home

vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán..
szerintem kicsit most én is.
kellene spontaneitás, ez mindig visszajön azért. meg most, hogy így emlékezem, az az érzés, amit miskolcon éreztem, ami azért valld be te is pirikém, hogy geci jó volt.. szóval hogy kurvára a magam ura voltam, még akkor is, ha a fater fárasztott azzal, hogy menjek haza nyolcra. minden milliméterét ismertük a városnak, az illatokat, a madarak hangját. fűben fekve, eget nézve, szotyit köpködve, vászonnadrágban a várfalon, kurva jó volt azért! valld be!

na akkor

nem vagyok türelmes, úgy néz ki. a srác, aki itten segít nekem, illetve segítőm, asszisztensem, vagy hogy a fenébe mondják, szóval az idegeimre megy. az van. egyszerűen nem tudok mit kezdeni vele, pedig mindig is megoldás fixált voltam. általában sikerült is megtalálnom a közös nevezőt. nem komoly ám a helyzet, csak egyszerűen hiába hangzanak el mondatok, nem figyel oda rá. hiába próbálom rávenni, hogy jegyzeteljen, írjon fel dolgokat, nem sikerül. pedig a pedagógiai módszereim, eddig sose mondtak még csődöt. a rumbachban például egyszer rávettem arra egy galamb párt, hogy egy emelettel lentebb csinálja meg a fészkét, mindössze 2 nap alatt.

tájm is on máj szájd

és levelezek egy lánnyal, akit nagyon régen nem láttam, pedig régen - és tulajdonképpen most is - nagyon szerettem, és nagyon különös érzéseket ébreszt bennem ez a dolog. hihetetlen amúgy, ahogy az emberben előjönnek érzések. képek. hangulatok. színek, szagok, szivek.

elmúlik az idő, az van. rohadtul és aljas módon zakatol el mellettem, és képtelen vagyok észrevenni ezt. és nem az öregedésre gondolok, mert az nem érdekel. hanem a lehetőségekre és az alkalmakra. mert igen, mindenre, mindig van lehetőség, csak nem feltétlenül van meg minden eszköz ahhoz, hogy élj vele. miközben múlik az idő.

im bad

éjjel néztük a cnn-en a cuccot, és örültünk, hogy nem találták bűnösnek. én valahogy nem is értem, hogy lehetnek ilyen gonoszak az emberek egyébként. kedves kollegám ma pezsgőt hozott jackson miatt, de félreértettem. csakis azért, mert nem kell többet írnia róla. ezek vannak.

meg nem vagyok jól most sem teljesen, de majdcsak lesz valahogy.

akkor

tényleg az a legfőbb probléma blogunk címének "kiadásában", hogy a közeljövőben nem fikázhatjuk az illetőt? egyébként a kérdés jogos. mert bennem is korlátozva van a gondolatábrázolás, amikor tudom, hogy kik olvassák a gondolatokat.

egyébként meg tipitapi dínó.

szó éjtíz

80-as évek napot tartunk a melóban.
bros, spandau ballett, most épp dancing with tears in my eyes...

szóval mozgunk, szabrina is volt, meg szamanta foksz, meg szandra is.
olyan durva szinti témákkal, hogy megőrülök.

hüje hétfő megint

szóval tegnap rosszul voltam. először csak a hasam fájt, meg a gyomrom, aztán meg hánytam este kétszer is. nem tudom, miért van ez, de lehet, hogy munkaundor, arra gondoltam:)

lecsót ettünk, beindult a gáz is rendesen..:)

most meg megint hétfő, megint iroda, megint neon, megint légkondi. rádadásul cigim sincs, meg pénzem se. azt mondja a raiffeisen, hogy a 7. lépcsőnél járok a tízből, de azt nem tudom, mi a maradék három.

bjútiful pípól

vannak emberek, akik tényleg nem látnak befelé. most ez így nem érthető, tudom. csak hogy.. szóval furcsa, hogyha valaki olyasmit vár el, amit saját maga sosem tart be, nem tart szem előtt. s mikor erre figyelmezteted, akkor ideges lesz, hogy te milyen vagy, és kitérő választ kapsz, és soha sem tudsz közelebb kerülni a megoldáshoz, a vége úgyis az, hogy te vagy a hüje.

érzékeny vagyok, talán azért mert menstruálok, nem tudom.

múlt hét szerdára bejelentkeztem nőgyógyászhoz, még sosem voltam, gondoltam talán itt lenne már az ideje. aztán eszembe jutott, hogy hétfőn kell megjönnie, és lemondtam a nőgyógyit, áttettem csütörtökre. úgyhogy most drukkolok, hogy addigra elmúljon. ilyenek vannak. meg valami iszonyat szar magyar sláger a tévében.

anyám tegnap itt volt, megnézte az új pecót, szerette nagyon. főzött, aztán kikérdezett a szerelmi életemről. megnyugtattam, hogy azért majd gyereket én is biztosan akarok, aranyos volt, azt mondta, őt nem érdekli a dolog, mármint, ha én nem akarok, azt is megérti, és hogy gondoljam meg jól, mert egyedül nehéz gyereket nevelni. aranyos volt.

most meg itt hasalok egyedül és kurvára súlyosan nehezedik rám minden perc. gyűlölöm, amikor tehetetlen vagyok.

na jó

úgy döntöttem megújulok. gondolkoztam ma itten, hogy 2005. van, június, esik, meg 9 fok, és akkor inkább megújulok. szerintem ez egy jó döntés, bár ezt gondoltam akkor is, amikor 7 évesen levágtam tövig a frufrumat és a pajeszomat, mert tetszett az érzés, amikor megsimítottam a hajam helyét. aztán, mikor elkezdett nőni, már nem hittem a döntés helyénvalóságában.

a munkahely unalmas. az andival, aki új kollega, gyakran járunk cigizni, meg röhögünk a jó kis zenéin, de a tüdőrákomat majd neki is fogom köszönni, alkalmasint. na jó, nem ő tehet róla, én hívom folyton.
a gergő kollegám teszteli, hogy melyik volt nagyobb sláger, mindegy, ez, amit hallok leírhatatlan, hagyom is inkább. jó itt végülis, csak fáradt vagyok.

kjúr

and when i see you
take the same sweet steps
you used to take
i say i'll keep on holding you
my arms so tight
i'll never let you slip away

beoltottam a szobát a wish albummal, úgyhogy most itten szomorkodik mindenki, hiába mondom, hogy ez egy viszonylag vidám album.

gárden

a kerti partit, amin voltam győrújbaráton elmosta az eső. ettől függetlenül nem volt rossz, de ez is mindegy most, azt hiszem.
nem bírom rávenni magam a kipakolásra. olyan 20 szemeteszsáknyi könyv, ruha és papír vár rám, de nem tudom elkezdeni... iszonyat.
és éjjel még hűtő- és mosógépet fogok pakolni, ami nem hangzik épp valami ígéretesen..

