anyám meg egy cukorfalat. kedden elmentünk megnézni nővéremék jövendőbeli házának alapjait. összepisiltem magam a gyönyörűségtől mellesleg, de a lényeg, hogy loptam anyámnak orgonát.
eleinte tiltakozott, mondta, hogy ne tegyem, de aztán az egyik orgonabokornál már nem tudott megszólalni, úgyhogy másztam fel a kerítésre, hogy leszedjem neki a dolgokat. szóval így.
ja és a lábam fáj.
meg kurva sokat ettem. dehát anyámmal ez már csak így megy. enni kell. nincs mese.
reggel majdnem elémugrott a bokros lajos, sok ember örült volna, ha elütöm, asszem. én mondjuk pont nem.
tegnap meg rohantam a konyhába, hogy elújságoljam, hogy caramel és bartók eszti összejöttek, és mivel az előszoba frissen volt mosva, én egy akkorát taknyoltam, hogy öröm volt nézni. 10 éves koromban mentem le utóljára spárgába, asszem. na mindegy, most sántítok. az van.
anyámat felhívtam tegnap, hogy bemondták a rádióba, hogy az anyák napját keddre tették át. kacagott. úgyhogy holnap, mikor hazafele autózok, mindenképp meg kell állnom orgonát lopni. nincs mese. ezért bicskát is viszek.
napfény. nagyfény.
olyan mértékű fejfájás tört rám tegnap, ami még ma reggel is kitartott nyomokban.
meg.. beszéltem anyámmal, megyek haza végre kicsit pihenni, és az nagyon jó lesz.
fel sem tűnik egyébként, hogy napközben hihetetlen meleg van, mert itt a légkondi miatt fázom. szar ez azért.
nem szeretem a hétfőt. prezentálni is kell ma, azt sem szeretem.
nem jó ez a felnőtt élet ilyen szempontból. bár biztos vagyok benne, hogy lehetne munka mellett is spontán, meg vicces, meg rohangálós az életem, csak mire odajutok, addigra elfáradok.
megyek kávét csinálni akkor. kellemes, jó reggelt néktek gyerekek.
egyébként annyira emlékszem az első kávémra a tháliában. előtte csak a sűrített tejet fogyasztottam, anyám kávés poharának az aljában feloldva. aztán egy hihetetlen keserű élmény... és kapuccsínózni kezdtem. a tháliában volt a világ legjobb kapuccsínója. emlékszel piri? az extra menü a tháliában kapuccsínó, melegszendvics és narancslé. de jó volt az. és aztán szép lassan hatalmába kerített a kávé, úgyvélem.
az történt, hogy bosszúból fütyülős szilvát ittam. a ricsivel, itt bent. csak kettőt, de asszem konkrétan becsíptem. szóval most vagy az lesz, hogy beszólok valakinek, vagy hazamegyek. ilyenek.
azért szól itt a zene, meg minden, szóval nem rossz itt. de lehetne jobb máshol.
ha nem karamel nyert volna, akkor véglegesen csalódtam volna az emberekben, azt hiszem. azért mosolyogtam, mert szerintem a tévénézők 90 százaléka sírt a katarzistól. jók ezek, na. jók ezek a dolgok.
valami lehetett tegnap a levegőben, mert képtelen voltam rávenni magamat az alvásra. most viszont megint itt a melóban, pedig szívesen heverésznék a tabánban inkább, száz forintért vásárolt szotyolával a kezemben. nem tudom.
régen minden egyes május elsején a csanyikban voltam. imádtam, mert egész nap lehetett tekeregni, anyám úgy lefoglalta magát, hogy nem járkált utánunk (persze egyébként sem az az utánunkjárkálós típus volt). szóval az unokaöcsémmel csavarogtunk az erdőben, meg vásároltunk zsákbamacskát, meg vizipisztolyt, és röhögtünk az egyre részegebb embereken. mindenki mosolygott. és mindenki énekelt. szép is volt, na. tényleg.
szóval egész hétvégén dolgozom egy gigaprezentáció miatt.
jó most itt egyébként. nyugalom van. mindenki melegítőben - furcsa, hogy én nem. de csak négyen vagyunk. szól a zene, süt a nap, szóval nem annyira rossz, mint gondoltam. és jó látni, hogy alakul a kezem alatt a munka.
a jutka néni a következőket mondotta volt tegnap a rendelőben:
az immunrendszer olyan, mint óz. mindenki beszél róla, mindenki hallott már róla, de senki sem ismeri őt.
az élet bizony ennyire egyszerű. pont úgy, ahogy az ember egy kínai betegével sokkal inkább meg tudja értetni magát, mert nincsenek felesleges körök.
akkor én most elmegyek egy kicsit.
