milk

i am weak
but i am strong
i can use my tears to
bring you home

im waiting
im waiting for you
im waiting
im waiting for you
im waiting
im waiting for you

go baby, go go

azért napfényben vezetni, kurva jó zenéket hallgatni, felrakott lábbal, minden autót leelőzni, napszemüvegben, és nagyokat röhögni, és egyedül lenni, és napraforgót szedni.. azért ezek jó dolgok.

goren

a gyerekét nézegettem, csudaszép. egyébként tök sokszor meg akartam látogatni, csak valahogy minden mindennel összefüggésben van, és nem tudom, miért de van bennem ez a gát, ami tök hülyeség, mert amit szeretnék, azt egyszerűen csak meg kellene tennem.
mindegy. miközben meg nem.

hát ennyi.

tessék megnézni 2.

egyenesen ámerikából, új néven, új lemezzel, ááááá.

álom

ego

nekem rossz, mert én itt vagyok, és nekem ezt kell átélnem, miközben én nem vagyok olyan, aki elviseli, ráadásul pont nekem, és pont velem, és bennem végbe megy, miközben nekem mondják, és én ezt nem bírom, mert értem jönnek, miattam ne aggódj, rajtam nem fog semmi, tőlem aztán nyugodtan.

régen

nagyon régen, kicsi gyerekként a medvés álmok voltak a visszatérő rémálmaim. hogy a szekrényből jönnek elő, meg ilyenek. aztán mindig csak ilyen zuhanós álmok voltak, amik rosszak, és vagy egy hete ismét rémálmom volt, elefánttal és tigrisekkel. valami metróban, vagy föld alatti vonatpályaudvaron bújkáltunk előlük, és sorra dőltek be a falak az elefántok miatt, a tigrisek, meg simán kiszimatolták merre vagy. nagyon rossz volt, a folyton menekvés, az itt sem vagy biztonságban érzés, biztos tudod. aztán mikor megtalált a tigris, és akkor azt hittem jön a halál, akkor megsimogattam, és hátra vetette magát, mint annak idején a marcika, és a hasát simiztem, ő meg dorombolt. és felébredtem, és levontam a tanulságot is.
live kind.

krúzin

I'm cruisin', cruisin' in the beat y'all
megoldani dolgokat egyszerű. egyébként. csak használni kell az embernek a száját. komjunikésön.
konty rakoncátlan pont.

mostanában azért

sokkal több a mondanivalóm és ez nagyon érdekes.
azt például képtelen vagyok olykor feldolgozni, hogy lehetetlenség egy egoista embernek elmagyarázni, hogy bennem milyen érzéseket kelt az, amit ő cselekszik. hosszú, hosszú próbálkozások után lehetséges, de kurva sok türelem kell ahhoz, hogy rád figyeljen.

aztán meg megint színjátékba csöppentem a munkahelyemen, pedig magamban már igen régen döntést hoztam. nem vagyok színész, nem játszom. de mi a faszt lehet tenni, ha egyszercsak belecsöppenek. végülis annyit, hogy levelet írok az illetékesnek, hogy keressen más színészt a helyemre, mert én nem játszom tovább. mármint a szerepet. de ez gondolom érthető volt.

jó ez a hűvös most gyébként. letöltöttem ezer 80-as évekbeli slágert, és ma azt hallgattam reggel a kocsiban. chesney hawks, meg rick astley, asszem ezt a két előadót énekeltem a leghangosabban.
All that I need is to cry for help.
Somebody please hear me cry for help.
All I can do is cry for help.

a fúrás

éjjel 11-kor még fúrtak, reggel 6-kor pedig már fúrtak a házban. és a reggeli menet durvább volt, mert akkor a lakók igyekeztek túlkiabálni a fúrás zaját. ezt most csak azért mondom, mert tegnap éjjel már mozgalmat szerveztem magamban, pontosan végiggondoltam, ahogy minden egyes későn- és koránfúró társaság szerszámait megrongálom, működésképtelenné teszem, majd örömtáncot lejtve és valami szellemes és félelmetes szignót magam után hagyva tovább állok. szóval foglalkoztatott a dolog, na. és reggel egyszerűen nem tudok úgy szarni, hogy közben hallom, hogy a szomszéd ordítja mit kell venni a boltba, és hogy ma reggel milyen volt a mokkában a henrik. na.

unatkozom

select

annak idején anyám úgy okoskodott, hogy én magam váljak meg azoktól a dolgoktól, amik hosszú távon nem jók nekem. így esett, hogy a cumimat a budiba hajítottam, és mini petárdáimtól a vonat ablakán keresztül szabadultam meg. ezt sajnos nem sikerült szokássá fejlesztenem, pedig a mai napig elkelne az ilyesfajta tudatos szelekció.

olyan szép emlék

tessék megnézni 1.

főleg a képeket!

tollas után, este

utálom

hogy kurvaaranyos kiskutyák képeit küldik folyton, hogy fogadjam örökbe, és én meg úgy fogadnám, de nem lehet, és megszakad a szívem. na jó, azért azt nem, de akkoris. kurvaszép kutyák vannak, a picsába!
ezt a rohadt meleget azonban nem bírom. egyszerűen felforr az agyam és megőrülök. estére már hirtelen hangfelemelést is képes vagyok produkálni az autóban hazafelé menet. simán lekurvaanyázok bárkit, aki 1 másodpercnél tovább áll a zöldre álló lámpánál és a többi.. pedig fejjel menni a falnak - nem jó a fejnek.

in between days

csak annyire nyomom, amennyire enged és csak annyira tágul, amennyire engedem. a kék végtelen, hiszen a határ is kék, a víz, az élet, a levegő. mint mikor súlyokat cipelsz és hirtelen leteszed. mint mikor a vízből hirtelen kiszállsz. le vagy kötve, el vagy lazulva, még rajtad van a nyomás, de fizikailag már nem, semmi sem kezdődik, de még semmi sem ért véget.
futni, megállni. futni, megállni. a pillanat, amikor a gondolat már elindult. mikor megfeszül a test. az a pillanat. az is kék.

