ügyfél?

ádám

basszus, ezt majdnem el is felejtettem, még jó, hogy hívott az unokatesóm most. ádámról még nem is beszéltem itt sosem, hát kb ennyi jelentősége van az életemben, de ez mindegy is. a lényeg, hogy karácsonykor megbeszéltem az anyjával, hogy mikor jön haza brüsszelből, kimegyek elé a reptérre, és nálam alszik majd. és szerdán jön. kurvára kiment a fejemből, na nem mintha terveztem volna bármilyen programot szerda éjfélre..

roskadós

van, hogy úgy pengetik a gitárt, hogy birizgálja a szívedet.
kicsit talán magamba roskadtam egy pillanatra, de mindjárt elkapom a kezemet. még jó, hogy tudom magamnak nyújtani.

mesés megint

a nap felé tartott, mindig, akár a napraforgók, követte a meleg, simogató sugarakat. akárcsak egy kiszáradt agyagdarab réseit a víz, tömte, pótolta a hiátusokat a fény. fényből van a test - gondolta, mindegy, hogy helyesen vagy tévesen. egy biztos, lépései nyomai hosszan fénylettek még a naplemente után.

volcano melt you down

what i am to you is not real
what i am to you, you do not need
what i am to you is not what you mean to me
you give me miles and miles of mountains
and ill ask for the sea.

mesés

nem félt megtenni a lépést, mert tudta, nem az számít, hova lép.
az számít, mennyire erős a lába.

csi

ha a new yorki helyszínelőkben február 7-én megy le egy rész, az itthon mikor lesz? csak mert abban lesz gyanúsított nelly furtado. áruházi tolvajt fog alakítani, csudajó.

ööööööö

ezt nem értem.

felnőttséges

nagyon, nagyon furcsa érzés, mikor érzem magamon a felnőttséget. tudom, ez iszonyat hülyén hangzik, de bölcsebb lettem. sokkal. olyan gondolataim vannak, amiktől egészen meglepődök, hogy kimondom őket. és leülök beszélgetni emberekkel, és segít nekik, amit mondok. meghallgatni eddig is meghallgattak, de érzem, hogy súlya van a szavaimnak. és figyelek is arra, hogy ne dobjam rá őket egy gyenge emberre. nem tudom, mi a felnövés. felelősség? nem hiszem. figyelem? talán az. nem is fontos. meghatározni dolgokat. az az igazság. sosem a definíció a lényeg.

faszság

tudom, rég nem kellene ilyeneken fennakadni, de akkor is idegesít, hogy egy elefántnak, hogy lehet százlábú a gyereke.

hám

hámsérülés. ez milyen szó már?

nassos

na, mindegy is, tényleg.
ettem egy csomó csokit. gondoltam, már nem eszem smack levest, hisz késő van, de valamit nassolni kell, ezért ettem csokit. ehettem volna levest is, ilyen erővel.

példás

mutatok egy példát. előtte magyarázat. sose volt semmilyen szexuális kapcsolat. meg egyáltalán. nem volt kapcsolat. de a csaj bepörgött rendesen, és ez még egy kevéssé alázós sms, olyat még sem akartam. szóval beképzelt magának dolgokat, hogy tudjon utálni.:
"Kurvára nem okoztál gondot.Ugyanis kevés vagy te ahoz.Frankón nem érted hogy nem kiváncsi rád?Kajak undorodott sexuálisan töled...Töröld ki a számát.Légy okos.Ne csinálj magadnak bajt.Te nem ismersz engem csak láttál.Világos?"

hát nem szórakoztató? szerintem de.

őrültes

nem akartam erről írni itt, és nem is fogok részletesen, csak annyit, hogy kaptam vagy 50 fenyegető smst. persze nem komoly, úgy értem, csak egy kisebbségi érzésekkel, és bazi sok frusztrációval rendelkező nő kétségbeesett önértékelés-fokozó próbálkozásai, de azért furcsa, na. furcsa 15 részes smst kapni, meg furcsa 10 perc alatt 47 smst kapni.
és a legérdekesebb az egészben az, hogy abszolute nincsen semmilyen szerepem, részem, közöm abban, ami benne lejátszódik.
érdekes azonban, hogy a mechanizmust ismerem. értem. tudom. és érdekes az is, hogy működik. az ellenszer. vagy hogy mondják ezt.

esti összefoglalós

egy csomó dolgot nem csináltam, amit terveztem. de legalább az edzés megvolt.
mindig az van amúgy, hogy mikor látok egy madonna koncertet, akkor kapok erőre, hogy ajaj, kellene mozognom, mert plöttyedt vagyok, és akkor egy-két hétig tart az energia, aztán semmi. de most elől hagytam a madonna koncertet, úgyhogy ha lusta leszek, csak betolom a videóba, és máris újabb ihlet lesz.