átírtam az új garbage lemezt, nagyon várom már, hogy belehallgassak.
nincs cigim. semmim sincs. de.
ma békülni fogok apámmal. írok neki mailt.
félreértenek sokan egyébként. ez is furcsa.
dont believe what you hear
dont believe what you see
if you just close your eyes
you can feel the enemy
when i first met you girl
you had fire in your soul
what happened your face of melting in snow?
now it looks like this
and you can swallow
or you can spit
you can throw it up
or choke on it
and you can dream
so dream out loud
you know that your time is coming round
so dont let the bastards grind you down
...
to take the cup
to fill it up
to drink it slow
i cant let you go
i must be an acrobat
to talk like this
and act like that
tegnap egy konferencián voltam, ahol ilyen számítástechnikai, meg digitális technikai újdonságokról esett szó. nagyon vicces volt, mert csupa computer ember ült ám ott, olyanok, akikről annak idején, mikor a pirivel a 35-ösön utaztunk haza, akkor simán kitaláltuk, hogy mivel foglalkoznak. számítógépekkel, programokkal. na mindegy, egyébként, baromi érdekes dolgok is voltak azért.
furcsa, hova fejlődik ez az egész. tágulj, világegyetem. ha nem is térben, legalább dimenziókban. akkor.
valaki mindig a nyakamban liheg és ilyeneket mond: a fősor, a sajtó, a prosi, a booklet, vagy: meeting, gyere be, ráérnél, egy-két gondolat, van ötleted, szerinted így jó...?
egy pillanatra akkor álljunk le, jó? csak egy picit, hogy vegyek egy nagy levegőt. köszönöm.
egészen úgy érzem magam, mint gyerekkoromban, mikor először még prince of persia volt, aztán wizard, meg galaxy, és a hihetetlen scarabeus, majd a felfejlesztett paperboy és a batmen, és a magnófejet tekergettem folyton, és néha a számítógépes kazettát tettem be a magnóba, és nagyon szerettem volna floppys drivert. aztán meg jött apámnál a settlers, és mikor egy délutáni vizit után felmentem hozzá másnap reggel, ugyanúgy ült a zöld fürdőköpenyben, csak borostásan. és aztán összeköltöztünk, és a settlers engem is elkapott, aztán a cesar, majd az age of empire és végül a diablo.
nos hát, amióta megvan a laptop, azóta a simsszel játszom folyton, még a barátok köztet sem néztem a játék miatt. de napraforgóék már elég jól állnak, elő is léptették őket, barátaik is vannak, sőt, folyton csókolóznak. nos hát, az életem végül mindig visszatalál a régi medrekbe, hogy folydogáljon úgy is egy kicsit.
a nagykönyv meg milyen vicces volt azért.
gondolkoztam, hogy benevezem a detektívek kézikönyvét, szerintem az egyik legjobb könyv az azért. meg a vidám mesék. viszont az, hogy a karamazov testvérek nem maradt bent.. na hát mindegy is. akkor.
vett egy vespát az egyik kollegám, gyönyörű egy jószág.
de az én kocsim is csudaszép. egyébként meg.
szerintem álmosságport, meg búskomorságport kevertek a levegőbe ma reggel, mert mindenki álmos, és búskomor.
ugyanakkor meg, ha kimehetnék innen, az offiszból, akkor tutira elmúlna ez.
fáradt vagyok, na. meg hát annyit gondolkoztam az éjjel is. valami fontos, valami nem az. valamit látunk, valamit meg nem. nehéz összeegyeztetni a dolgokat.
a hétvégén kirándultam, és jó volt látni a tavaszt.
most meg álmos vagyok, meg fáradt.
meg kaptam egy laptopot, és tegnap egész nap játszottunk, sims-szel, és szerintem valamit még nem tudok, mert nagyon lassan fejlődik napraforgó lajos és napraforgó piroska.
tankcsapdát hallgatnak a szomszéd szobában és nem értem. sosem értettem, de most meg főképp.