hát

elkezdtük nézni a 12 majmot tegnap este és az utolsó húsz percnél egyszerűen nem ment tovább az az átkozott dvd. jaj, nagyon rossz érzés volt.
ráadásul két napja kúrnak a szomszéd szobában éjjel, kurva hangosan, ami nem jó, plusz még 24 órán belül 7-szer mentem úgy a wcre, hogy fel volt hajtva az ülőke, amitől a falra mászok.
asszem kicsit érzékeny vagyok. a fejem is fáj. a hülye idő, az teszi.

macsu

gyönyörű.

egyébként meg a hold, mikor jön fel a balatonból, na az valami csoda.
eygyszer görögországban leültem nézni a naplementét, aztán az tűnt fel, hogy egyre feljebb jön. kiderült, hogy a holdfelkelte. hát így.

semmihez sincs kedvem amúgy.

nem először

láttam olyat életemben, hogy megvernek valakit. azt tudom, hogy az első olyan, amitől földbe gyökerezett a lábam, az a debreceni efotton volt, mikor fogász kapott a security embertől az arcába ököllel. aztán amszterdamban, mikor kergették egymást törött üveggel a kezükben. meg volt még, de érdekes, mintha direkt nem akarna eszembe jutni. mindenesetre most, a legutóbb, egy nőt rugdostak a földön, és bár csak vagy 2 perc volt, egy örökkévalóságnak tűnt, és nem tudtam elindulni, hogy segítsek. mire válaszolt a testem az ingerre, mire lépés lett a lépni kéne gondolatból, addigra nem volt verekedés. furcsa ez.

aztán meg a figyelmetlenség mindennek a gyökere, én tudom.

a

hétvége csodálatos volt, leszámítva a visszautat, amikoris 1 órán keresztül kénytelen voltam eros ramazotti cd-t hallgatni, ami valljuk be: nem jó. és leszámítva a ma reggelt, amikor érzéseim szerint egy ollós állat költözött a torkomba és vagdosott.
most meg asszem lázam van, de nem biztos.

twilight zone

ma reggel 24 órán belül 5-ödszöre találkoztam ezzel a kifejezéssel, a magyar narancs szerkesztői cikkben. eszembe jutott a 2unlimited slágere is egyből, úgyhogy azt most meg is szerzem, akárhogy is.
jó itt. most. persze tudnék jobbat, de a körülményekhez képest ez is jó.
annyi minden történik, amit egy blogra nem írnék meg szerintem. vagy lehet, hogy mégis, csak kódolva. vagy nem tudom.

á.. majd később inkább asszem..

matt

semerre sem tudok lépni ezen a táblán. nincs eszközöm.

...

összecsuklunk. valahogy. nem?

sokszor

eszembe jut kanada egyébként. ma eszembe juttatta az orvos, mert volt olyan kérdés is, hogy jártam-e európán kívül az elmúlt 3 évben. meg tegnap jutka néninél voltunk, és ott volt a csut is, biztos ez is közrejátszik, nem tudom.

mindenesetre érdekes ez is.

reggel

a barbinál kezdtünk wendyvel, és az nagyon jó volt. a barbi munkatársam, régóta otthon van, mert terminátoros lett a lába. csavarok, meg drótok lógnak belőle. ráadásul földim is, és bírom is. is. mindegy, a lényeg, hogy kurva szép helyen lakik, meg a kávé is finom volt, meg mulattunk is azért. meg jó volt látni.

aztán elmentem vért adni, mert mindig vért akarok adni. de megint nem engedtek. mert alacsony a vérnyomásom. de azt legalább sikerült megtudnom végre, hogy a-s a vércsoportom. meg furcsán nézett rám az orvos, mert beixeltem azt a rublikát, hogy homoszexuális vagy biszexuális viszonya volt-e. mondtam neki, hogy jelenleg egy lánnyal élek. mókás ez. aztán a vérnyomás mérő nem tudta megmérni a vérnyomásom, és akkor megköszönte az orvos, hogy segítettem neki, mert nem tudott angolul, és évek óta én voltam az első, aki felvilágosította, hogy az err rövídítés az angol error szót jelenti. na így.

ez a nap

a túlélésről fog szólni. ha már fél 1-ig nagy nehezen elcaplatott az idő, akkor nincs sok hátra úgysem, nem igaz?

régen norbival, az uncsitesómmal azt játszottuk a velencei tónál, hogy külföldiek vagyunk. gondosan eldugtuk a ruhaneműk kivillanó magyar cimkéit, sőt, lecseréltünk bizonyos holmikat, ha magyar volt rajta a felirat. és odamentünk mindenkihez, hogy "vaccdötájm", meg magunk között érthetetlen angolt halandzsáztunk. nem tudom, miért volt jó, de nagyon jó volt.
de hát norbival sok hülyeséget játszottunk akkortájt..

az miér van, hogy az emberek mások monitorját szeretik nézegetni? mire kiváncsiak? nem tudják lefoglalni magukat vajon? vagy kifejezetten az érdekli őket, hogy te mit csinálsz? furcsa ez.

voltam

ladies pride-on, kurvarég ittam már töményet, no, most sikerült csúnyán berúgnom. táncoltam is, meg minden, a szomjas is ott volt, akinek nagyon örültem, mert nem láttam már vagy ezer éve. vicces azért az ilyen mulatság. engem nagyon untat a zene, mert szerintem kb 5 éve ugyanazok a dalok vannak, ugyanabban a sorrendben. de a lányok (ugyanazok a lányok) szeretik, táncolnak rá azért. meg hát én is, a szomjassal például:)

na mindegy is. tegnap meg úgy jártam, hogy a k&h szerint pénteken 9 ezer forint volt a számlámon, smsben kaptam az értesítést. ezért nyugodtan tankoltam tatánál, 3 ezer forint értékben. majd mikor kártyámmal fizettem, közölték, hogy fedezetlen számla... szóval nem értem. eddig is tele volt a tököm a k&h-val, de most ez már sok egy kicsit.