mászkölfívör

na, átköltöztem. végülis azt hiszem anyukámnak volt igaza, aki azt mondta azért csinálja ezt a viktor, mert szeretett velem együtt lakni, és nem akarja, hogy elmenjek. csak hát választhatott volna más megoldást érzelmei kifejezéséhez. mindegy, túl vagyok rajta.
mondjuk olyan izomlázam van, hogy meghalok:) a karomban. vagy húsz zsák, 3 tévé, hangfalak, hifi... az is vicces volt, amikor a rádayban megálltunk, elállva a forgalmat, és rekord sebességben kipakoltunk pár zsákot, meg tévét, majd ment egy újabb kört az autó, hogy megismételjük ezt a dolgot. az tuti, hogy így hárman együtt már rabolhatnánk bankot, olyan jól ment a közös munkavégzés.

vik 3.

nem tudom. attól tartok, hogy ha előre mondtam volna, még akkor kezdte volna a gonoszkodást, mikor ott lakom nála.
de nem értem akkor sem, hiszen felajánlottam neki, hogy fizetek pénzt.
mindegy, nem akarok ezzel foglalkozni.

vik 2.

most mit mondjak? nem hiszem, hogy van itt a blogon előzménye. elköltöztem egy másik albérletbe, mert szerettem volna egyedül lakni. a viktornak, aki a főbérlőm és a lakótársam volt két évig, nem akartam szólni, csak mikor már nincs ott cuccom, mert valamit éreztem. mindegy. akartam neki pénzt adni, amíg talál albérlőt. aztán a viktor megtudta valahonnan és elkezdett parasztkodni. hogy csütörtökig pakoljak el, meg hogy milyen pénzek kellenek neki.

tegnap felmentem elköltözni, és meglepve tapasztaltam, hogy kicserélte a zárat. aztán megérkezett és 15 percet adott, hogy pakoljak, mondván, neki dolga van.
aztán ma hívtam, hogy fél 7re megyek elvinni a többit, ő pedig smsben "megzsarolt", hogy 4re a melóhelyemre jön, és ha odaadom neki a pénzt (amit egyébként is odaadnék), akkor költözhetek el.

nos, ennyi a története a viktor-villa barátságnak.
elképesztő dolgok bírnak történni. olyan fronton is, ahol nem is várná az ember.

vik 1.

sosem gondoltam, hogy ekkora görény tud lenni a viktor. tegnap költöztem ugyanis. és amit mindenkinek mondtam, hogy miért nem akarok szólni neki addig, amíg ott vannak a cuccaim, amiben kicsit bíztam, hogy túlzás, nos az igazság volt.
zárat cserélt bazd meg. nem is hittem el.

bank!

a bankok megölnek. az tutifix. értelmetlen, felesleges köröket futtatnak és bután bámulnak az arcodba, mikor próbálod keresni szemükben a fényt. de mindegy is ez, csak mondom. mert friss.

néztem tegnap a focit, és siralmas ez az egész. sosem bírtam felfogni, hogy pontosan célozva rúgni a labdát miért nem tudják a focisták. sosem értettem, olyan ez, mint általában a magyar mentalitás. dolgozom, megkapom érte a pénzt, azt kész. és nem érzik azt, hogy akkor már megpróbálok jó lenni, ha végülis ez teszi ki a napjaim nagy részét. mert akkor talán én is élvezném a munkámat. csak arra gondolnak, hogy a fizetés akkor is megérkezik, ha alszanak a munkahelyükön. áááááááá.
hüje foci.

sail, ja nem, szél

hát őt akkor viszem, ha lesz kedve jönni. megérteném, ha nem lenne. csak hogy a tagboardra reagáljak.

reggel azt hittem, hogy a fák ki fognak dőlni a helyükről. aztán persze nem, dehát ez sejthető volt. most mezítláb tolom itt bent, mert jó érzés a szőnyegen sétálni.

szóra sem..

nem volt semmi. jófejek voltak, a főnököm is, meg a munkatársaim is. a főnököm persze kifejtette, hogy ő nagyon távol áll ettől, meg hogy sose gondolt ilyesmire, meg nem érzett így, gondoltam fél, hogy beleszeretek, vagy valami. de kedvesek voltak, kissé zavarba is jöttek, úgy vélem. na.

gecimelegvan.

gecimelegvan.

áút

akkor most kámingáutoltam a szobában. először a főnökömnek a dohányzóban, aztán bejöttem és elmondtam mindenkinek a szobában. így.

ikea. nem. idea.

a főnököm kitalálta, hogy csinál havonta kislétszámú "meetingeket", ahol mi, akik egy szobában dolgozunk, együtt mulatunk majd, és a párunkat is hozzuk, hogy jobban megismerjük egymást. féltem kicsit, hogy titokban swinger klubot akar:) haha. na jó, mindegy, a lényeg, hogy most jött el a pillanat, amikor elmondom majd neki is, hogy buzi vagyok. és akkor már tulajdonképpen mindenki tudja ittend. szinte. na.

music

na, most berakattam itt a music-ot. nem is tudom, mikor hallgattam utóljára. azonnal eszembe jut ez a berlin, ugye, aranka drágám.. és új albuma is jön a mammának a nyár végén, amit én már annyira várok..

susu

susu fontana - ez jut ám eszembe mindig, mert a karen, az valami istennő. na jó azért az nem. régen láttam már a will és grace-t azért.

shine

nahát, ez érdekes. a múzeum körúton autóztunk reggel, ahol is mellettünk egy élettelen kisnő autójából caramel shine című dala szólt. illetve nem a caramel dala, csak ő énekelte. na mindegy, elkezdtünk mozogni a dalra és néztünk a kisnőre, aki nem bírta, bármennyire is igyekezett, csak elmosolyodott:)

ilyenkor a legjobb itt bent, amikor még nincs senki.

béel

este meg néztem a bl döntőt, és gondoltam írok a basszuskának oda, kintre egy sms-t, de nem volt benne a telómban a száma. ezért kénytelen voltam a moszatnak írni. a basszuska azt gondolja, utálom. pedig nem. érdekes ez. egyébként. de nem baj, majd egyszer leülünk úgyis egy asztal mellé.

takony

úgy néz ki nem működik rendeltetés szerűen a cd driver a laptopomban. úgyhogy hívom is az it-s csávót, hogy akkor találjunk ki valami okosat. nahát.
pirike meg tegnap vizsgázott, kicsit azért gondoltam rá. mert ígértem neki. na jó, egyébként is gondoltam volna rá.

de már csütörtök van, az jó szerintem.

aztán meg tegnap, a boltban egy csávó hapcizott, és lógott a takony az orrából. és nem zavarta, az volt a különös. meg hogy a barátnőjét sem. én nem is tudom, hova jut ez a világ..

friends

"Drága Villa!