azt meséltem épp az egyik kollegámnak, hogy kis koromban az unokaöcsémmel mindig rájártunk a fürdő tükrös szekrényében tárolt lidocain spray-re. ilyen piros flakon volt, hosszú, fém "szórófejjel". és mindig azt játszottuk, hogy befújtuk a nyelvünket, és akkor röhögtünk egymáson, hogy milyen bénák vagyunk. vicces lett volna, ha a légzőcsövünkbe is lejut egy kis lidocain és lebénul a dolog. és nem érzem, hogy lefolyik a nyálam és megfulladok, kacagva. de nem lett így.
sususususususususususususu.
a piri álma vicces, de nem meglepő, hiszen ébren is folyton ilyenek járnak a fejében.
tudtad aranyom, hogy már megint egyszerre menstruálunk? nem is értem ezt.
egyszer adtam neki szülinapi ajándékot, az nagyon emlékezetes volt. aztán zöld lett a réztől a karja mindig, meg el is tört a karkötő, emlékszem. piri bazd meg, de szép idők voltak azok azért. olyan szabadság, olyan édes semmittevés:)
na, az van, hogy az új ember, akit most nekem tanítanom kell, szóval ő nagyon kedves. és nem gondoltam volna, hogy ez ennyire fárasztó dolog - egyébként. mert nem csak tanítani kell, hogy mit, hogyan csináljon, meg ellenőrizni, hogy jól csinálja-e, de még a kérdései (amik tök jók, hogy vannak egyébként), meg az, hogy felettem áll, és nézi amit csinálok.. szóval nem egyszerű. de működni fog, gondolom.
meg fáj a hasam, úgyhogy ma érzékenyebb vagyok a szokásosnál. és kicsit lehangol az is, hogy akartam írni dalszöveget egy barátomnak, és sosem volt rá időm, aztán tegnap este muszáj volt már, és akkor hallgattam a zenét, ami egyébként nem rossz, és rájöttem, hogy nem tudok dalszöveget írni, mert mindig versszerű dolgok jutnak eszembe, és amikor butítani kezdem a szöveget, akkor az nagyon buta lesz, és a szótagokat megnyújtani tök gáz.. szóval nem lett jó szerintem a szöveg, és akkor ez most elszomorít.
a héten viszont a szobában rajtam kívül csak 3 fiú van, és ez így nagyon jó. a bencével beszélgetek folyton, mert a kiborulás határán lépdel már hetek óta. hozza a kis piros bögréjét, én meg az enyémet és mindig el kell telnie tíz percnek, mire kibukik belőle az első zokszó.. aranyos. egy igazán kedves ember egyébként.
és most a scissor sisters énekli, hogy:
gonna take your mama out all night
yeah well show her what its all about
well get her jacked up on some cheap champagne
well let the good times all roll out
ami azt jelenti, hogy mindjárt kezdődik a comfortably numb, ami gyönyörűséges, és pont erre van szükségem, így, 11:02-kor, szerdán.
tegnap azt hiszem életem legrosszabb filmjét néztem végig valami kényszerítő erő hatására. az rtl klubon volt, dilemma az angol címe, és a magyart elfelejtettem. de én ennyire rossz dialógusokat és színészi teljesítményt még sose.. pedig láttam már cifrát. még a van damme, meg a segal, meg a norris is.. na jó, szóra se inkább akkor..
meg ettem lekváros zsemlét, ami valamiért most jobban ízlett, mint életem eddigi lekváros zsemléi.
"hey little sister, what have you done?
hey little sister, whos the only one?
hey little sister, whos the superman?
hey little sister, whos the one you want?
hey little sister - shotgun!
its a nice day to start again.
its a nice day for a white wedding.
its a nice day to start again.
...there is nothing fair in this world.
there is nothing safe in this world.
and theres nothing sure in this world.
and theres nothing pure in this world.
and if theres something left in this world - start again!
its a nice day for a white wedding.
its a nice day to start again.
a goren gyermeke csudaszép, azt kell, hogy mondjam. tök véletlenül mentem a blogjára, azt gondoltam úgysincs rajta új post... aztán..
na mindegy. egyébként ha rád süt a nap, és csak arra figyelsz, akkor biztosan érzed, hogy simogat. van hogy egyszercsak úgy észreveszed. érzed, hogy valaki simogat. kellemes.
azt mondták ma a biciklis élményekről kell írni, mert lesz ez a kritikálmessz és akkor ösztökélni kell a kedves olvasókat, hogy menjenek biciklizni, meg felvonulni is.