a kollegám, a marci, meg már ránézésre is lefáraszt. ilyenek vannak.

itthon

érdekes élmény volt ez a temetés. sírtam sokat. ez például érdekes élmény volt. mikor megláttam a nagynénémet, meg a három gyereket sírni, akkor nem volt mit tenni. ez van. viszont nagyon jó volt magdiéknál utána. beszélgetni a gyerekekkel. úgy megnőttek. ádám tök helyes lett. nagyfiúk már.

anyámnak meg marha jó lába van. az van.

mindjárt indulok vissza.

a nagyapám temetésén nevettünk. tényleg érdekes gyerekként mennyire nem fogja fel az ilyesmit az ember. bálint, aki 10 éves azt kérdezte, miért nem a nagypapa halt meg. azt mondta, hogy ő azt szeretné, ha ő hamarabb halna meg, mint boti, aki az ő féléves öccse. azt mondta, ez így volna rendjén ugyanis.

most

meg ez a london dolog, hát nem tudom. iszonyúan kiábrándító, hogy vannak emberek, akik tök leszarják mások életét. kurvaélet.

na

én úgy ráfáztam erre a megfázásra, hogy mostmár kifejezetten rosszul vagyok. arra gondoltam csak holnap megyek haza miskolcra, de mint a sógorom említette, anyám már szaggatja a nokedlit, úgyhogy nincs menekvés. ez tuti.

a shirley tök szép nő egyébként. nem is értem, hogy az index mit ír itten zsákruháról, meg mittomén miről, amikor tök szexi volt. na mindegy.

ja és reggel az iszonyat mokka iszonyat beszélgetése közben a jobbikkal és a háttérrel, szóval vágóanyagnak láttalak téged aranka kedves. meg is lepődtem rendesen. de nagyon jól mutattál, azt el kell mondanom azért.

Bend me
Break me
Anyway you need me
As long as I want you baby it's all right

a koncert

csuda jó volt, engem ez a shirley tökéletesen lenyűgözött, az van. hihetetlen a nő, ráadásul tök sokat csacsogott, ami külön jófejség volt azért. még egy képet is sikerült csinálnom róla, de végülis ez mind mindegy, a lényeg, hogy széténekeltem az amúgy is beteg torkomat, úgyhogy ma némasági fogadalmat teszek:)

a net meg nagyon vicces. kijött a szerelő, bekapcsoltuk a gépet és működött a net. semmit sem csinált, érted. aztán elmentem a koncertre, hazajöttem, és megint nem működött a net. úgyhogy konfjúzd vagyok totálisan, de mindegy, majd megoldom úgyis valahogy. azt mondta lehet, hogy a szerelők miatt van minden, mert szombaton is hívta valaki a házból, és akkor kiderült, hogy a tetőn rosszul kapcsoltak vissza valamit a szerelők. na mindegy.

a jobb fülemre még nem hallok egészen, az van.

galádka

segítségével garbage koncertjegyhez jutottam a pirivel egyetemben, úgyhogy mindjárt indulunk. csak egy omlettet eszem még.

az arany jános utcai dugóban a mellettem várakozó piros skodában egy ősz hajú férfi rózsaszín vizipisztollyal lőtte meg minden egyes ugatáskor a kutyáját. el sem hittem.:)

hogy volt

tök régen nem írtam. mindegy.
elromlott otthon a netem, ma jönnek megszerelni a dolgokat. szerintem az építő munkások vághattak el valami zsinórt. legalábbis én erre tippelek. de ez sem fontos.
el kellene menni ma garbage koncertre, de már most nyakig be vagyok táblázva, ami az estét illeti.
holnap meg megyek haza miskolcra. meghalt a nagybátyám, pénteken lesz a temetés. 5 éves koromban voltam utóljára temetésen. akkor végig röhögcséltünk norbival, meg gyertyákat lopkodtunk a sírokról. most nem így lesz. sajnálom egyébként, hogy nem.

life can be haaaard..

ma reggel úgy döntöttünk, hogy bezárjuk a szoba ajtaját, és akkor hátha nem mernek bejönni majd mindenféle munkákkal. eddig eredményesen működik, bár még csak 10 perc telt el. mondjuk ez is emberfüggő, az apámat direkt inspirálták a zárt ajtók, úgy emlékszem.
jókedvem van. üldögéltem a kálvinon reggel, amíg wendyre vártam, szerintem azért.

örs

kivittem a kocsit budaörsre egy iszonyú hangulatú délután után. egyszerűen nem ment. nem ment ma a mosolygás.
most a helyszínelők meg, azt szeretem. és holnap este jó minőségű zene kísér majd az utakon! na ez. ez bizony.

turn

kicsit egyébként befordult vagyok ma, de ez annyira hülye szó, hogy már megbántam, hogy használom. mindegy is.
szabadságon van a főnököm, úgyhogy nem nagyon lesz zsúfolt ma meg holnap a szoba - gondolom.
elfáradtam. az van.

0.7

its an easy ride to roam
youll never walk alone
natuarally we blew
simple things we say
everyday we find the way

seems like weve opened up the door
feels like weve walked this way before
natuarally we blew
simple things you say
everyday youll find the way
it amazes
everyday

úton

nem értem az utakat. az már nem kérdés, hogy látom-e őket.
a lábam alatt mindig van valami, ez biztos.