anyám is hívott, jó volt, jó lesz a lakás, illetve biztos nem lesz extra szuper, de jó lesz, és ez épp elég. hogy nekem jó.

spricces

a velveten olvastam ezt a spricc parti beszámolót, megnéztem a képeket is, hát nem tudom. tényleg.

bolton

reméltem az élettől, hogy soha többé nem futok bele a kopaszodó, még hosszú, göndör hajú michael boltonba. erre a vh1-on épp énekli, hogy can i touch you there, can i touch you deep inside. jézusom. valaki, valaha is kívánatosnak találta ezt az embert? iszony.

máma

főzök.
reggel 7-ig ébren voltam. amúgy.
csodásan süt a nap, és csak fél mondatok vannak a fejemben.

fergies

ez a hernyós kurva nem elég, hogy gwentől lopja az outlukot meg a zenét, de még pluszban egyre jobban emlékeztet körtnilávra is.

összefoglalós

hogy is? nem tudom. tegnap sok séta, meg eklektika, ahol végül viktor és kriszta maradtak, mire berúgtam. viktorral jó volt. együtt jöttünk haza, tényleg nagyon jó volt. mint ahogy ma is, délután.
aztán voltam ma a pecómban, átvittem konyhába meg fürbőbe dolgokat, jó érzés volt a helyükre rakni őket.
elsétáltunk ribivel ekibe, ahol lett volna kedvem maradni, de egyedül nem. és séta volt utána, most meg azon gondolkozom, hogy sétáljak-e még, vagy legyen megint eklektika, vagy mi legyen. de végül úgyis itthon maradok majd, már látom. talán edzek is kicsit.
őrület, milyen őrültek vannak egyébként. de ezt nem akarom ide leírni.

macskás

kaptam levelet és ajándékot egy igazi macskától. meg godzi is kapott ajándékot tőle. na kíváncsi is leszek, mit fog hozzá szólni.
kávézás után visszafele, majdnem lefújta a szél a fejemet. de valahogy örültem ennek is. ma ez egy ilyen örülős nap akkor, úgy tűnik.

nyekergős

vannak éneklő, és nyekergő emberek. és ami a legérdekesebb, hogy a nyekergő emberek folyton énekelnének, míg az éneklők méltánytalanul ritkán osztják meg kincset érő hangjukat a világgal.

lakásos

nem szoktam megfogadni semmit, csak eltervezni max. most pl azt, hogy hétégén átviszek pár dolgot a lakásomba, mondjuk a konyhai eszközöket bepakolom, azokra úgysincs szükségem viktornál. az a baj, hogy az ágyon kívül egyetlen bútorom sincs pesten (de mégis, a tévéasztalka), szóval nem tudom lakhatóvá tenni a kecót addig, míg anyámék felhozzák a dohányzóasztal szettet, az íróasztalt, a kisszekrényt, meg a polcokat. persze fasznak gondolkozom ezen, nem is tudom. mindegy is.

ribis

felhívott a ribi és bejátszott nekem egy south park poént.
na, többek között ezért szeretem.

dominatrix

tegnap éjjel még a godot-ban kötöttem ki. nem akarom leírni, miért, vagy kikkel voltam, mert magánügyet mégsem írok ki a blogomra. csak az élményt akarom. illetve csak egy részét. szóval egy olyan embert ismertem meg, aki iszonyatos diktátor. ez már nem is érzelmi terror, amit ő folytat, hanem konkrét tábornoki viselkedés. egyetlen szót sem váltottunk korábban, mégis eldöntötte helyettem, hogy mit várok, és mit szeretnék, és milyen leszek, ha nagy leszek, és egyáltalán. sikerült nem felhúznom magam, és nagyon nyugodtan megmagyaráznom neki, hogy soha sem lesz boldog így, hogy soha sem bízhat meg senkiben így, mert nyílvánvalóan előbb utóbb még az is hazudni fog neki, aki egyébként szereti őt. meghívott egy fröccsre, és cserében csak annyit tudtam mondani, hogy valami, ami jó, és boldogságot ad, az fontosabb, mint a nagyra tartott erkölcsei.

kutyás is többek között

napok óta nem jut eszembe annak a kutyának a neve, aki a táborban fent élt a kamping részen. norbival mi voltunk a legjobb barátai, és mikor 8 kölyköt ellett, egyet elvittem sajószentpéterre a nagyanyámékhoz. asszem zsemle lett a neve, igazán cuki volt.