én nem szeretek ösztökélni, meg elmondani, miért szeretem, vagy nem szeretem a hajtikat, meg ilyesmi. az első biciklis élményemre meg nem emlékszem, volt egy olyan, hogy az unokaöcsémmel írtunk egy számot az orosz gitárral, a pomádé dallamára a következő refrénnel (természetesen oroszul): ja hácsú veloszipíd.
de ez nem jó sztori.
nagy bringás voltam amúgy, meg gördeszkás és görkoris is. volt egy bordó bmx-em, mindent azzal csináltam. anyák napján virágot lopni mentem például, ami a biciklivel azért volt nagyon jó, mert a kormánya ideális volt egy bazi nagy csokor orgona elhelyezéséhez.
nem tudom. tényleg.
az első bringám egy olyan tömör kerekű canga volt, még az úttörő táborban, aminek azt mondták sose fog kilukadni a kereke, aztán persze nem is lukadt ki, de a lánca 50 méterenként lejárt. jó móka volt azért az is. és az államon található 4 varrás közül kettő bringával volt. bölcsiben egy, mikor a háromkerekűvel labdára hajtottam, meg 13 évesen egy, mikor nem volt pedálom és a strandpapucsban lecsúszott a lábam..
apámnak meg az összes elől található foga kitört, mikor rosszul választott fékezés szempontjából felsőhámorból lefele jövet.
a nővérem pedig karácsonyra kapott egy szobabiciklit.
pénteki hangulatom van, valszeg azért, mert az összes főnök egy továbbképzésen van, így tehát nincsen nyomasztó légkör az irodában. pénzem még mindig nincs, tulajdonképpen rájöttem, hogy nem is zavar, csak majd a jövő héten, amikor már elkezdődik a kölcsön-visszaadási fázis.
súváppá - hol volt hol nem volt. ennek a dalnak a zenéjéért szeretem csak a quimbyt. semmi másért. sőt. minden másért nem szeretem.
mindig mondom, hogy sok a meló, aztán mindig egyre több lesz. nem értem.
viszont vasárnap óta az autómmal közlekedek, ami nagyon jó.
most meg itt van a boogie a szomszéd szobában, bekéredzkedett blogolni, mikor végzett az interjúval a földszinten. szerintem lassan 3 órája. jól elvan. végre nem kell énekelnie:) vagy nem tudom.
a piri olyan jókat ír, nem tudom nézed-e. nézzed szerintem.
egyszer gyerekkoromban, rögtön, miután megvágta a fű a tenyeremet, amit le akartam tépni (elég mélyen, vérzett nagyon), szóval megvágta nagyinál, és bemásztunk norbival a mászókába, szóval ott, egyszer arcon köpött valaki, és azt az érzést ma is tökéletesen fel tudom idézni magamban sajnos. a szagát. meg, hogy mire gondoltam. kemény gyerekek voltunk egyébként, hiába lehettem 5 éves, vagy 6, nem sírtam, meg semmi, csak letöröltem, és játszottunk tovább. norbi meg mondta, hogy szívesen visszaköpi, de mondtam, hogy szerintem nem érdemes. meg féltettem őt, mert akkor még olyan kis nyeszlett volt. viszont bátor. és azt is tudom, hogy egy perc múlva már boldogan rohantunk a temetőbe. nyomozósat játszani. míg nagyika fenyegető hangja nem hallatszott a nyakunkra ülve.
először a titanic nyitón, aztán meg a múlt szombaton az andrássy úton sétáltam, előttem pár lépéssel törökszofival, most meg az astorián, a 7-es megállójában álldigáltunk együtt. nem tudom, kellene-e hinnem a jelekben, s ha igen, akkor mit jelentenek az ilyesfélék..:) lehet csak annyit, hogy szeretünk sétálni a napon. mondjuk.
azért volt rossz élmény, mert elég putri volt az épület, ahova mentem, és nagyon sötét a lakás. a rossz élmény annyit tesz, hogy nem egy klafa lakást láttam elsőre. ennyi csak. mégiscsak jobb lett volna úgy indulni, hogy atyagatya, tudod..
no mindegy is ez, egyébként.
kell 50 ezer forint, hirtelen. mondjuk havi 12-t tudok visszaadni, 5 hónapig. tehát egy tizest nyer rajta az, aki ad. hm?:)
na jóvan, mindegy.
csütörtök, azért ez bíztató. mindjárt hétvége.