éjszaka

erről a szóról mindig a piriék kórusa jut az eszembe, a hangok, a szépség és a harmónia. gyönyörűen énekeltek ám. sajnálom, hogy nincs valami cd-m tőletek, nyanya. de mindegy is.

szóval az ágyon hasalok, és kurvára nem akarok aludni, az van.

képeket nézegettünk a kolleginával este. a pirit is újra néztem, meg találtam fotót az olasz barátnőmről is. nem tudom végülis jó dolog-e, ha az ember múltja néha a szeme elé kerül. felkavaró is bír lenni azért.

tegnap egyébként egy kollegám csunyán megsértett. persze igyekeztem nem komolyan venni, és nem is vettem annyira komolyan, de furcsa ez. azért.

icc lájk a dzsángöl szomtájmz

megy a rap. az van. meg 2 órája pisilnek kell, de nem bírom rávenni magam a dologra!
szerintem tök sok hüje van, szerinted?

az volt reggel is, hogy szép volt az idő, és imádok szép időben kocsikázni. és a héten meglesz a cd-játszó, és akkor végem lesz. a kocsiban fogok élni:) haha.

bekapcsolódás a galád-csirke kihívásba 1.

ne nézz fel, ha érzed szemhéjadon valaki más pecsétjét izzani. nincsen arany, ami fénylene, hál istennek nem csap be ez sem. amikor elindulsz, úgyis csak az illatod marad hátra, hogy eltáncoljon az ólom lábú idő hullámain. a halál a káposztáknál a leginkább tragikus, mert képtelenség észrevenni szag alapján beálltát. az élet azonban ugyancsak bűzlik, és a baglyok sem azok, amiknek látszanak. az átvilágító fénysugár egy sugárlény, és ha csöndben, mozdulatlanul ülsz, akkor nem lesz baj. induljon az avaron a sémanász, gyermekeink sematikus hadserege úgyis csak bosszút szülhet - boldogságot temethet.

olyan zenék

szólnak itt bent mindig, amitől vidám leszek, meg feltöltődök. és ez mindennek a titka, én tudom. hidd el.

volt valami izgi, de elfelejtettem. jó, nem? így kellene írnom ezt a blogot is:)

beszélgettem ma a marcival kávé mellett arról, hogy mit, hogyan kell csinálni itten a melóban. remélem eredményes lesz. nehéz ezt így előre megítélni, mert értelmesnek tűnő emberek is képesek elengedni a fülük mellett a legfontosabb szavakat.

este

a macsuval elhívtuk wendyt holdat nézni meg cigizni. elég jó volt, a szunyogfelhők ellenére. jó volt a parton, na. meg aztán fel lettünk invitálva bringanézésre, az meg mindig olyan izgi, amikor az ember belép valaki másnak az életébe így effektíve.. betekint. na.

akkor most

az van, hogy felraktam a lábamat, és ölembe vettem a laptopot, és kávém is van, meg cigim is, és akkor laza vagyok, jó? gondolom ez senkit sem zavar, de ami a legfontosabb, senkit sem érdekel. és ez így van jól.

szeretem, mikor azt mondják nem. mert akkor van miért harcolni!:)

sukár

sukár, szépséges napot kívánok!
vad lesz ez a hétfő, már látom is egyébként. 8 után pár perccel már itten nyitogattam a maileket. ajaj.
tessenek kimenni a szabadba, ha lehetséges. olyan vágyásom van rá énnékem is..

mellesleg tegnap összebarátkoztam két kutyussal, akik közül az egyik szerintem elkóborolt otthonról. még este is a ház előtt várt, és olyan helyesen, csámpásan lépdelt, hogy csak a macsu tartott vissza attól, hogy örökbe fogadjam.

gyönyörű

ez a nap! reggel az anettka a mokkában megbaszta a havas henriket. mindig is imádtam ezt a nőt, de most aztán..! zseniális.
aztán bejövök a melóba és bódy sylvi az első ember, akivel találkozom.. pirikém, mi kell még szerinted?:)
most meg a nővéremékkel találkozom, akik meghozták az utolsó, teljesen hivatalos dokumentumomat a cib bankos kölcsönhöz, ami, ha minden jól megy, még ma a számlámra vándorol. na.

must!

vedd meg (vagy töltsd le, csak szerezd be, kérlek) az új, az első roisin albumot.
ruby blue a címe. azonnal!

szóval

nem tudom, hogy van ez. mondjuk okoskodok én is csak, mert magam sem tudom kivitelezni, de nem értem, hogy miért vesz az ember a hátára olyan problémákat, amik nem az ővéi, de még csak nem is ő generál.

herbert

szól az irodában. és mivel ez a hét a nosztalgiázásról szól, most már azért sem fejezem be. szóval a herbert meg azt az időszakot juttatja eszembe, amikor felmondtam a politikai szervezetnél, és egyedül éltem egy zseniális albérletben egy hónapig, és briginél laktam utána picit, és új munkahelyem lett az ágotánál. hideget érzek, érzem, ahogy nyomja a fülemet a discman fülhallgatója, érzem a metró illatát, és érzem a gyomromban a remegést is.

its only the sound of the phone ringing
its only your silent voice singing
its only the darkness bringing memories of you
its only the first double meaning
its only the second hand dealing
its only you carefully stealing pieces of me

and though
its been long
so so long to be here
and though
i was wrong
it took you to appear

before i would run from you
but now
i come to you

a helyszínelők

az egyik kedvenc sorozatom. most megy a tévében. de nem nagyon figyelem, ami furcsa.
tök sok dolgot akartam írni, de időközben kiment a fejemből.

mi van ha

az ember jól érzi magát és röhög egy kollegájával a munkahelyén, ráadásul buzi is?
jelentőségteljesen megjegyzik, milyen összhang van közöttük! haha.
a végén még azt pletykálják majd, hogy jól összejöttünk. muhahaha.
olyan kellemes ez a nap, annak ellenére, hogy álmos vagyok és hogy feleslegesen is kellett dogloznom még..

tessenek nevetni. minél erőteljsebben, kérem szépen. nem hallom.
na azért.

a semmittevés édes öröme

is lehetne a címe ennek a postnak, de igazából nem érzek édes ízt, sem örömöt. csak ülök, bambulok ki a fejemből és ennyi.
nagyon régen ittam már, régen mulattam. jó volt egyébként. attól, hogy a piri is ott volt, meg hogy egész nap nosztalgiáztam tegnap, valahogy olyan volt, mint régen. egy picit. ha lehunytam a szememet.

idézet

valószínúleg pontatlanul idézem moszatot, aki a miskolci emlékeimre egy egysoros verssel válaszolt tegnap fodor ákostól.
ifjúság a címe asszem, de lehet csak valami hasonló jelentésű szó.

nincstelen tékozlók.