Borzasztóan szégyellem magam!
Ezt le se tudom írni . . .
Egy nagydarab tahó vagyok.
Én a divathomokat nem szeretem és a magamutogatást, de azt heteroknál sem.
Azt hiszem itt nem az a kérdés, hogy Te elveszítettél-e engem, hanem az, hogy én téged.
Remélem meg tudsz bocsátani.
..."

ilyesmiket írt nekem a gimis barátnőm. a levelemre. csak, ha figyelemmel akarta volna követni valaki..

indösztrít

egyébként az a vicces, hogy amikor a logodiban sétáltunk, pont azt mondtam a karennek, hogy szerintem minden embernek van egy ismerőse, aki a logodiban lakik vagy lakott, és aki miatt van legalább egy olyan emléke, amiért szívesen lakna ő is ott. de mindegy is.

mellesleg iszonyú estém volt. na.

kamilla

ráadásul még az is volt tegnap, hogy a kamilla mondta, hogy ő bizony nem tud zsiráfot rajzolni. és ez is szimpatikus volt, mert nem kertelt. nem rajzolt egy pacát, amire azt mondta, hogy zsiráf.
és tetszett neki a pulikutyám, fel is ismerte. például. meg pörögtünk, amitől elszédültünk, és ő elesőset is játszott.

este pedig a logodi utcában ismét rájöttem arra, hogy kellemes lehet ott lakni.

most meg elfelejtettem elhozni a fantasztikus krumplistésztámat a munkahelyemre, úgyhogy éhezem. az van. pedig még egy túró rudim is volt. mindegy, mindezt megeszem este.

kaméláut

hát írtam egy emailt a gimis barátnőmnek végre, úgyhogy nagyon várom mostmár a válaszát.

meg azt mondják felnőttem, amit nem is nagyon értek, talán mert nincsen igazuk, nem tudom.

esszhed

annyi seggfej van.
és annyi ember szemében lehetek seggfej magam is.
és végülis ez így van jól.

tegnap kamillával elmentünk tündérországba, de belecsúsztam egy elbújtam-játékba, úgyhogy még a mese sem mentett meg attól, hogy a kamilla ébren maradjon.

és valahogy nem bírom az ok nélküliséget. nem bírom a falnak ütköző mondatok hangját.

de nagyon jól aludtam - köszönöm galádka.

csáva

csávában vagyok, de tulajdonképpen mindig.
meg azt nem is írtam, hogy szereztem egy bambusz botot a hétvégén, ami gyönyörű. a kocsimban van hétfő óta, és ez is jó érzés. reggel meg egy állat előttem ment, és nem volt hajlandó 30-nál gyorsabban menni. az istennek sem. nem értettem. még ha nem volt előtte senki, akkor sem. nem volt jó érzés. este meg mellet kellett fotóznom, és feneket is. ilyenek vannak asszem...

lake

szóval a hétvégén balatonon voltam. kora reggel keltem, kiültem az erkélyre és kávéztam, a madarak csicseregtek, meg zöldellett a környék, és jó volt.
tenisz, tollas... nem tudom. jó volt.

úgy kellene szervezni ezeket a dolgokat, hogy lehessen mindig ilyen jó. valahogy.

ki?

kiszera méra..

mennék mán haza, na.
akkor.

fájösztáter

FÁJÖSZTÁTER

memo

tegnap este találkoztam egy gimis barátnőmmel. sokáig el volt tiltva tőlem, mert a szülei ellenkező politika nézetet birtokoltak, mint az anyám. aztán mégis egymásba gabalyodtunk, éveken át együtt múlattuk az időt, verses kötetekkel, meg fröccsökkel, meg mit tudom én. a gimi után pedig huss.. sosem politizáltam vele, mert nem volt értelme.

tegnap csatlakozott hozzánk a barátja is, és politizáltunk. kértem, hogy hagyjuk abba, mert nincs értelme. nagy nehezen abba hagytuk. aztán újra előjött a dolog. aztán másról beszélgettünk, az jó volt. a végén otthagytam őket, mert már ott tartottak, hogy meg vagyok tévesztve, és folyamatosan azt sugallták, minden szavukkal, hogy nem vagyok normális. én nem politizáltam, csak azt szerettem volna megértetni velük, hogy ez nem kellene, hogy számítson. hogy jobb vagy bal.

aztán az is vicces volt, amikor a lány kifejtette buziellenességét. a pasija tök liberális volt, de a lány az nagyon kemény.. mindenesetre elhatároztam, hogy most írok neki egy mailt, amiben elmesélem akkor... utánam a vízözön.

barátok közt

na, hát tegnap nagyon megkönnyebbültem, hogy mónika végülis maradt, és mindjárt beszalad majd az imihez, hogy elmondja ő is szereti. annak viszont kevésbé, hogy az andrás nem bocsátott meg miklósnak és klaudiának.
ez van, na. szeretem a barátok köztet. vessetek az oroszlánok elé ezért. akkor is.

dévédé

nem akar valaki épp dvd-írót vásárolni?
sony dru-510ak.

lilla

az van, hogy engem egyre jobban megrémít a golyán lilla. megrémít, hogy elképesztően komolyan veszi ezt a dolgot. és mondja, hatalmas átéléssel, hogy akkor a bakok vigyázzanak, mert szerdán az lesz, és még azt is, hogy az ikreknek ez a hét a kertészkedésre pont alkalmas... és ha nézitek a szemét, meg az arcát, alig várja, hogy mondhassa tovább, és hiszi, hogy segít, hiszi, hogy hallgatják őt az ikrek, vízöntők, nyilasok..
lilla.. jaj.

baleset

na, akkor el kell mesélnem, mert megígértem, meg mert akartam is, hogy mikor szerdán elestem, az miért volt. azóta ugyanis naponta többször elhangzanak az alábbi kérdések.

v: fáj a lábam.
m: miért fáj?
v: mert elestem.
m: miért estél el?
v: mert felmostál.
m: de miért estél el?
v: mert szaladtam.
m: és miért szaladtál?
v: hogy elmeséljem a hírt.
m: milyen hírt?
v: hogy karamel és bartók eszti összejötek.

szóval ez volt esésem rövid története. elmeséltem most akkor.

egyébként meg voltam galádka kecójában, amit lehet, hogy ki fogok bérelni. aztán meg elkísértük őt a kosárlabda meccsre, és az nagyon jó élmény volt.

banzai

tegnap valamilyen indíttatásból beraktam a kocsiba reggel a bonanza live banzáj kazettámat. szerintem ezt nem is kell tovább mesélni.

'szevasztok techno-testvérek'
...
hol az igazság, hol az érvelés
hol az álmodás, hol az ébredés
legyint a sátán, legyint az isten
egyikük sem bízik már bennem

'taps'

cukorfalat

anyám meg egy cukorfalat. kedden elmentünk megnézni nővéremék jövendőbeli házának alapjait. összepisiltem magam a gyönyörűségtől mellesleg, de a lényeg, hogy loptam anyámnak orgonát.
eleinte tiltakozott, mondta, hogy ne tegyem, de aztán az egyik orgonabokornál már nem tudott megszólalni, úgyhogy másztam fel a kerítésre, hogy leszedjem neki a dolgokat. szóval így.

ja és a lábam fáj.

meg kurva sokat ettem. dehát anyámmal ez már csak így megy. enni kell. nincs mese.

lewis bush

reggel majdnem elémugrott a bokros lajos, sok ember örült volna, ha elütöm, asszem. én mondjuk pont nem.

tegnap meg rohantam a konyhába, hogy elújságoljam, hogy caramel és bartók eszti összejöttek, és mivel az előszoba frissen volt mosva, én egy akkorát taknyoltam, hogy öröm volt nézni. 10 éves koromban mentem le utóljára spárgába, asszem. na mindegy, most sántítok. az van.