megvettem életem első bérletét budapesten. anyukám felhívott tegnap, hogy mától metrókommandó vár majd az alagutakban, és megfélemlített. úgyhogy ma reggel csináltam bérletet és vettem bérletszelvényt. fel is hívott reggel, hogy akkor mi a helyzet. szóval ma reggeltől legálisan utazom a bkv járművökön.
tegnap meg életemben először lakást néztem. nem volt jó élmény.
meg kaptam a viktortól egy olyan emilt, amin felháborodtam. és megállapítottam, hogy már megint nincs pénzem. pedig nem tékozoltam el, vagy ilyesmi. mégis.
szóval ez van. meg kaució nélküli albérlet keresés, lakásvásárlási célból egybe kötött lakásnézegetéssel.
sokmindent nem értek.
és elköltözöm, azt hiszem.
so take a look at me now, oh there's just an empty space
and there's nothing left here to remind me, just the memory of your face
ooh take a look at me now, well there's just an empty space
and you coming back to me is against the odds and that's what i've got to face
csorba bögre, görbe bögre.
menni kellene, nem?
nem is tudom, hogy van ez, még sosem történt velem ilyen, de sírtam a munkahelyemen. tényleg nagyon furcsa, nehezen lehet kihozni a sodromból, igazából most is csak olyasmi volt, hogy egy ilyen mozdíthatatlan ember, aki nem hallja, amit beszélsz, és akkor a tehetetlenségi nyomaték biztos.. mindegy, azt mondták aztán okosan, hogy túlterhelt vagyok, amiben biztosan van valami, bár én nem érzem, meg röhögtem is, hogy milyen hülyeség, hogy könnyek jönnek, mikor nem tudom, miért.. na mindegy ez most, csak ilyet még nem éltem át, és akkor ez furcsa.
egyébként meg annyi szar van, a viktor megint pénzeskedik, ami kurva idegesítő. olyan típusú ember, aki pattog, mert akkor érzi magát elemében, én meg hagyom, hadd pattogjon, aztán egyszercsak megállok és akkor nekem pattan és nem tud velem mit kezdeni, és még elnézést is kér, csak ezt meg én nem szeretem, sokkal jobb lenne, ha alapból nem akarna bántani, akkor nem is lenne miért elnézést kérni.
ilyenek vannak, meg ez a szép tavasz, meg hogy mehetnék haza a kocsiért, de nincs időm, meg még a titanic is, amire megint csak nincs időm, meg energiám, meg annyi más.
egyébként a hétvégén állatkertben voltam, amit nem szeretek, illetve egy kicsit mégis. csak pl a gorilla tekintete, az az, amit képtelenség elfelejteni.
szóval peace, meg love, meg sunshine és happiness.
nem tudom, valahogy nem szeretem az ilyen eseményeket. fotósok, meg körülnézők, meg kivanitt.. mindegy. egyébként azt sem értem, miért kell ilyen baromi hangosan nézni a filmeket. engem pl kifejezetten zavar, főleg, mikor fém tárgyak súrolódnak, azt még késsel-villával sem szeretem.
aztán meg reggel anyámmal ez a kaland, komolyan. kap egy beutalót, amin annyi van feltűntetve, hogy sote izotóp labor. meg azt mondják neki, tudja, volt már ott, katika. és akkor elindulunk egy emlékkép alapján egy helyre, ahol anyám 7 éve járt. előtte hívok tudakozót, sote-t, nézem a netet, nincs infó.
megérkezünk, áttessékelnek a szemközti intézetbe. ott természetesen vissza a másikba. majd kiderül, hogy ez mégsem jó intézet, megadnak egy számot, hívjuk a szabolcs utcát. ja igen, a 11. kerületben vagyunk.
szabolcs utcát elérem, nincs bejelentve anyám. akkor mi lehet a kórház, nem tudják. elkérem tűlük a kútvölgyi számát. felhívom, nagynehezen kapcsolnak, ez sem az. akkor mi lehet.. blabla..
két telefon még és a baross utcai kórházban megtalálják anyám nevét, közlik, hogy siessünk, mert már nem sokáig csinálnak vizsgálatot. taxi.