én sosem akartam ilyen nagy ember lenni, úgy értem, sem űrhajós, sem elnök, sem semmi (jó rákenrollsztár igen, de az csak az életvitel miatt), aztán ribi szerint teréz anya lettem. persze ő nagyon apró termetű volt.

ollós

scissor sisterst kellene sugározni az égből, hogy mindenki mosolyogjon. ez tutiii tipp, tényleg. egy take your mamma out, és eltűnik a depresszió. ráadásul micsoda akusztikája lenne, ha mondjuk az astorián az óráról jönne a muzsika. én táncolnék is az árkádok alatt, az tutifix.

mécsestartós

szóval az office-ban mécsestartóból szoktam kávézni, mert abba pont belefér egy dupla presszó, meg egy kis tej. és a múltkor azt éreztem, hogy csíp a kávé. de mondtam magamnak, hogy ez hülyeség. és akkor ma a konyhában az egyik kolleganőm röhögött, hogy én sem a rendeltetésének megfelelően használom a mécsestartót. kiderült, hogy ő abban kevergeti a wasabit a szusijához. no, mondom akkor már mindent értek.

sétás

sétáltam kicsit. és meggyőződtem róla, hogy nincs magány. addig nincs, amíg látsz, hallasz és érzel. aztán cseperegni kezdett az eső. mosolyogtam.

barkaszos

épp sétáltam, mikor csörgött a telefonom, anyám volt, hogy jönnek szombaton "barkasszal" pestre. anyámnak szerintem csak a barkasz van. mint szállítóeszköz. hozzák a bútoraimat. nyugalmat színleltem, csevegtünk, aztán a 6-os után futva leraktuk, és magamba zuhantam, hogy mi mindent kell majd két éjszaka csinálnom, amivel még akkor sem lesz elégedett anyám, ha sokmindent sikerül megcsinálnom.
itthon épp kész lett smack leves, mikor hívott, hogy mégsem most szombat, hanem jövőhét. akkora kő esett le a szívemről, elmondani sem tudom.

over

okés, kész vagyok a feszített munkával. vagy hogy mondják ezt? szóval megvan, amitől paráztam, csak ennyi. és akkor most mihez kezdjek?
terz nó biznisz lájk sóbiznisz. ez jár a fejemben, le kell töltenem ezt most.
egyébként meg nem tudom.

tattoo

ok, kész, végem van, győzött a jó idő, képtelen vagyok koncentrálni bármire is, rávarrta a napsugár az arcomra ezt a mosolyt, és innentől nem érdekel semmi. csak mondom, úgy várj tőlem bármit is.

szaros

folyik, tekeredik, hömpölyög a szar. a legváratlanabb pillanatokban tör fel, csak úgy. csak mondom. légy résen, és mindig viselj esőkabátot.

puttyos

putty putty putty putty putty putty. ez a bizottság szám jár a fejemben.

állatos

kideült, hogy születésnapomra ribike azt tervezte, hogy kutyust, vagy macskát ad nekem, ami iszonyatosan kedves ötlet, de hál istennek kiderült, mert most, hogy egyedül leszek végre, asszem egy ilyen felelősség előtt kicsit egyedül kell lennem. de nagyon kedves ám, hogy ezt szeretted volna, ribikém. szeretlek. tudod.

mesés

a meglepetésszerű összefutások apró remegései tartják össze benne a fantázia és realitás által szőtt álmokat. leülne a folyópartra, de tisztában vele, hogy soha többé nem lenne képes felállni. ezért apró irígységgel szemében nézi a sirályokat, akik a vízben lubickolva fújkálják egymás szabadságának perzselő lángjait. csak mint az emberek. gondolja, észre sem véve, hogy rossz oldalon várja az ajtó nyitódását.

erotikás

i dont think you know what pain is...
rolival ma egy hullámhosszon vagyunk, mert hirtelen, derült égből egyszercsak megszólalt balról az erotika basszusa - kikészültem, hogy őszinte legyek.
mindig kikészített ez a dal, ez az album. mert jó. mert közeli.

olvasásos

olyan ritkán lehet jót olvasni. nem is tudom, mihez hasonlítani az élményt, amikor minden szereplő én vagyok, amikor lefagy a lábam a hidegben, amikor érzem a csirkeillatot, amikor nem dobog az én szívem sem, és amikor nekem is hártyák vannak a lábujjaim között.

szenvedéllyel olvasni

asszem megdöntöttem a rekordomat, ha volt ilyen. 11-kor kezdtem el olvasni a szenvedélyt újra, és most, 15:20-kor befejeztem. közben dolgoztam is néha. picit csak.