így hangzik a vers maga.
szó csrú. szó csrú.

csikacsika

a szomszéd szobából a billy jean üteme szűrődik át. itt még nincs senki. ezt szeretem ám, amikor nincs senki. így reggel. vagy este. vagy legalábbis kevés ember van, és nem nyaggatják az embert.

csuda jó volt az autóút is, far away, so close, és tigris szofi, mert azt vettem tegnap. meg hát ez a reggeli napsütés, ez szerintem leírhatatlan.
szóval jó kedvem van, annak ellenére, hogy 3-kor feküdtem le. aztán meglátjuk, mi lesz ma. hátha csupa jó. le kell mondanom a nőgyógyászt és fel kell hívnom dianát a lépcsők miatt. hát így.

bájdövéj

becsíptem. ezt csak azért mondom most, mert ritka mostanság.

és nem értek rengeteg dolgot. csak a szememmel követem. figyelem merre fordul, hova tart. és nem értem, mit akar. és nem értem mit kellene tennem. egyáltalán - tennem kell-e valamit.

a minden ugyanaz csak másképpen dolog is hüjeség, de erre még nagyon fiatalon jöttem rá. minden más. minden.

csók

kurva anyja kurva, mindig csak egy kurva. hogyha nem róla volna szó, akkor is így volna.
ez a summája a mai csókolom koncertnek.

egyébként meg a moszatot imádom. akárhogy is. illetve ez így félreérthető, mert olyan, mintha egy pillanatig is kétséges lett volna a dolog.
soksok érdekesség volt ma este, például efzámbó, aki nekem tinédzserkorom hangulatkészítő embere volt, meg hát a mai tinik, akikről annyit beszélgettünk az elmúlt napokban.. furcsa volt, hogy ott táncolnak csókolomra..
eszembe jutott, amikor a lóri által másolt kazettát adtuk kézről kézre miskolcon és próbáltuk kinyomozni, hol lehet őket meghallgatni. és találgattunk, hogy nézhet ki a zsuzsi, és megrökönyödtünk, amikor mégis kopasz volt, vékony és nemtörődöm.
ma már a tinik táncolnak rá vidáman. ez is furcsa. valahogy a szöveg már nem számít, látom. persze megértem, mert ők is úgy játsszák, hogy ne számítson. kivéve a lackót és a zsuzsit.

áááá.

one step too far

az azért elég kellemetlen, amikor az ember azt érzi, nem akar elmenni egy találkozóra, mert kurva ciki, hogy nincs egy kibaszott fillérje sem, nem? pedig szeretne elmenni.. na mindegy. nem értem én ezt a lépcsőset sem, amit a diácska mondott a raiffeisennél. hogy akkor a hetedik lépcsőn túl vagyunk.. nem tudom, mik ezek a lépcsők, és hogy az én koromban és anyagi helyzetemben mennyi ideig tart egy fok megmászása. a vicc csak az, hogy ő sem tudja. mindegy, valahogy lesz, valahogy mindig van. csak aztán a barátaim el ne fogyjanak, miközben nem mozdulok majd ki jól semerre sem.

dido énekel a faithlessel a kollegina gépén, felhangosítottam, mert kellemesen úszós ez a dal. úgyhogy most akkor egy csapás, meg még egy lábbal.. kellemes. tényleg.

home

vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán..
szerintem kicsit most én is.
kellene spontaneitás, ez mindig visszajön azért. meg most, hogy így emlékezem, az az érzés, amit miskolcon éreztem, ami azért valld be te is pirikém, hogy geci jó volt.. szóval hogy kurvára a magam ura voltam, még akkor is, ha a fater fárasztott azzal, hogy menjek haza nyolcra. minden milliméterét ismertük a városnak, az illatokat, a madarak hangját. fűben fekve, eget nézve, szotyit köpködve, vászonnadrágban a várfalon, kurva jó volt azért! valld be!

na akkor

nem vagyok türelmes, úgy néz ki. a srác, aki itten segít nekem, illetve segítőm, asszisztensem, vagy hogy a fenébe mondják, szóval az idegeimre megy. az van. egyszerűen nem tudok mit kezdeni vele, pedig mindig is megoldás fixált voltam. általában sikerült is megtalálnom a közös nevezőt. nem komoly ám a helyzet, csak egyszerűen hiába hangzanak el mondatok, nem figyel oda rá. hiába próbálom rávenni, hogy jegyzeteljen, írjon fel dolgokat, nem sikerül. pedig a pedagógiai módszereim, eddig sose mondtak még csődöt. a rumbachban például egyszer rávettem arra egy galamb párt, hogy egy emelettel lentebb csinálja meg a fészkét, mindössze 2 nap alatt.

tájm is on máj szájd

és levelezek egy lánnyal, akit nagyon régen nem láttam, pedig régen - és tulajdonképpen most is - nagyon szerettem, és nagyon különös érzéseket ébreszt bennem ez a dolog. hihetetlen amúgy, ahogy az emberben előjönnek érzések. képek. hangulatok. színek, szagok, szivek.

elmúlik az idő, az van. rohadtul és aljas módon zakatol el mellettem, és képtelen vagyok észrevenni ezt. és nem az öregedésre gondolok, mert az nem érdekel. hanem a lehetőségekre és az alkalmakra. mert igen, mindenre, mindig van lehetőség, csak nem feltétlenül van meg minden eszköz ahhoz, hogy élj vele. miközben múlik az idő.

im bad

éjjel néztük a cnn-en a cuccot, és örültünk, hogy nem találták bűnösnek. én valahogy nem is értem, hogy lehetnek ilyen gonoszak az emberek egyébként. kedves kollegám ma pezsgőt hozott jackson miatt, de félreértettem. csakis azért, mert nem kell többet írnia róla. ezek vannak.

meg nem vagyok jól most sem teljesen, de majdcsak lesz valahogy.