5 percre lakom a helyszíntől, és anyám azért aludt nálam, hogy hamarabb tudjon a kivizsgálásra érni, mintha az első reggeli vonattal jönne.
egyébként meg egy kedves nővérke az első helyszínen 3 perc alatt elintézte volna telefonnal, hogy a baross utcai címet megkapjuk.
nem értem ezt sokszor.
a hétvégén megtudtam, hogy a nagymamám unokatestvére jobban szereti öngyújtóval lepörkölni a bajszát, mint epilálókrémmel leszedni.
valamint, nagyika úgy emlékszik, hogy paraszt sonkát vettek, mikor anyám gyerek volt, ellenben anya biztos benne, hogy ez nem igaz.
valamint, az apám tök hüje, de mondjuk ezt eddig is tudtam.
valamint, a 3 hónapos botondka alighanem a legszebb kölyök a világon. sőt, imád csupasz kukival fetrengeni, olyankor mindig mosolyog.
valamint, a sógorom azt hazudja, hogy nem tud pingpongozni, hogy gyengébben játsszon vele az ellenfél.
valamint, az unokatesóm még mindig kurva jó fej.
valamint, a tesóm is kurva jó fej.
valamint, 3 éjszaka hosszú idő.
valamint, az anyám főztjénél nincsen is jobb a világon.
olyan érzésem van, mint mikor ezt a dalt hallgatom a duran durantól. biztos a fáradtság miatt egyébként, mintha be lennék tépve, vagy rúgva, nem tudom. közben fáj a hasam is, és este valami ügyfeles vacsorára KELL mennem, amit nem tudom, miért, de nem lehet lemondanom, szóval nem jó.
egyébként jó lesz otthon. ezen gondolkozom épp, hogy tök jó lesz otthon.
volt itt egy srác, interjún, szimpatikus volt. furcsa érzés a másik oldalról megélni egy ilyet. nagyon sok a furcsa érzés ma.
plusz a mestruáció, amitől szétszakad a hasfalam. na, az nem furcsa, sajnos már jól ismert érzés.
egyébként, nagyon álmosan indultam be ide a melóba, de mikor megláttam a zsoltit, aki részegen érkezett, és belelopódzott a fülembe az általa dúdolt especially for you című kylie/jason donovan sláger, akkor azonnal sokkal jobb lett a kedvem és ez azóta is tart. egészen átéreztem újra a dohányzóban a printeket javítva kiskorom megrázó élményét, mikor minden egyes alkalommal, mikor a klipet néztem, izgultam, hogy vajon időben odaér-e jason kylie-hoz a színpadra. pedig most visszagondolva, egyáltalán nem volt kérdéses, hogy odaér-e. mégis.
and now we're back together, together
i wanna show you my heart is oh so true
and all the love i have is
especially for you
na, most meg előléptettek, és vesznek fel egy juniort mellém, és akkor be kell tanítanom. gyűlnek a feladatok a vállamra, ami mondjuk nem baj, addig, amíg bírom persze. még bírom talán azért.
nagyobb probléma, hogy kellene találnom valami jó minőségű ágybetétet, vagy szivacsot. olcsón. de nincs időm keresni. anyám jön hozzám jövő héten, és ha nem lesz addigra, hát szerintem kiáll a vallásából.
tegnap mint aki jól végezte dolgát, hazajöttem a munkahelyemről 7kor mondjuk. aztán a macska gusztustalan hugyát súroltam, amit a wc-je mellé illesztett, és olyan szaga volt, mint a napok óta vizeletes gatyában járó homelesseknek. fájt a fejem és írtó szarul voltam, csak arra tudtam gondolni, hogy ágyba dőlök és a napnak vége.
aztán csörgött a telefonom, a főnököm volt az, és normális esetben eszem ágában sem lett volna felvenni (ki is akartam kapcsolni, mikor hazaértem - én hüje nem tettem), viszont most felvettem, mert tegnap kirúgták azt a kolleginámat, akivel képtelen voltam együtt dolgozni, akivel bárki is képtelen volt együtt dolgozni, és aki mellesleg életem egyik legnagyobb kudarca, ami az emberi kapcsolatokat és azok kialakítását illeti. szóval kirúgták, és ő elrohant, és én este valamiért azt hittem, hogy vele van valami, és felvettem a telefont.
nem ez volt, egyszerűen csak behívtak dolgozni, hogy csináljak meg valami melót, ami másé lenne, de ő nincs ott és nem is tud odamenni. 10-re mentem be, és egészen reggel fél7-ig ott voltam. aztán itthon ledőltem, telefonok kikapcs, és úgy döntöttem nem megyek ma dolgozni. ez csak azért gáz, mert nem szóltam, és volt azért olyan dolog, amit meg kellett volna ma délutánra csinálnom.