játékos

az ember játszik, nyer, játszik, veszít. játszik.

dm-es

és közben a rolcsi persze depeche dvd-t néz, vagyis én hallgatom, és kurvajó, tényleg. a feka háttérénekes csajok a legjobbak, de mindegy is, a lényeg, hogy üvöltöttük az in your roomot az előbb, és alig várom, hogy az its no good után, mi következik.
ilyen ez a nap. klassz (bassz, personal jesus).

napocskás

baszki, de tényleg, készen vagyok, annyira csudálatosan süt a napocska, és éltet, táplál, melegít, megmosolyogtat.
és semmi sem számít, mondom megint, újra, már unalmas, tudom. csak a pillanat. és minden kibaszott elmélkedéssel a múltról vagy jövőről, minden szarozással magunktól raboljuk a pillanat lehetőségeit.

memoár

az is az úttörőtáborban volt, hogy norbival a teniszpálya mögött az erdőben falevelet morzsoltunk, írólapba tekertük, és azt szívtuk. többször el is ájultunk, ha jól emlékszem.

változások, na.

szóval tegnap munka után egy kocsmában találkoztam egy kollegámmal, akit onnan kellett felismernem, hogy feláll a haja. persze, ha nincs ez az infó, akkor is felismertem volna, mert valahogy olyan volt, aki felismerhető. egy szilvapálinkával indítottunk, meg kisfröccsel, és mire a második fröccs felnőtt (nagyfröccs), addigra megváltottuk a világot. jó néha olyan emberekkel találkozni csak úgy, véletlenül és váratlanul, akik hasonlóképp élik meg az életet.
mindegy, a lényeg, hogy bebasztam, és az még megvan, hogy a barátok közt második részében mi volt, de a ribike kedvéért újranézett l word-ön már kifolyt a nyálam a bal arcom alá, és miután kiengedtem őt, 10 perc sem telt el, és aludtam. reggel magamtól ébredtem, átmentem a lakásomba, majd a postára, és ezután a dunaparton lesétáltam a kossuth térig, és még így is negyed 10-re bent voltam.
csak mondom, tudok ilyet is. kellene tartanom e jó szokást.

fufufufufufu

gyors hangulatváltások, eddig is tudtam, hogy pillanatokon belül menstruálni fogok, de most már biztos a jel.
nem baj, módosítom a tudatomat, take your mama out, meg csupa vidám dal, de egyenlőre csak bosszant a hangerő a fülemben.
és ma nem veszem le a sapkámat egész nap, mert olyan, mintha elbújnék, és ez most jó.
meg mi van még? ja, az aranka blogján olvastam a szolgáltatókról, ami kiment a fejemből (asszem tudatosan ejtettem ki), vagyis tök elfelejtettem, hogy menni kell az áramosokhoz, meg a gázosokhoz, meg a vizesekhez, meg a tévésekhez, meg az internetesekhez, meg mindenhova. picsafasz.

kúrós cd

áj láv rákenroll, ezt nyugodtan kijelenthetem.
a pure morningot hallgatom a placebotól, szerintem ez egy nagyon szexi szám. múltkor csináltam egy cd-t, ami ilyen szexi zenékkel van tele, de nem olyan prince-es értelemben, hanem ilyenben, mint ez a pure morning. került még rá egy csomó zúsós zene, és azóta sem merem hallgatni. haha.

gilisztás

ll cool j nyomja a fülembe éppen, hogy somethings like a phenomenon, és mozgok, mint egy giliszta - de hülye hasonlat ez. fáj a fejem, és kezd fájni a hasam. klassz lesz a holnap akkor. meg a ma. nyílván.
nem tudom, hogy tényleg más tipusú emberek járnak hévvel, mint metróval, vagy csak a környezet miatt látom másnak őket. de mindegy is, persze.

vannak helyzetek, amikor szeretnék nagyon segíteni, de azon kattogok, hogy lehet, hogy az a legnagyobb segítség, ha visszavonulok. rossz érzés, hogy az ember a jelenlétével bajt okoz. és pimpám, ez most nem a mi esetünkről szól, bár tény, hogy arra is igaz.

ma is izomlázam van egyébként. jó érzés. szeretem érzés.

csellós

csodálatos hangszer a cselló. és egy fejfájós reggelen (délben) micsoda nagy segítség.
mindegy, szóval elaludtam. csúnyán. egy telefon ébresztett fel fél 10-kor. a szervezet jelez baszki. tényleg szanatóriumba kellene mennem.