madördéj

anyámat felhívtam tegnap, hogy bemondták a rádióba, hogy az anyák napját keddre tették át. kacagott. úgyhogy holnap, mikor hazafele autózok, mindenképp meg kell állnom orgonát lopni. nincs mese. ezért bicskát is viszek.

napfény. nagyfény.

hedék

olyan mértékű fejfájás tört rám tegnap, ami még ma reggel is kitartott nyomokban.
meg.. beszéltem anyámmal, megyek haza végre kicsit pihenni, és az nagyon jó lesz.
fel sem tűnik egyébként, hogy napközben hihetetlen meleg van, mert itt a légkondi miatt fázom. szar ez azért.

nem szeretem a hétfőt. prezentálni is kell ma, azt sem szeretem.

nem jó ez a felnőtt élet ilyen szempontból. bár biztos vagyok benne, hogy lehetne munka mellett is spontán, meg vicces, meg rohangálós az életem, csak mire odajutok, addigra elfáradok.

megyek kávét csinálni akkor. kellemes, jó reggelt néktek gyerekek.

egyébként annyira emlékszem az első kávémra a tháliában. előtte csak a sűrített tejet fogyasztottam, anyám kávés poharának az aljában feloldva. aztán egy hihetetlen keserű élmény... és kapuccsínózni kezdtem. a tháliában volt a világ legjobb kapuccsínója. emlékszel piri? az extra menü a tháliában kapuccsínó, melegszendvics és narancslé. de jó volt az. és aztán szép lassan hatalmába kerített a kávé, úgyvélem.

fütyülős

az történt, hogy bosszúból fütyülős szilvát ittam. a ricsivel, itt bent. csak kettőt, de asszem konkrétan becsíptem. szóval most vagy az lesz, hogy beszólok valakinek, vagy hazamegyek. ilyenek.

azért szól itt a zene, meg minden, szóval nem rossz itt. de lehetne jobb máshol.

karamell

ha nem karamel nyert volna, akkor véglegesen csalódtam volna az emberekben, azt hiszem. azért mosolyogtam, mert szerintem a tévénézők 90 százaléka sírt a katarzistól. jók ezek, na. jók ezek a dolgok.

valami lehetett tegnap a levegőben, mert képtelen voltam rávenni magamat az alvásra. most viszont megint itt a melóban, pedig szívesen heverésznék a tabánban inkább, száz forintért vásárolt szotyolával a kezemben. nem tudom.

régen minden egyes május elsején a csanyikban voltam. imádtam, mert egész nap lehetett tekeregni, anyám úgy lefoglalta magát, hogy nem járkált utánunk (persze egyébként sem az az utánunkjárkálós típus volt). szóval az unokaöcsémmel csavarogtunk az erdőben, meg vásároltunk zsákbamacskát, meg vizipisztolyt, és röhögtünk az egyre részegebb embereken. mindenki mosolygott. és mindenki énekelt. szép is volt, na. tényleg.

vörkin

szóval egész hétvégén dolgozom egy gigaprezentáció miatt.
jó most itt egyébként. nyugalom van. mindenki melegítőben - furcsa, hogy én nem. de csak négyen vagyunk. szól a zene, süt a nap, szóval nem annyira rossz, mint gondoltam. és jó látni, hogy alakul a kezem alatt a munka.

szisztör dzsudi

a jutka néni a következőket mondotta volt tegnap a rendelőben:
az immunrendszer olyan, mint óz. mindenki beszél róla, mindenki hallott már róla, de senki sem ismeri őt.

az élet bizony ennyire egyszerű. pont úgy, ahogy az ember egy kínai betegével sokkal inkább meg tudja értetni magát, mert nincsenek felesleges körök.

akkor én most elmegyek egy kicsit.

szemét

átírtam az új garbage lemezt, nagyon várom már, hogy belehallgassak.

nincs cigim. semmim sincs. de.

ma békülni fogok apámmal. írok neki mailt.

félreértenek sokan egyébként. ez is furcsa.

akrobata akkor

dont believe what you hear
dont believe what you see
if you just close your eyes
you can feel the enemy
when i first met you girl
you had fire in your soul
what happened your face of melting in snow?

now it looks like this
and you can swallow
or you can spit
you can throw it up
or choke on it
and you can dream
so dream out loud
you know that your time is coming round
so dont let the bastards grind you down

...
to take the cup
to fill it up
to drink it slow
i cant let you go
i must be an acrobat
to talk like this
and act like that

konferenciésön

tegnap egy konferencián voltam, ahol ilyen számítástechnikai, meg digitális technikai újdonságokról esett szó. nagyon vicces volt, mert csupa computer ember ült ám ott, olyanok, akikről annak idején, mikor a pirivel a 35-ösön utaztunk haza, akkor simán kitaláltuk, hogy mivel foglalkoznak. számítógépekkel, programokkal. na mindegy, egyébként, baromi érdekes dolgok is voltak azért.

furcsa, hova fejlődik ez az egész. tágulj, világegyetem. ha nem is térben, legalább dimenziókban. akkor.

ökkánt

valaki mindig a nyakamban liheg és ilyeneket mond: a fősor, a sajtó, a prosi, a booklet, vagy: meeting, gyere be, ráérnél, egy-két gondolat, van ötleted, szerinted így jó...?
egy pillanatra akkor álljunk le, jó? csak egy picit, hogy vegyek egy nagy levegőt. köszönöm.

csájldhúd

egészen úgy érzem magam, mint gyerekkoromban, mikor először még prince of persia volt, aztán wizard, meg galaxy, és a hihetetlen scarabeus, majd a felfejlesztett paperboy és a batmen, és a magnófejet tekergettem folyton, és néha a számítógépes kazettát tettem be a magnóba, és nagyon szerettem volna floppys drivert. aztán meg jött apámnál a settlers, és mikor egy délutáni vizit után felmentem hozzá másnap reggel, ugyanúgy ült a zöld fürdőköpenyben, csak borostásan. és aztán összeköltöztünk, és a settlers engem is elkapott, aztán a cesar, majd az age of empire és végül a diablo.

nos hát, amióta megvan a laptop, azóta a simsszel játszom folyton, még a barátok köztet sem néztem a játék miatt. de napraforgóék már elég jól állnak, elő is léptették őket, barátaik is vannak, sőt, folyton csókolóznak. nos hát, az életem végül mindig visszatalál a régi medrekbe, hogy folydogáljon úgy is egy kicsit.

bigbúk

a nagykönyv meg milyen vicces volt azért.

gondolkoztam, hogy benevezem a detektívek kézikönyvét, szerintem az egyik legjobb könyv az azért. meg a vidám mesék. viszont az, hogy a karamazov testvérek nem maradt bent.. na hát mindegy is. akkor.

vett egy vespát az egyik kollegám, gyönyörű egy jószág.
de az én kocsim is csudaszép. egyébként meg.

porok

szerintem álmosságport, meg búskomorságport kevertek a levegőbe ma reggel, mert mindenki álmos, és búskomor.

ugyanakkor meg, ha kimehetnék innen, az offiszból, akkor tutira elmúlna ez.