mindegy, a lényeg, hogy most megint okoztam magamnak egy ilyen helyzetet, amiben egyetlen sms elég lett volna ahhoz, hogy minden kellemes legyen. de nem írtam smst, úgyhogy most ez van. és baromi fáradt vagyok, és holnap már vasárnap és a jövő héten minden kezdődik előlről.
nagyon, nagyon fáradt vagyok.
húsvéti sonka óriásplakát szöveget írni és a látványt kitalálni - nos, azt hiszem egy igazi kihívás lehet.. kurvaélet.
na jó, egyébként minden rendben. tegnap éreztem először életemben, hogy a határaimat súrolja a munka. aztán 3/4 6-kor felhívott a nagynéném, akivel nem beszéltem karácsony óta és 1 órán át szapulta az apám új csaját. jól kiöntötte az összes szart rám, majd elindultam. a boltból, mint egy málhás ló sétáltam haza és még a szép időnek sem tudtam örülni, mert szatyrot nem vettem valamiért, ezért a hátamon táskámmal és a gitárral, a bal kezemben két kiló krumplival, a hónom alatt tojással és a kezemben sajttal meg cigivel caplattam hazafelé.
otthon a mosogatnivaló várt és a macskaalom, amit már ki kellett volna takarítanom. leraktam a cuccokat és azt éreztem, hogy akkor én most úgy két hétig nem mozdulok.
a barátok közt azért helyrerakott, meg a rakott krumpli, amit csináltam, és hát macsu.
no nem nyávogok, új nap van, új élet.
tegnap tűzriadó volt a mellettünk levő cib bankban, ezért az egész épületet kiüríttették. 3-ra ígérte a robbantást a kedves betelefonáló. nagyon jó volt, mert fél3-tól fél4-ig kint üldögéltünk a fűben. én titkon kicsit reméltem, hogy legalább egy pukkanás lesz, de sajnos még az sem volt.
este meg olyan paradicsomos, bazsalikomos, mozzarellás tésztát csináltam, hogy beszartam. nagyon finom volt.
írtam nekik levelet, hogy elmondjam mennyire gusztustalan a reklámjuk. biztosan nem válaszolnak majd. nem tudom.
vajon jól sejtem, hogy ez a sztárvár egy iszonyú gusztustalan műsor lesz?
tegnap viszont a győzike megint jó volt. a virág, ha felnő, hihetetlen ribanc lesz. anyám is rászokott a műsorra, hívott is az elején, hogy közölje, azért ez a virág nagyon okos kislány. mondtam neki, igazad van anya.
aztán főztem este rizst, amit úgy elsóztam, hogy nem bírtam megenni. telnek a napok.
lassan elfogy a cigim és nincs pénzem. írnom kellene két lemezkritikát, de utálom most a jazzt éppen. kezdek éhes lenni, de nincs kedvem főzni. és lefagy a kezem, de kesztyűben mégsem tudom nyomkodni a billentyűket. akkor most mi lesz?
de mindjárt elmúlik ez is gondolom. elkezdek majd írni, és akkor a kezem sem fog fázni és lehet, hogy valahonnan sikerül is majd pénzt szereznem.
a 90es évek slágerei mennek a vh1-on, épp a true blue, nagyon vicces. most feldob, mert énekelgetem a jobbnál jobb dalokat. godzi még mindig kicsit depressziós, de azért már sokkal jobban van. változnak az idők.
emlékszem, volt egy diktafonom, és akkor még nem volt mindenféle technika, úgyhogy a diktafonnal vettem fel az mtvről a dalokat. hihetetlen sikerem volt ezzel az iskolában. a szünetben hallgatuk lent a havas ildivel, emlékszem énekelte chisney hawks akkori nagy slágerét.. hát elég rossz hangja volt. mindkettőnek.
ülök itt, miközben lemegy a nap. jó is ez egyébként.
meg macsupicsu. nagyon.
főztem is.
tegnap meg izgultam a megasztár alatt, mint mindig. és most nagy szabadság, egy hétig nem lesz itthon a viktor. a godzilla lelkibeteg, de már kezd rendbejönni, mert 4 órája simogatom az ölemben. ja és hideg van. pedig itt a tavasz.