darázsos

azt már meséltem, tudom, hogy egy úttörőtáborban éltünk nyaranta, mikor kicsi voltam. ma ez eszembe jutott, illetve egy csomó sztori. pl az, amikor a balatonra készültünk egy másik úttörőtáborba. és egy nappal előtte norbival bandáztunk, volt az az építőelemes játék, amiből házat lehetett csinálni, ilyen műanyag. és ahhoz voltak csúszdák, és kiszedtünk kettőt, vizet töltöttünk bele (persze fektetve volt a csúszda), és a víz felmelegedett, mi meg belefeküdtünk, és ott toltuk naphosszat. na, és ezen az indulás előtti napon kipattantam a csúszdából, és beleléptem egy darázsba. kurvára fájt, meg minden, de asszem, nem hisztiztem, mert nagyon kemény gyerek voltam. másnap nem jött rám a cipőm. de asszem, jó volt a balatoni nyaralás, ettől függetlenül.

felismeréses

teatojást találni nem valami egyszerű egyébként.

unatkozós

eltűnt belőlem a nagyfokú hétfő-érzékenység, és ez jó. az ember ne legyen lelkibeteg már a hét elején, nemde?
egyébként bazira unatkozom, faszért kell minden feladatot viszonylag gyorsan megcsinálnom. de ha egyszer annyira utálom tologatni a dolgokat...

a feca meg azt hiszi, hogy friendek vagyunk, és amikor kurvára nem veszem le egész nap a fejemről a fülhallgatót, akkor meg van sértődve. de nem fogom elmagyarázni neki, hogy nem vagyunk friendek, csak kollegák, mert kurvára nem dolgom. hiszen nem friendem, hanem kollegám. érthető, nem?

szomjasnak irtam

nicotine is my vitamin.

csapongós

na ki a fasza gyerek, na geri, te tudod.
jó azért, hogy nem fagy le a safari a bloggertől mostmár. nem csak, mert unaloműző a blogírás, hanem mert hasznos is. nem csak azért hasznos, mert megmaradnak a gondolatok, feljegyzésre kerülnek a történetek, hanem mert terápiás is.
csapongok, illetve csaponganék, csak egyenlőre kordában tart valami. talán a ritmus. de már nem sokáig.
tegnap láttuk dr corday-t az andrássyn.
meg egy kelemenannához hasonló nőt elmenni az eklektika előtt. helyválzotatva, nem helyezetváltoztatva, mielőtt...
na, megmondtam.

cuppanós

cuppan. minden cuppan. vagy reccsen. faszom a filozófiába enivéj. meg úgy mindenbe - általában. a lényeg mindig látszik. nem kell röntgenszem. rajta van egy fogsoron. benne van egy szemben. elbújik egy talp alatt.

dörtis

a courtney cox arquette meg a dirt promó anyagain úgy néz ki, mint nelly furtado.
anyagain=anya újra?

-

now updating inbox

szakaszos

azért jó a foreign bodies, mármint a konkrét dal, mert olyan szakaszos, meg darabos, de nem úgy, mint mikor villamossal mész a vasgyárba, hanem úgy, mint mikor icvel robogsz éjszaka. és közben kávéillat van.

a szakaszosság azért jó, mert mindig van egy kis szünet. persze sokszor nem jó, hogy van szünet.

emlékes

a ribi dobálja át nekem azokat a maileket, amiket kanadából írtam neki. furcsa időutazás ez. semmit sem változtam, miközben mégis egy teljesen más ember lettem.
kellene fonalat húzni, kérlek, ariadné adj egy gombolyagot, bazdmeg.
ja persze mégsem, hisz nem akarok visszamenni, jaja.

megbánós

fura, hogy vannak, akik tényleg megpróbálják, és az is fura, hogy mégsem akarnak meghalni. szóval mentem az otpbe épp, kiugrottam, és a kolosyn összeesett egy srác. először simán azt hittem, hogy homeless, de odamentem, mert mondom, csak megnézem, mi van, ha nem fáradt, hanem baj van. de nem homi volt, hanem egy fiatal fiú, és akkor kérdeztem, hogy mi a helyzet, hívjak-e mentőt, ilyesmi. mondta, hogy hívjak, és hogy gyógyszer, meg pia, és ájuldozott erősen, úgyhogy hívtam mentőt, és leültem mellé, ölbe vettem a fejét, mert azt gondoltam, az mégiscsak jobb, oldalt, persze, hogy ha hányna, ne fulladjon meg, és beszéltettem, mert azt gondoltam, az mégiscsak jobb. kérdeztem, öngyi akart-e lenni, mondta, hogy igen, mert szar passzban van, és akkor mondtam, hogy már nyílván úgy gondolja, létezik ennél jobb megoldás is, egyáltalán, létezik megoldás, és picit mosolygott is, de mindig összecsuklott aztán. szerencsére hamar jött a mentő, és nem lézengtek a bámészkodók sem. ilyenek vannak. közben meg szarakodunk bazdmeg. hát én kurvára nem szarakodok. mi a fasznak, bazdmeg.