akkor

tényleg az a legfőbb probléma blogunk címének "kiadásában", hogy a közeljövőben nem fikázhatjuk az illetőt? egyébként a kérdés jogos. mert bennem is korlátozva van a gondolatábrázolás, amikor tudom, hogy kik olvassák a gondolatokat.

egyébként meg tipitapi dínó.

szó éjtíz

80-as évek napot tartunk a melóban.
bros, spandau ballett, most épp dancing with tears in my eyes...

szóval mozgunk, szabrina is volt, meg szamanta foksz, meg szandra is.
olyan durva szinti témákkal, hogy megőrülök.

hüje hétfő megint

szóval tegnap rosszul voltam. először csak a hasam fájt, meg a gyomrom, aztán meg hánytam este kétszer is. nem tudom, miért van ez, de lehet, hogy munkaundor, arra gondoltam:)

lecsót ettünk, beindult a gáz is rendesen..:)

most meg megint hétfő, megint iroda, megint neon, megint légkondi. rádadásul cigim sincs, meg pénzem se. azt mondja a raiffeisen, hogy a 7. lépcsőnél járok a tízből, de azt nem tudom, mi a maradék három.

bjútiful pípól

vannak emberek, akik tényleg nem látnak befelé. most ez így nem érthető, tudom. csak hogy.. szóval furcsa, hogyha valaki olyasmit vár el, amit saját maga sosem tart be, nem tart szem előtt. s mikor erre figyelmezteted, akkor ideges lesz, hogy te milyen vagy, és kitérő választ kapsz, és soha sem tudsz közelebb kerülni a megoldáshoz, a vége úgyis az, hogy te vagy a hüje.

érzékeny vagyok, talán azért mert menstruálok, nem tudom.

múlt hét szerdára bejelentkeztem nőgyógyászhoz, még sosem voltam, gondoltam talán itt lenne már az ideje. aztán eszembe jutott, hogy hétfőn kell megjönnie, és lemondtam a nőgyógyit, áttettem csütörtökre. úgyhogy most drukkolok, hogy addigra elmúljon. ilyenek vannak. meg valami iszonyat szar magyar sláger a tévében.

anyám tegnap itt volt, megnézte az új pecót, szerette nagyon. főzött, aztán kikérdezett a szerelmi életemről. megnyugtattam, hogy azért majd gyereket én is biztosan akarok, aranyos volt, azt mondta, őt nem érdekli a dolog, mármint, ha én nem akarok, azt is megérti, és hogy gondoljam meg jól, mert egyedül nehéz gyereket nevelni. aranyos volt.

most meg itt hasalok egyedül és kurvára súlyosan nehezedik rám minden perc. gyűlölöm, amikor tehetetlen vagyok.

na jó

úgy döntöttem megújulok. gondolkoztam ma itten, hogy 2005. van, június, esik, meg 9 fok, és akkor inkább megújulok. szerintem ez egy jó döntés, bár ezt gondoltam akkor is, amikor 7 évesen levágtam tövig a frufrumat és a pajeszomat, mert tetszett az érzés, amikor megsimítottam a hajam helyét. aztán, mikor elkezdett nőni, már nem hittem a döntés helyénvalóságában.

a munkahely unalmas. az andival, aki új kollega, gyakran járunk cigizni, meg röhögünk a jó kis zenéin, de a tüdőrákomat majd neki is fogom köszönni, alkalmasint. na jó, nem ő tehet róla, én hívom folyton.
a gergő kollegám teszteli, hogy melyik volt nagyobb sláger, mindegy, ez, amit hallok leírhatatlan, hagyom is inkább. jó itt végülis, csak fáradt vagyok.

kjúr

and when i see you
take the same sweet steps
you used to take
i say i'll keep on holding you
my arms so tight
i'll never let you slip away

beoltottam a szobát a wish albummal, úgyhogy most itten szomorkodik mindenki, hiába mondom, hogy ez egy viszonylag vidám album.

gárden

a kerti partit, amin voltam győrújbaráton elmosta az eső. ettől függetlenül nem volt rossz, de ez is mindegy most, azt hiszem.
nem bírom rávenni magam a kipakolásra. olyan 20 szemeteszsáknyi könyv, ruha és papír vár rám, de nem tudom elkezdeni... iszonyat.
és éjjel még hűtő- és mosógépet fogok pakolni, ami nem hangzik épp valami ígéretesen..

mászkölfívör

na, átköltöztem. végülis azt hiszem anyukámnak volt igaza, aki azt mondta azért csinálja ezt a viktor, mert szeretett velem együtt lakni, és nem akarja, hogy elmenjek. csak hát választhatott volna más megoldást érzelmei kifejezéséhez. mindegy, túl vagyok rajta.
mondjuk olyan izomlázam van, hogy meghalok:) a karomban. vagy húsz zsák, 3 tévé, hangfalak, hifi... az is vicces volt, amikor a rádayban megálltunk, elállva a forgalmat, és rekord sebességben kipakoltunk pár zsákot, meg tévét, majd ment egy újabb kört az autó, hogy megismételjük ezt a dolgot. az tuti, hogy így hárman együtt már rabolhatnánk bankot, olyan jól ment a közös munkavégzés.

vik 3.

nem tudom. attól tartok, hogy ha előre mondtam volna, még akkor kezdte volna a gonoszkodást, mikor ott lakom nála.
de nem értem akkor sem, hiszen felajánlottam neki, hogy fizetek pénzt.
mindegy, nem akarok ezzel foglalkozni.

vik 2.

most mit mondjak? nem hiszem, hogy van itt a blogon előzménye. elköltöztem egy másik albérletbe, mert szerettem volna egyedül lakni. a viktornak, aki a főbérlőm és a lakótársam volt két évig, nem akartam szólni, csak mikor már nincs ott cuccom, mert valamit éreztem. mindegy. akartam neki pénzt adni, amíg talál albérlőt. aztán a viktor megtudta valahonnan és elkezdett parasztkodni. hogy csütörtökig pakoljak el, meg hogy milyen pénzek kellenek neki.