fáradt vagyok, na. meg hát annyit gondolkoztam az éjjel is. valami fontos, valami nem az. valamit látunk, valamit meg nem. nehéz összeegyeztetni a dolgokat.

trip

a hétvégén kirándultam, és jó volt látni a tavaszt.
most meg álmos vagyok, meg fáradt.

meg kaptam egy laptopot, és tegnap egész nap játszottunk, sims-szel, és szerintem valamit még nem tudok, mert nagyon lassan fejlődik napraforgó lajos és napraforgó piroska.

lidó

tankcsapdát hallgatnak a szomszéd szobában és nem értem. sosem értettem, de most meg főképp.

azt meséltem épp az egyik kollegámnak, hogy kis koromban az unokaöcsémmel mindig rájártunk a fürdő tükrös szekrényében tárolt lidocain spray-re. ilyen piros flakon volt, hosszú, fém "szórófejjel". és mindig azt játszottuk, hogy befújtuk a nyelvünket, és akkor röhögtünk egymáson, hogy milyen bénák vagyunk. vicces lett volna, ha a légzőcsövünkbe is lejut egy kis lidocain és lebénul a dolog. és nem érzem, hogy lefolyik a nyálam és megfulladok, kacagva. de nem lett így.

hát jó ez a nap azért. picit. hátha hamar vége is lesz.

sususususususususususususu.
a piri álma vicces, de nem meglepő, hiszen ébren is folyton ilyenek járnak a fejében.
tudtad aranyom, hogy már megint egyszerre menstruálunk? nem is értem ezt.

egyszer adtam neki szülinapi ajándékot, az nagyon emlékezetes volt. aztán zöld lett a réztől a karja mindig, meg el is tört a karkötő, emlékszem. piri bazd meg, de szép idők voltak azok azért. olyan szabadság, olyan édes semmittevés:)

na, az van, hogy az új ember, akit most nekem tanítanom kell, szóval ő nagyon kedves. és nem gondoltam volna, hogy ez ennyire fárasztó dolog - egyébként. mert nem csak tanítani kell, hogy mit, hogyan csináljon, meg ellenőrizni, hogy jól csinálja-e, de még a kérdései (amik tök jók, hogy vannak egyébként), meg az, hogy felettem áll, és nézi amit csinálok.. szóval nem egyszerű. de működni fog, gondolom.

meg fáj a hasam, úgyhogy ma érzékenyebb vagyok a szokásosnál. és kicsit lehangol az is, hogy akartam írni dalszöveget egy barátomnak, és sosem volt rá időm, aztán tegnap este muszáj volt már, és akkor hallgattam a zenét, ami egyébként nem rossz, és rájöttem, hogy nem tudok dalszöveget írni, mert mindig versszerű dolgok jutnak eszembe, és amikor butítani kezdem a szöveget, akkor az nagyon buta lesz, és a szótagokat megnyújtani tök gáz.. szóval nem lett jó szerintem a szöveg, és akkor ez most elszomorít.

a héten viszont a szobában rajtam kívül csak 3 fiú van, és ez így nagyon jó. a bencével beszélgetek folyton, mert a kiborulás határán lépdel már hetek óta. hozza a kis piros bögréjét, én meg az enyémet és mindig el kell telnie tíz percnek, mire kibukik belőle az első zokszó.. aranyos. egy igazán kedves ember egyébként.

és most a scissor sisters énekli, hogy:

gonna take your mama out all night
yeah well show her what its all about
well get her jacked up on some cheap champagne
well let the good times all roll out

ami azt jelenti, hogy mindjárt kezdődik a comfortably numb, ami gyönyörűséges, és pont erre van szükségem, így, 11:02-kor, szerdán.

tegnap azt hiszem életem legrosszabb filmjét néztem végig valami kényszerítő erő hatására. az rtl klubon volt, dilemma az angol címe, és a magyart elfelejtettem. de én ennyire rossz dialógusokat és színészi teljesítményt még sose.. pedig láttam már cifrát. még a van damme, meg a segal, meg a norris is.. na jó, szóra se inkább akkor..

meg ettem lekváros zsemlét, ami valamiért most jobban ízlett, mint életem eddigi lekváros zsemléi.

"hey little sister, what have you done?
hey little sister, whos the only one?
hey little sister, whos the superman?
hey little sister, whos the one you want?
hey little sister - shotgun!

its a nice day to start again.
its a nice day for a white wedding.
its a nice day to start again.

...there is nothing fair in this world.
there is nothing safe in this world.
and theres nothing sure in this world.
and theres nothing pure in this world.
and if theres something left in this world - start again!

its a nice day for a white wedding.
its a nice day to start again.

a goren gyermeke csudaszép, azt kell, hogy mondjam. tök véletlenül mentem a blogjára, azt gondoltam úgysincs rajta új post... aztán..

na mindegy. egyébként ha rád süt a nap, és csak arra figyelsz, akkor biztosan érzed, hogy simogat. van hogy egyszercsak úgy észreveszed. érzed, hogy valaki simogat. kellemes.

azt mondták ma a biciklis élményekről kell írni, mert lesz ez a kritikálmessz és akkor ösztökélni kell a kedves olvasókat, hogy menjenek biciklizni, meg felvonulni is.
én nem szeretek ösztökélni, meg elmondani, miért szeretem, vagy nem szeretem a hajtikat, meg ilyesmi. az első biciklis élményemre meg nem emlékszem, volt egy olyan, hogy az unokaöcsémmel írtunk egy számot az orosz gitárral, a pomádé dallamára a következő refrénnel (természetesen oroszul): ja hácsú veloszipíd.

de ez nem jó sztori.

nagy bringás voltam amúgy, meg gördeszkás és görkoris is. volt egy bordó bmx-em, mindent azzal csináltam. anyák napján virágot lopni mentem például, ami a biciklivel azért volt nagyon jó, mert a kormánya ideális volt egy bazi nagy csokor orgona elhelyezéséhez.

nem tudom. tényleg.

az első bringám egy olyan tömör kerekű canga volt, még az úttörő táborban, aminek azt mondták sose fog kilukadni a kereke, aztán persze nem is lukadt ki, de a lánca 50 méterenként lejárt. jó móka volt azért az is. és az államon található 4 varrás közül kettő bringával volt. bölcsiben egy, mikor a háromkerekűvel labdára hajtottam, meg 13 évesen egy, mikor nem volt pedálom és a strandpapucsban lecsúszott a lábam..

apámnak meg az összes elől található foga kitört, mikor rosszul választott fékezés szempontjából felsőhámorból lefele jövet.

a nővérem pedig karácsonyra kapott egy szobabiciklit.

ültünk a tabánban, az nagyon jó volt. jó ülni a tabánban.
meg a fagyi is nagyon finom.

egyébként nem tudom.

általában nincs sok mondanivalóm. illetve nem olyankor, amikor a monitor előtt ülök. ilyenek vannak.