kivégzés

esküvői szöveg letudva. kivégezve. hehe.
akkor most megint a jóleső semmittevés.
és nincs gyerekesség vagy legalábbis az az idegesítő típusú, na az nincs. elkergetem, elkerülöm.

waddafuck

everybody comes to hollywood
they wanna make it in the neighborhood
they like the smell of it in hollywood
how could it hurt you when it looks so good?

répás

lenny kravitz mindig jó. aint over till its over.
ettem egy répát. ribikém, a tőled kapott bicsakkal pucoltam meg. és elrágcsáltam. jól esett.
kezd gecire fájni a hasam. a viktor azt ígérte, hogy ír fel nekem kataflámot. kivi leszek.

betétes

elhagytam a farzsebemből egy betétet. nem tudom hol. mindegy is tulajdonképpen.
a negyedik kávémat iszom. és igyekszem kurva romantikus hangulatba kerülni, de nem egyszerű a dolog.

mégistudokpostolnis

nahát, most meg enged postolni a mekintos, nem is értem.
reggel arra ébredtem, hogy viktor becsapta a bejárati ajtót, azonnal tudtam, hogy nem fél 7 van, hanem kurvára elaludtam. na igen. aztán észrevettem a bal halántékomon egy pattanást, ami olyan, mint egy pókcsípés. kurvára nincs benne semmi, nem lehet kezdeni vele semmit, gondoltam is, hogy akkor leszarom. le is szartam persze.

esküvős szöveget kell írnom. nekem. romantikusat, csöpögőset. mission impossible. mondom.

egy kollegám mondta, hogy miért nem járok nőiesben, mikor milyen csinos vagyok, most látta a wiwen. erre mondtam, hogy szerintem melegítőben is milyen csinos vagyok. erre mondta, hogy jó, de nőiesen milyen csinos vagyok. erre mondtam, hogy szerintem ezt a beszélgetést ne is folytassuk inkább. komolyan mondom, felbaszott. járjak nőcisen, hogy neki jobb legyen naponta egyszer, mikor benéz ebbe a szobába. faszommá'! meg há'húsz.

egyébként meg rohadt gyönyörű ma is az idő, teljesen készen vagyok, persze biztos a közelgő menzesz miatt is, nem tudom.

micsoda helyzet ez

mivel egyáltalán nem bírtam dolgozni, kurvára nem csináltam semmit, még edzettem is, annyira nem akartam azt, amit kellett volna, na mindegy, a lényeg, hogy elterveztem, hogy reggel 8-ra bemegyek az offiszba. persze kurvára a marvin szobája megy, amit én nagyon, nagyon szeretek, szóval tutira meg fogom nézni, mert nem rég kezdődött, és akkor ez azt jelenti, hogy háromig megint nem alszom. ergo vagy 4 órát alszom, vagy nem csinálom meg a munkát. fasza.

utazós

mentem ma a kicsikocsival, mert kicsikocsival kellett mennem, különben elkéstem volna. szóval mentem a kicsikocsival, és közben szólt a depeche mode, és nagyon, nagyon jó volt. és én ezt annyira szeretem. de annyira.

shelley-s

shelley-nek meg (végig azt hittem, sherry, ezért énekeltem is neki a modern talking dalt) sutyiban adtam almás sütit is, meg sajtos stanglit is, és azt hiszem ezzel el is rontottam, ugyanis attól a pillanattól kezdve egész délután kórincsált mindenkitől.

pipikés

pipike még azt is nyugalommal tűrte, hogy egy rózsaszín boát tekertünk köré, sőt, mikor később rányitottam, abban fekve aludt.

teendős

úgy döntöttem, mégis elmegyek oda, ahova nincs kedvem, csak kocsival, és lehet, hogy kések is, meg nem tudom. aztán a viktort kell kivinnem a 17. kerületbe, azt sem tudom, hol van, de vicces lesz.

jó

olyan kurva sok jó zene van, úgy örülök.

rtles

hihetetlen, hogy az rtlen akármit közvetítenek, mindig beledumálnak a lényegbe. ezt a nokia szart csak az m1-en közvetített live aid tehetségtelen közvetítői voltak képesek felülmúlni.