tegnap felmentem elköltözni, és meglepve tapasztaltam, hogy kicserélte a zárat. aztán megérkezett és 15 percet adott, hogy pakoljak, mondván, neki dolga van.
aztán ma hívtam, hogy fél 7re megyek elvinni a többit, ő pedig smsben "megzsarolt", hogy 4re a melóhelyemre jön, és ha odaadom neki a pénzt (amit egyébként is odaadnék), akkor költözhetek el.

nos, ennyi a története a viktor-villa barátságnak.
elképesztő dolgok bírnak történni. olyan fronton is, ahol nem is várná az ember.

vik 1.

sosem gondoltam, hogy ekkora görény tud lenni a viktor. tegnap költöztem ugyanis. és amit mindenkinek mondtam, hogy miért nem akarok szólni neki addig, amíg ott vannak a cuccaim, amiben kicsit bíztam, hogy túlzás, nos az igazság volt.
zárat cserélt bazd meg. nem is hittem el.

bank!

a bankok megölnek. az tutifix. értelmetlen, felesleges köröket futtatnak és bután bámulnak az arcodba, mikor próbálod keresni szemükben a fényt. de mindegy is ez, csak mondom. mert friss.

néztem tegnap a focit, és siralmas ez az egész. sosem bírtam felfogni, hogy pontosan célozva rúgni a labdát miért nem tudják a focisták. sosem értettem, olyan ez, mint általában a magyar mentalitás. dolgozom, megkapom érte a pénzt, azt kész. és nem érzik azt, hogy akkor már megpróbálok jó lenni, ha végülis ez teszi ki a napjaim nagy részét. mert akkor talán én is élvezném a munkámat. csak arra gondolnak, hogy a fizetés akkor is megérkezik, ha alszanak a munkahelyükön. áááááááá.
hüje foci.

sail, ja nem, szél

hát őt akkor viszem, ha lesz kedve jönni. megérteném, ha nem lenne. csak hogy a tagboardra reagáljak.

reggel azt hittem, hogy a fák ki fognak dőlni a helyükről. aztán persze nem, dehát ez sejthető volt. most mezítláb tolom itt bent, mert jó érzés a szőnyegen sétálni.

szóra sem..

nem volt semmi. jófejek voltak, a főnököm is, meg a munkatársaim is. a főnököm persze kifejtette, hogy ő nagyon távol áll ettől, meg hogy sose gondolt ilyesmire, meg nem érzett így, gondoltam fél, hogy beleszeretek, vagy valami. de kedvesek voltak, kissé zavarba is jöttek, úgy vélem. na.

gecimelegvan.

gecimelegvan.

áút

akkor most kámingáutoltam a szobában. először a főnökömnek a dohányzóban, aztán bejöttem és elmondtam mindenkinek a szobában. így.

ikea. nem. idea.

a főnököm kitalálta, hogy csinál havonta kislétszámú "meetingeket", ahol mi, akik egy szobában dolgozunk, együtt mulatunk majd, és a párunkat is hozzuk, hogy jobban megismerjük egymást. féltem kicsit, hogy titokban swinger klubot akar:) haha. na jó, mindegy, a lényeg, hogy most jött el a pillanat, amikor elmondom majd neki is, hogy buzi vagyok. és akkor már tulajdonképpen mindenki tudja ittend. szinte. na.

music

na, most berakattam itt a music-ot. nem is tudom, mikor hallgattam utóljára. azonnal eszembe jut ez a berlin, ugye, aranka drágám.. és új albuma is jön a mammának a nyár végén, amit én már annyira várok..

susu

susu fontana - ez jut ám eszembe mindig, mert a karen, az valami istennő. na jó azért az nem. régen láttam már a will és grace-t azért.

shine

nahát, ez érdekes. a múzeum körúton autóztunk reggel, ahol is mellettünk egy élettelen kisnő autójából caramel shine című dala szólt. illetve nem a caramel dala, csak ő énekelte. na mindegy, elkezdtünk mozogni a dalra és néztünk a kisnőre, aki nem bírta, bármennyire is igyekezett, csak elmosolyodott:)

ilyenkor a legjobb itt bent, amikor még nincs senki.

béel

este meg néztem a bl döntőt, és gondoltam írok a basszuskának oda, kintre egy sms-t, de nem volt benne a telómban a száma. ezért kénytelen voltam a moszatnak írni. a basszuska azt gondolja, utálom. pedig nem. érdekes ez. egyébként. de nem baj, majd egyszer leülünk úgyis egy asztal mellé.

takony

úgy néz ki nem működik rendeltetés szerűen a cd driver a laptopomban. úgyhogy hívom is az it-s csávót, hogy akkor találjunk ki valami okosat. nahát.
pirike meg tegnap vizsgázott, kicsit azért gondoltam rá. mert ígértem neki. na jó, egyébként is gondoltam volna rá.

de már csütörtök van, az jó szerintem.

aztán meg tegnap, a boltban egy csávó hapcizott, és lógott a takony az orrából. és nem zavarta, az volt a különös. meg hogy a barátnőjét sem. én nem is tudom, hova jut ez a világ..

friends

"Drága Villa!