és az, hogy csak a most van. semmi más. csak a most.

pénteki hangulatom van, valszeg azért, mert az összes főnök egy továbbképzésen van, így tehát nincsen nyomasztó légkör az irodában. pénzem még mindig nincs, tulajdonképpen rájöttem, hogy nem is zavar, csak majd a jövő héten, amikor már elkezdődik a kölcsön-visszaadási fázis.

súváppá - hol volt hol nem volt. ennek a dalnak a zenéjéért szeretem csak a quimbyt. semmi másért. sőt. minden másért nem szeretem.

mindig mondom, hogy sok a meló, aztán mindig egyre több lesz. nem értem.

viszont vasárnap óta az autómmal közlekedek, ami nagyon jó.

most meg itt van a boogie a szomszéd szobában, bekéredzkedett blogolni, mikor végzett az interjúval a földszinten. szerintem lassan 3 órája. jól elvan. végre nem kell énekelnie:) vagy nem tudom.

a piri olyan jókat ír, nem tudom nézed-e. nézzed szerintem.

egyszer gyerekkoromban, rögtön, miután megvágta a fű a tenyeremet, amit le akartam tépni (elég mélyen, vérzett nagyon), szóval megvágta nagyinál, és bemásztunk norbival a mászókába, szóval ott, egyszer arcon köpött valaki, és azt az érzést ma is tökéletesen fel tudom idézni magamban sajnos. a szagát. meg, hogy mire gondoltam. kemény gyerekek voltunk egyébként, hiába lehettem 5 éves, vagy 6, nem sírtam, meg semmi, csak letöröltem, és játszottunk tovább. norbi meg mondta, hogy szívesen visszaköpi, de mondtam, hogy szerintem nem érdemes. meg féltettem őt, mert akkor még olyan kis nyeszlett volt. viszont bátor. és azt is tudom, hogy egy perc múlva már boldogan rohantunk a temetőbe. nyomozósat játszani. míg nagyika fenyegető hangja nem hallatszott a nyakunkra ülve.

először a titanic nyitón, aztán meg a múlt szombaton az andrássy úton sétáltam, előttem pár lépéssel törökszofival, most meg az astorián, a 7-es megállójában álldigáltunk együtt. nem tudom, kellene-e hinnem a jelekben, s ha igen, akkor mit jelentenek az ilyesfélék..:) lehet csak annyit, hogy szeretünk sétálni a napon. mondjuk.

azért volt rossz élmény, mert elég putri volt az épület, ahova mentem, és nagyon sötét a lakás. a rossz élmény annyit tesz, hogy nem egy klafa lakást láttam elsőre. ennyi csak. mégiscsak jobb lett volna úgy indulni, hogy atyagatya, tudod..

no mindegy is ez, egyébként.

kell 50 ezer forint, hirtelen. mondjuk havi 12-t tudok visszaadni, 5 hónapig. tehát egy tizest nyer rajta az, aki ad. hm?:)

na jóvan, mindegy.

csütörtök, azért ez bíztató. mindjárt hétvége.

megvettem életem első bérletét budapesten. anyukám felhívott tegnap, hogy mától metrókommandó vár majd az alagutakban, és megfélemlített. úgyhogy ma reggel csináltam bérletet és vettem bérletszelvényt. fel is hívott reggel, hogy akkor mi a helyzet. szóval ma reggeltől legálisan utazom a bkv járművökön.

tegnap meg életemben először lakást néztem. nem volt jó élmény.

meg kaptam a viktortól egy olyan emilt, amin felháborodtam. és megállapítottam, hogy már megint nincs pénzem. pedig nem tékozoltam el, vagy ilyesmi. mégis.

szóval ez van. meg kaució nélküli albérlet keresés, lakásvásárlási célból egybe kötött lakásnézegetéssel.

sokmindent nem értek.
és elköltözöm, azt hiszem.

so take a look at me now, oh there's just an empty space
and there's nothing left here to remind me, just the memory of your face
ooh take a look at me now, well there's just an empty space
and you coming back to me is against the odds and that's what i've got to face


csorba bögre, görbe bögre.

menni kellene, nem?

nem is tudom, hogy van ez, még sosem történt velem ilyen, de sírtam a munkahelyemen. tényleg nagyon furcsa, nehezen lehet kihozni a sodromból, igazából most is csak olyasmi volt, hogy egy ilyen mozdíthatatlan ember, aki nem hallja, amit beszélsz, és akkor a tehetetlenségi nyomaték biztos.. mindegy, azt mondták aztán okosan, hogy túlterhelt vagyok, amiben biztosan van valami, bár én nem érzem, meg röhögtem is, hogy milyen hülyeség, hogy könnyek jönnek, mikor nem tudom, miért.. na mindegy ez most, csak ilyet még nem éltem át, és akkor ez furcsa.

egyébként meg annyi szar van, a viktor megint pénzeskedik, ami kurva idegesítő. olyan típusú ember, aki pattog, mert akkor érzi magát elemében, én meg hagyom, hadd pattogjon, aztán egyszercsak megállok és akkor nekem pattan és nem tud velem mit kezdeni, és még elnézést is kér, csak ezt meg én nem szeretem, sokkal jobb lenne, ha alapból nem akarna bántani, akkor nem is lenne miért elnézést kérni.

ilyenek vannak, meg ez a szép tavasz, meg hogy mehetnék haza a kocsiért, de nincs időm, meg még a titanic is, amire megint csak nincs időm, meg energiám, meg annyi más.

egyébként a hétvégén állatkertben voltam, amit nem szeretek, illetve egy kicsit mégis. csak pl a gorilla tekintete, az az, amit képtelenség elfelejteni.

szóval peace, meg love, meg sunshine és happiness.

nem tudom, valahogy nem szeretem az ilyen eseményeket. fotósok, meg körülnézők, meg kivanitt.. mindegy. egyébként azt sem értem, miért kell ilyen baromi hangosan nézni a filmeket. engem pl kifejezetten zavar, főleg, mikor fém tárgyak súrolódnak, azt még késsel-villával sem szeretem.

aztán meg reggel anyámmal ez a kaland, komolyan. kap egy beutalót, amin annyi van feltűntetve, hogy sote izotóp labor. meg azt mondják neki, tudja, volt már ott, katika. és akkor elindulunk egy emlékkép alapján egy helyre, ahol anyám 7 éve járt. előtte hívok tudakozót, sote-t, nézem a netet, nincs infó.

megérkezünk, áttessékelnek a szemközti intézetbe. ott természetesen vissza a másikba. majd kiderül, hogy ez mégsem jó intézet, megadnak egy számot, hívjuk a szabolcs utcát. ja igen, a 11. kerületben vagyunk.
szabolcs utcát elérem, nincs bejelentve anyám. akkor mi lehet a kórház, nem tudják. elkérem tűlük a kútvölgyi számát. felhívom, nagynehezen kapcsolnak, ez sem az. akkor mi lehet.. blabla..
két telefon még és a baross utcai kórházban megtalálják anyám nevét, közlik, hogy siessünk, mert már nem sokáig csinálnak vizsgálatot. taxi.