mondom, nem alszom

nem tudom, miért, tegnap sem, ma sem, valahogy így jön ki a lépés. nem lenne gond, ha legalább dolgoznék, mert kellene, de nem dolgozom, csak egyszerűen nem alszom, szánalmas, komolyan, pedig annyira szükségem van az alvásra, mint egy falat kenyérre, vagy hogy mondják ezt az okosak.

nem megyek holnap oda, ahova várnak, amiből lesz hiszti, nyílván, de nem érdekel, mert nem fontos. nem ez a fontos, nem így fontos ez.

na jó, megyek, megmosom a fogam, és elalszom. akárhogyis, ezt kell tenni, nem?

nemalszom

travelling i only stop at exits
wondering if ill stay
young and restless
living this way i stress less
i want to pull away when the dream dies
the pain sets it and i dont cry
i only feel gravity and i wonder why

flames to dust
lovers to friends
why do all good things come to an end?

nemértemes

nem vagyok bölcs, meg még csak okos sem. amit tennék, attól később rosszabb lenne. hallgatni nem arany. de néha jobb, mint nem hallgatni. hihetetlen, milyen mondatok képesek megjelenni csak úgy. nem is értem. illetve a mechanizmust értem. nem tudom.

lakásos

van lakásom, csak mondom. van kulcsom is hozzá. több is. csak nekem. durva ez azért. tényleg. nem tudom.
ittunk egy tequilát a ribivel a szódában erre. jól esett.

orrbaszájba

tegnap még az is volt, hogy rengeteget nevettünk a barátok közt szófordulatain. és mikor mondtam a ribinek, hogy nap, mint nap, mint nap, mint nap... és az utolsó mint nap után kicsit félre fordítottam a fejem, jelezvén, hogy pontosan tudja, mi következik, szóval akkor a meggyes apenta az orrán száján folyt szanaszét. öröm volt nézni, úgy kacagott.

csütörtök

ma meg a john bullban olyan jó volt, ami természetes, és magától értetődő.

szerda

tegnap a ribi feljött hozzám, vettünk a boltban tojást, meg kukoricát, meg majonézt, és összeütött egy 10 tojásos rántottát, amit feleztünk, és közben jóban rosszban, meg barátok közt, és utána én indultam a godotba, ahol a tipikus első két óra után (kurva sokat beszélek, mert kínos a csönd) kicsit feloldódtunk, és akkor már jó volt, illetve végig jó volt, de nem olyan jó, ami ilyen természetes, magától értetődő jó, hanem csak szimpla jó.

cs-cs-cs-cséndzsez

mindenki kurvára változik, és ez jó. a brigi pl tud hallgatni. még akkor is, amikor beszél, és én véletlenül közbeszólok.
a viktorról már írtam, mennyit változott. csuda ez.

domináns

szóval ma kiderült, hogy az egész pornó szakma úgy szar, ahogy van, mert a latin tanár apám felvilágosított, hogy a domina a férfi alak, és annak a női verziója latinban a dominatrix. úgyhogy ez van.

kedd

ma azonban ismét eklektika, mindjárt indulok, brigi. remélem bírom majd. mármint, hogy csak ő beszél. mert nagyon agresszív verbálisan. nem úgy, ahogy én. máshogy. de mostanában enyhül, szóval csak nem lesz gond.

hétfő

tegnap bár ültem háromnegyed órát a szódában, annyira fáradt voltam, hogy idő előtt hazajöttem, de persze kurvára nem aludtam el csak 3-kor. mindegy. legalább nem ittam.

péntek még

na igen, azt kihagytam, mert picsa részeg voltam, és foltosak az emlékeim. szóval mondta a margaréta, hogy a két lány, akivel ül, együtt vannak, de a harmadik tag az asztalnál az az egyik édesanyja, aki semmit sem tud senkiről. ezért nem mondta el neki a levelezést, hanem azt mondta, hogy engem a fősuliról ismer, benedek osztályába jártam, és színésznő vagyok sopronban, és kurva rég nem találkoztunk. tehát úgy ültünk oda ribivel az asztalhoz, ahol senkit sem ismertünk, hogy egy általam tök ismeretlen szerepet kellett játszanom. mellesleg kurva jól sikerült, hosszasan ecseteltem, miért jobb a családias, kis színház, és hogy milyen nehéz pestre egy menő színházba bekerülni, és hogy bár jó a vidéki színházi élet, elég gáz, mert belterjes, meg ilyenek. vicces volt. tényleg.