Borzasztóan szégyellem magam!
Ezt le se tudom írni . . .
Egy nagydarab tahó vagyok.
Én a divathomokat nem szeretem és a magamutogatást, de azt heteroknál sem.
Azt hiszem itt nem az a kérdés, hogy Te elveszítettél-e engem, hanem az, hogy én téged.
Remélem meg tudsz bocsátani.
..."

ilyesmiket írt nekem a gimis barátnőm. a levelemre. csak, ha figyelemmel akarta volna követni valaki..

indösztrít

egyébként az a vicces, hogy amikor a logodiban sétáltunk, pont azt mondtam a karennek, hogy szerintem minden embernek van egy ismerőse, aki a logodiban lakik vagy lakott, és aki miatt van legalább egy olyan emléke, amiért szívesen lakna ő is ott. de mindegy is.

mellesleg iszonyú estém volt. na.

kamilla

ráadásul még az is volt tegnap, hogy a kamilla mondta, hogy ő bizony nem tud zsiráfot rajzolni. és ez is szimpatikus volt, mert nem kertelt. nem rajzolt egy pacát, amire azt mondta, hogy zsiráf.
és tetszett neki a pulikutyám, fel is ismerte. például. meg pörögtünk, amitől elszédültünk, és ő elesőset is játszott.

este pedig a logodi utcában ismét rájöttem arra, hogy kellemes lehet ott lakni.

most meg elfelejtettem elhozni a fantasztikus krumplistésztámat a munkahelyemre, úgyhogy éhezem. az van. pedig még egy túró rudim is volt. mindegy, mindezt megeszem este.

kaméláut

hát írtam egy emailt a gimis barátnőmnek végre, úgyhogy nagyon várom mostmár a válaszát.

meg azt mondják felnőttem, amit nem is nagyon értek, talán mert nincsen igazuk, nem tudom.

esszhed

annyi seggfej van.
és annyi ember szemében lehetek seggfej magam is.
és végülis ez így van jól.

tegnap kamillával elmentünk tündérországba, de belecsúsztam egy elbújtam-játékba, úgyhogy még a mese sem mentett meg attól, hogy a kamilla ébren maradjon.

és valahogy nem bírom az ok nélküliséget. nem bírom a falnak ütköző mondatok hangját.

de nagyon jól aludtam - köszönöm galádka.

csáva

csávában vagyok, de tulajdonképpen mindig.
meg azt nem is írtam, hogy szereztem egy bambusz botot a hétvégén, ami gyönyörű. a kocsimban van hétfő óta, és ez is jó érzés. reggel meg egy állat előttem ment, és nem volt hajlandó 30-nál gyorsabban menni. az istennek sem. nem értettem. még ha nem volt előtte senki, akkor sem. nem volt jó érzés. este meg mellet kellett fotóznom, és feneket is. ilyenek vannak asszem...

lake

szóval a hétvégén balatonon voltam. kora reggel keltem, kiültem az erkélyre és kávéztam, a madarak csicseregtek, meg zöldellett a környék, és jó volt.
tenisz, tollas... nem tudom. jó volt.

úgy kellene szervezni ezeket a dolgokat, hogy lehessen mindig ilyen jó. valahogy.

ki?

kiszera méra..

mennék mán haza, na.
akkor.

fájösztáter

FÁJÖSZTÁTER

memo

tegnap este találkoztam egy gimis barátnőmmel. sokáig el volt tiltva tőlem, mert a szülei ellenkező politika nézetet birtokoltak, mint az anyám. aztán mégis egymásba gabalyodtunk, éveken át együtt múlattuk az időt, verses kötetekkel, meg fröccsökkel, meg mit tudom én. a gimi után pedig huss.. sosem politizáltam vele, mert nem volt értelme.

tegnap csatlakozott hozzánk a barátja is, és politizáltunk. kértem, hogy hagyjuk abba, mert nincs értelme. nagy nehezen abba hagytuk. aztán újra előjött a dolog. aztán másról beszélgettünk, az jó volt. a végén otthagytam őket, mert már ott tartottak, hogy meg vagyok tévesztve, és folyamatosan azt sugallták, minden szavukkal, hogy nem vagyok normális. én nem politizáltam, csak azt szerettem volna megértetni velük, hogy ez nem kellene, hogy számítson. hogy jobb vagy bal.

aztán az is vicces volt, amikor a lány kifejtette buziellenességét. a pasija tök liberális volt, de a lány az nagyon kemény.. mindenesetre elhatároztam, hogy most írok neki egy mailt, amiben elmesélem akkor... utánam a vízözön.

barátok közt

na, hát tegnap nagyon megkönnyebbültem, hogy mónika végülis maradt, és mindjárt beszalad majd az imihez, hogy elmondja ő is szereti. annak viszont kevésbé, hogy az andrás nem bocsátott meg miklósnak és klaudiának.
ez van, na. szeretem a barátok köztet. vessetek az oroszlánok elé ezért. akkor is.

dévédé

nem akar valaki épp dvd-írót vásárolni?
sony dru-510ak.

lilla

az van, hogy engem egyre jobban megrémít a golyán lilla. megrémít, hogy elképesztően komolyan veszi ezt a dolgot. és mondja, hatalmas átéléssel, hogy akkor a bakok vigyázzanak, mert szerdán az lesz, és még azt is, hogy az ikreknek ez a hét a kertészkedésre pont alkalmas... és ha nézitek a szemét, meg az arcát, alig várja, hogy mondhassa tovább, és hiszi, hogy segít, hiszi, hogy hallgatják őt az ikrek, vízöntők, nyilasok..
lilla.. jaj.

baleset

na, akkor el kell mesélnem, mert megígértem, meg mert akartam is, hogy mikor szerdán elestem, az miért volt. azóta ugyanis naponta többször elhangzanak az alábbi kérdések.

v: fáj a lábam.
m: miért fáj?
v: mert elestem.
m: miért estél el?
v: mert felmostál.
m: de miért estél el?
v: mert szaladtam.
m: és miért szaladtál?
v: hogy elmeséljem a hírt.
m: milyen hírt?
v: hogy karamel és bartók eszti összejötek.

szóval ez volt esésem rövid története. elmeséltem most akkor.

egyébként meg voltam galádka kecójában, amit lehet, hogy ki fogok bérelni. aztán meg elkísértük őt a kosárlabda meccsre, és az nagyon jó élmény volt.

banzai

tegnap valamilyen indíttatásból beraktam a kocsiba reggel a bonanza live banzáj kazettámat. szerintem ezt nem is kell tovább mesélni.

'szevasztok techno-testvérek'
...
hol az igazság, hol az érvelés
hol az álmodás, hol az ébredés
legyint a sátán, legyint az isten
egyikük sem bízik már bennem

'taps'