5 percre lakom a helyszíntől, és anyám azért aludt nálam, hogy hamarabb tudjon a kivizsgálásra érni, mintha az első reggeli vonattal jönne.
egyébként meg egy kedves nővérke az első helyszínen 3 perc alatt elintézte volna telefonnal, hogy a baross utcai címet megkapjuk.

nem értem ezt sokszor.

ja, és akárhogy is, egyszerűen nem tudom megérteni, miért tetszik a pirinek jobban a michelle wild, mint a maya gold.

konzekvenciák

a hétvégén megtudtam, hogy a nagymamám unokatestvére jobban szereti öngyújtóval lepörkölni a bajszát, mint epilálókrémmel leszedni.

valamint, nagyika úgy emlékszik, hogy paraszt sonkát vettek, mikor anyám gyerek volt, ellenben anya biztos benne, hogy ez nem igaz.

valamint, az apám tök hüje, de mondjuk ezt eddig is tudtam.

valamint, a 3 hónapos botondka alighanem a legszebb kölyök a világon. sőt, imád csupasz kukival fetrengeni, olyankor mindig mosolyog.

valamint, a sógorom azt hazudja, hogy nem tud pingpongozni, hogy gyengébben játsszon vele az ellenfél.

valamint, az unokatesóm még mindig kurva jó fej.

valamint, a tesóm is kurva jó fej.

valamint, 3 éjszaka hosszú idő.

valamint, az anyám főztjénél nincsen is jobb a világon.

sikerült ennem a krumplistésztájából.

az egyik kollegám krumplis tésztát eszik, és azt vettem észre magamon, hogy irígylem.

ordinary world

olyan érzésem van, mint mikor ezt a dalt hallgatom a duran durantól. biztos a fáradtság miatt egyébként, mintha be lennék tépve, vagy rúgva, nem tudom. közben fáj a hasam is, és este valami ügyfeles vacsorára KELL mennem, amit nem tudom, miért, de nem lehet lemondanom, szóval nem jó.

egyébként jó lesz otthon. ezen gondolkozom épp, hogy tök jó lesz otthon.

volt itt egy srác, interjún, szimpatikus volt. furcsa érzés a másik oldalról megélni egy ilyet. nagyon sok a furcsa érzés ma.

plusz a mestruáció, amitől szétszakad a hasfalam. na, az nem furcsa, sajnos már jól ismert érzés.

na ki a fasza gyerek, na szasza, te tudod.

érdekes

egyébként, nagyon álmosan indultam be ide a melóba, de mikor megláttam a zsoltit, aki részegen érkezett, és belelopódzott a fülembe az általa dúdolt especially for you című kylie/jason donovan sláger, akkor azonnal sokkal jobb lett a kedvem és ez azóta is tart. egészen átéreztem újra a dohányzóban a printeket javítva kiskorom megrázó élményét, mikor minden egyes alkalommal, mikor a klipet néztem, izgultam, hogy vajon időben odaér-e jason kylie-hoz a színpadra. pedig most visszagondolva, egyáltalán nem volt kérdéses, hogy odaér-e. mégis.

and now we're back together, together
i wanna show you my heart is oh so true
and all the love i have is
especially for you

na, most meg előléptettek, és vesznek fel egy juniort mellém, és akkor be kell tanítanom. gyűlnek a feladatok a vállamra, ami mondjuk nem baj, addig, amíg bírom persze. még bírom talán azért.

nagyobb probléma, hogy kellene találnom valami jó minőségű ágybetétet, vagy szivacsot. olcsón. de nincs időm keresni. anyám jön hozzám jövő héten, és ha nem lesz addigra, hát szerintem kiáll a vallásából.

hulla vagyok asszem

tegnap mint aki jól végezte dolgát, hazajöttem a munkahelyemről 7kor mondjuk. aztán a macska gusztustalan hugyát súroltam, amit a wc-je mellé illesztett, és olyan szaga volt, mint a napok óta vizeletes gatyában járó homelesseknek. fájt a fejem és írtó szarul voltam, csak arra tudtam gondolni, hogy ágyba dőlök és a napnak vége.

aztán csörgött a telefonom, a főnököm volt az, és normális esetben eszem ágában sem lett volna felvenni (ki is akartam kapcsolni, mikor hazaértem - én hüje nem tettem), viszont most felvettem, mert tegnap kirúgták azt a kolleginámat, akivel képtelen voltam együtt dolgozni, akivel bárki is képtelen volt együtt dolgozni, és aki mellesleg életem egyik legnagyobb kudarca, ami az emberi kapcsolatokat és azok kialakítását illeti. szóval kirúgták, és ő elrohant, és én este valamiért azt hittem, hogy vele van valami, és felvettem a telefont.

nem ez volt, egyszerűen csak behívtak dolgozni, hogy csináljak meg valami melót, ami másé lenne, de ő nincs ott és nem is tud odamenni. 10-re mentem be, és egészen reggel fél7-ig ott voltam. aztán itthon ledőltem, telefonok kikapcs, és úgy döntöttem nem megyek ma dolgozni. ez csak azért gáz, mert nem szóltam, és volt azért olyan dolog, amit meg kellett volna ma délutánra csinálnom.

mindegy, a lényeg, hogy most megint okoztam magamnak egy ilyen helyzetet, amiben egyetlen sms elég lett volna ahhoz, hogy minden kellemes legyen. de nem írtam smst, úgyhogy most ez van. és baromi fáradt vagyok, és holnap már vasárnap és a jövő héten minden kezdődik előlről.

nagyon, nagyon fáradt vagyok.

húsvéti sonka óriásplakát szöveget írni és a látványt kitalálni - nos, azt hiszem egy igazi kihívás lehet.. kurvaélet.

na jó, egyébként minden rendben. tegnap éreztem először életemben, hogy a határaimat súrolja a munka. aztán 3/4 6-kor felhívott a nagynéném, akivel nem beszéltem karácsony óta és 1 órán át szapulta az apám új csaját. jól kiöntötte az összes szart rám, majd elindultam. a boltból, mint egy málhás ló sétáltam haza és még a szép időnek sem tudtam örülni, mert szatyrot nem vettem valamiért, ezért a hátamon táskámmal és a gitárral, a bal kezemben két kiló krumplival, a hónom alatt tojással és a kezemben sajttal meg cigivel caplattam hazafelé.

otthon a mosogatnivaló várt és a macskaalom, amit már ki kellett volna takarítanom. leraktam a cuccokat és azt éreztem, hogy akkor én most úgy két hétig nem mozdulok.

a barátok közt azért helyrerakott, meg a rakott krumpli, amit csináltam, és hát macsu.

no nem nyávogok, új nap van, új élet.

tegnap tűzriadó volt a mellettünk levő cib bankban, ezért az egész épületet kiüríttették. 3-ra ígérte a robbantást a kedves betelefonáló. nagyon jó volt, mert fél3-tól fél4-ig kint üldögéltünk a fűben. én titkon kicsit reméltem, hogy legalább egy pukkanás lesz, de sajnos még az sem volt.

este meg olyan paradicsomos, bazsalikomos, mozzarellás tésztát csináltam, hogy beszartam. nagyon finom volt.