vasárnap

vasárnap meg l-t néztünk, meg boroztunk, meg gyros. aztán elindultunk, és tényleg jó volt az eklektikás buli, régóta nem volt ilyen jó hangulat az eklektikában, majdnem olyan volt, mint régen.

szombat

szombaton meg mi is volt? szép, hosszú nap volt, voltunk a puskin kávézójában, ettünk isteni pizza hutos görög pizzát, tévéztünk, majd lementünk a living roomba, ami olyan hihetetlen szar volt, hogy szavam sincs. de tényleg. tömeg volt, és kurva hangos zene, de olyan hangos, ami szerintem élvezhetetlen, vagy lehet, hogy élvezhető, ha mondjuk beveszek ezt-azt, mert az tompítja úgyis a dolgokat, de nem veszek be ezt-azt, hogy élvezzem a kurvahangos zenét. szóval leléptünk aztán, ettünk gyrost (még jó), és itthon meg finom alváska.

péntek

szóval pénteken uncsiztunk az eklektikában. gecisokan voltak, úgyhogy jófejségből átültünk ahhoz az asztalhoz, ahonnan elment a lány, aki hosszasan nézett engem, hogy hátha, és akit hosszasan nézett az a három lány, hogy hátha (és akit aztán a living roomban láttunk megintcsak). no, és akkor rosszalkodós kedvem lett. nem ittunk pedig sokat, csak rosé volt, két deci.
no, és akkor kitaláltam, hogy írok levelet. az volt a szöveg, hogy szia, képzeld, van egy különleges képességem, ki tudom találni mások telefonszámát csak úgy. megírnád, mi a tied, hogy sikerült-e?
no, és akkor elindult a vicces levelezés, amiben nem is az írás, vagy az olvasás rész volt vicces, hanem hogy úgy adjuk oda a pincérnek, hogy a másik asztal ne lássa, és úgy hozhassa a pincér.. blabla. mindegy, a lényeg, hogy hosszú idő után végülis megismerkedtünk a színésznőékkel, akikkel vagy 5 évig sokat mulatunk egymás mellett, de valahogy ez sosem alakult így.
odaültünk hozzájuk, majd piaf, kurva vicces volt, nagy nehezen elszabadultunk a hajóra végül, ami még viccesebb volt, mert a bírócsilla kurvajó fej. és a bíborka is az, igen. előtte meg a kacsás, nem tudom, nem jut eszembe a neve, de sok ölelke sznúppal, meg kacaj, de elég részeg voltam ahhoz, hogy ez pl csak jóval később jusson eszembe, mint kellene.
meg volt az a lány is, akinek van a barátnője, mégis mindig néz. egyszer odamegyek, és bekérdezek csúnyán, vagy hogy kell ezt mondani. botrány, igen, szeretem, haha. egyébként régen sosem vettem észre, ha néztek, fura, hogy most igen.
hazafelé gyros a törökben, stabil pont. ilyenek.

szerda

fordított sorrend, mi? no nem, csak kihagytam a szerda estét, amikor pirivel lecammogtunk az eklektikába (hova máshova), és akkor ott csacsogtunk, majd átültünk hamamékhoz, és kaptam kariajit is, meg ittunk a rosénk mellé tequilákat, sajnos én többet is. szóval szerdán nagyon bebasztam, de kacarásztunk, és aztán az oktogonon az éjjelnappali subwayben nyomtunk csirketeriakis szenyát is. kurva jó egyébként, nem is tudtam, hogy van nonstop subway. most már ezt is. tudom.

csütörtök

szóval csütörtökön találkoztam az eszterrel, a marseilles-ben élő grafikus lánnyal. nagyon féltem a találkozótól, mert anno durván hajtott rám, és iszonyú kellemetlen volt, legfőképp mert tök jó fej, és jó lett volna vele barátkozni, de ez a hajtás kínos kétéves csendet eredményezett. no mindegy, az eklektikában találkoztunk, és kurva jó volt, asszem vagy egyig ittunk. nem sokat, teszem hozzá, max fél liter rosét ittam, jól esett.

netes

ok, úgy néz, hogy ha van mennyország, akkor ott van wifi.

mondom

az a baj azzal pirikém, hogy mindig együtt mulatunk, hogy mire elmesélném itt, hogy hogy volt, addigra te leírod, nekem meg nincs kedvem ismételni. az van.

semmis, mint általában

tök jó volt a hangulat az eklektikában egyébként. csak mondom. meglepett, hogy ilyen jó volt.
és kurva jó az idő ma. de hazajöttem, mert nem bírtam dolgozni.

alkoholos

azt hiszem ilyen masszívan régen alkoholizáltam, mint az elmúlt hét alatt.
elfogytak a szavak.