írtam nekik levelet, hogy elmondjam mennyire gusztustalan a reklámjuk. biztosan nem válaszolnak majd. nem tudom.

vajon jól sejtem, hogy ez a sztárvár egy iszonyú gusztustalan műsor lesz?

tegnap viszont a győzike megint jó volt. a virág, ha felnő, hihetetlen ribanc lesz. anyám is rászokott a műsorra, hívott is az elején, hogy közölje, azért ez a virág nagyon okos kislány. mondtam neki, igazad van anya.

aztán főztem este rizst, amit úgy elsóztam, hogy nem bírtam megenni. telnek a napok.

számvetés

cigim lett.
pénzem nem lett.
cikk nincs kész.
kezem nem fázik.

akkor végülis fele-fele, nem?

lassan elfogy a cigim és nincs pénzem. írnom kellene két lemezkritikát, de utálom most a jazzt éppen. kezdek éhes lenni, de nincs kedvem főzni. és lefagy a kezem, de kesztyűben mégsem tudom nyomkodni a billentyűket. akkor most mi lesz?

de mindjárt elmúlik ez is gondolom. elkezdek majd írni, és akkor a kezem sem fog fázni és lehet, hogy valahonnan sikerül is majd pénzt szereznem.

a 90es évek slágerei mennek a vh1-on, épp a true blue, nagyon vicces. most feldob, mert énekelgetem a jobbnál jobb dalokat. godzi még mindig kicsit depressziós, de azért már sokkal jobban van. változnak az idők.

emlékszem, volt egy diktafonom, és akkor még nem volt mindenféle technika, úgyhogy a diktafonnal vettem fel az mtvről a dalokat. hihetetlen sikerem volt ezzel az iskolában. a szünetben hallgatuk lent a havas ildivel, emlékszem énekelte chisney hawks akkori nagy slágerét.. hát elég rossz hangja volt. mindkettőnek.

valami szín
valami.

megkértek, hogy legyek basszusgitáros egy zenekarban, de nemet mondtam.
mindig az jut eszembe, amikor az unokaöcsémmel a grease zenéjét játszottuk az orosz gitáromon és költöttünk rá szöveget oroszul. akkor az volt a nyugat.

ülök itt, miközben lemegy a nap. jó is ez egyébként.
meg macsupicsu. nagyon.

főztem is.

tegnap meg izgultam a megasztár alatt, mint mindig. és most nagy szabadság, egy hétig nem lesz itthon a viktor. a godzilla lelkibeteg, de már kezd rendbejönni, mert 4 órája simogatom az ölemben. ja és hideg van. pedig itt a tavasz.

tegnap

írtam egy postot pirikém ungár klárás felindulására, de nem működött a blogger. lehet egyébként jobb is így, nem tudom. mindenesetre ma reggel a mokkában megint volt ungár klára, és hát nem is tudom.. egyszerűen megdöbbentő mennyire buták az emberek. és hogy mennyire nem tudnak mit kezdeni dolgokkal. a klaudia szerintem nem is értette a szavakat. á, mindegy is.

mindenestre tegnapra kaptam meghívót a bártulajdonos nőtől erre az esti mókára, amiről a piri ír, gondolkoztam is, hogy lemegyek rendetlenkedni, mert komolyan venni az ilyet nem lehet. nem tudom. furcsa egy ország ez. minden szempontból.

nehezen bírom már a viktort, azt kell mondanom. de mindegy is ez, valahogy csak lesz. mindig van valahogy.

a nővérem ideadta azt az autóját, amelyik arra vár, hogy megvegye valaki, szóval csütörtökig az enyém, ők ugyanis olaszországban vannak, ahol tegnap a milan-manchaster, ma pedig a juventus-real madrid meccset nézik. szóval autós vagyok hétfőtől, és meglehetősen élvezem ezt. tényleg. azzal együtt, hogy reggel dugó van, meg idegbetegen vezetnek a városi emberek. jó. ez.

anyukám meg küldött fel kaját, meg konzerveket és a konzerves szatyorba belecsempészett egy lapot, amire kerületenként kijegyzetelte nekem a lakáshirdetéseket, amikkel otthon összefutott. sőt, a lap aljára kiírta, hogy mely kerületek vannak pesten, és melyek budán. imádom, komolyan.

fáj a fejem. ha optimista vagyok, azt mondom, a közelgő melegfront miatt.

kaptunk nőnapra virágot a cégnél.. háááát..

nem sok kedvem van semmihez sem egyébként.

a metrós sztorit nem nagyon tudom színezni. viszonylag messze álltam tőlük és a szokásos reggeli tömeg volt, ezért csak a hangokat hallottam, idősebb férfiak voltak és mondták, hogy anyád, meg hogy meghalt és hogy mered a halott anyámat.. ilyenek. aztán a lehel téren leszállt az egyik.

na de a szombati megasztáron azt hittem megáll a szívem. aztán mégsem állt meg.
másnap meg bartók eszterrel találkoztam és oda is mentem hozzá, hogy akkor most megmondom mennyire jó, amit csinál. zavarban volt, de asszem én jobban. és akkor el is szaladtam, mondtam neki, hogy ez elég kellemetlen..:)

na hát így. most meg meló. jajajjajaj.

valamelyik

reggel meg verekedés volt a metrón. egyre izgalmasabb a dolog egyébként, mert most meg influenza pánik van. olyan, mint mikor torontóban voltunk a matával, akkor is, ha valaki elköhögte magát a metrón, akkor mindenki elkezdett mocorogni. érződött a rettegés a levegőben. gyanakodva nézték egymást az emberek. csudajó volt. most is ez van. itt. a kék metróban.

egy csudajó reggel kezdés után egy sms, majd egy email baszta el a napomat. illetve nem baszta el, mert felülkerekedtem rajta. mennyivel jobb volt, mikor nem kaphatott az ember hívást, meg emailt, meg ilyeneket. és személyesen kellett megbeszélnie a dolgokat. valahogy az ember elveszíti a méltóságát és a kedvességét, ha úgy kell valakihez beszélnie, hogy nem látja. illetve beszélhet is úgy valakihez, hogy nem kell elviselnie a tekintetét.

tegnap bementem a jocihoz és pingpongoztunk, ami nagyon jó volt.

egyébként meg fúrnak a szomszédban itt az offiszban és baromi idegesítő ez. épp ezért úgy döntöttem, hogy a lehető legtöbb időt irodán kívül fogom tölteni.

furcsa egyébként, a nővérem felhívott, hogy elkérje apám telefonszámát. a mobilja 2 éve van meg, a matávja meg több, mint egy. hát ilyen jól tartják a kapcsolatot. mondjuk érthető.

hüje műtyúk. ez a tegnap mondata.

kezd körvonalazódni a lakás project.

és közben bazi hideg van.

meg.. iszom azt a redbullt, amit 3 órája bontottam ki, sehogy sem akar elfogyni.

nincsenek szavaim, azt hiszem.

reggel egy állat, piros autóban az utcánkban leállt veszekedni egy homeless-szel. olyan szavakat és mondatokat mondott, hogy már így korán reggel is meglepődtem.

anyám meg este felhívott, hogy a győzikét nézi, amit eddig nem látott soha, csak mondtam neki, hogy jó, és akkor megnézte, és kétszer is hívott, hogy menniyt röhög. mondom, családi vonalon szeretjük a cigányokat.