írtam egy postot pirikém ungár klárás felindulására, de nem működött a blogger. lehet egyébként jobb is így, nem tudom. mindenesetre ma reggel a mokkában megint volt ungár klára, és hát nem is tudom.. egyszerűen megdöbbentő mennyire buták az emberek. és hogy mennyire nem tudnak mit kezdeni dolgokkal. a klaudia szerintem nem is értette a szavakat. á, mindegy is.
mindenestre tegnapra kaptam meghívót a bártulajdonos nőtől erre az esti mókára, amiről a piri ír, gondolkoztam is, hogy lemegyek rendetlenkedni, mert komolyan venni az ilyet nem lehet. nem tudom. furcsa egy ország ez. minden szempontból.
nehezen bírom már a viktort, azt kell mondanom. de mindegy is ez, valahogy csak lesz. mindig van valahogy.
a nővérem ideadta azt az autóját, amelyik arra vár, hogy megvegye valaki, szóval csütörtökig az enyém, ők ugyanis olaszországban vannak, ahol tegnap a milan-manchaster, ma pedig a juventus-real madrid meccset nézik. szóval autós vagyok hétfőtől, és meglehetősen élvezem ezt. tényleg. azzal együtt, hogy reggel dugó van, meg idegbetegen vezetnek a városi emberek. jó. ez.
anyukám meg küldött fel kaját, meg konzerveket és a konzerves szatyorba belecsempészett egy lapot, amire kerületenként kijegyzetelte nekem a lakáshirdetéseket, amikkel otthon összefutott. sőt, a lap aljára kiírta, hogy mely kerületek vannak pesten, és melyek budán. imádom, komolyan.
a metrós sztorit nem nagyon tudom színezni. viszonylag messze álltam tőlük és a szokásos reggeli tömeg volt, ezért csak a hangokat hallottam, idősebb férfiak voltak és mondták, hogy anyád, meg hogy meghalt és hogy mered a halott anyámat.. ilyenek. aztán a lehel téren leszállt az egyik.
na de a szombati megasztáron azt hittem megáll a szívem. aztán mégsem állt meg.
másnap meg bartók eszterrel találkoztam és oda is mentem hozzá, hogy akkor most megmondom mennyire jó, amit csinál. zavarban volt, de asszem én jobban. és akkor el is szaladtam, mondtam neki, hogy ez elég kellemetlen..:)
na hát így. most meg meló. jajajjajaj.
reggel meg verekedés volt a metrón. egyre izgalmasabb a dolog egyébként, mert most meg influenza pánik van. olyan, mint mikor torontóban voltunk a matával, akkor is, ha valaki elköhögte magát a metrón, akkor mindenki elkezdett mocorogni. érződött a rettegés a levegőben. gyanakodva nézték egymást az emberek. csudajó volt. most is ez van. itt. a kék metróban.
egy csudajó reggel kezdés után egy sms, majd egy email baszta el a napomat. illetve nem baszta el, mert felülkerekedtem rajta. mennyivel jobb volt, mikor nem kaphatott az ember hívást, meg emailt, meg ilyeneket. és személyesen kellett megbeszélnie a dolgokat. valahogy az ember elveszíti a méltóságát és a kedvességét, ha úgy kell valakihez beszélnie, hogy nem látja. illetve beszélhet is úgy valakihez, hogy nem kell elviselnie a tekintetét.
tegnap bementem a jocihoz és pingpongoztunk, ami nagyon jó volt.
egyébként meg fúrnak a szomszédban itt az offiszban és baromi idegesítő ez. épp ezért úgy döntöttem, hogy a lehető legtöbb időt irodán kívül fogom tölteni.
furcsa egyébként, a nővérem felhívott, hogy elkérje apám telefonszámát. a mobilja 2 éve van meg, a matávja meg több, mint egy. hát ilyen jól tartják a kapcsolatot. mondjuk érthető.
hüje műtyúk. ez a tegnap mondata.
reggel egy állat, piros autóban az utcánkban leállt veszekedni egy homeless-szel. olyan szavakat és mondatokat mondott, hogy már így korán reggel is meglepődtem.
anyám meg este felhívott, hogy a győzikét nézi, amit eddig nem látott soha, csak mondtam neki, hogy jó, és akkor megnézte, és kétszer is hívott, hogy menniyt röhög. mondom, családi vonalon szeretjük a cigányokat.
ahol az előbb voltam, mikor felálltunk az asztaltól, egy lány odajött és a következőket mondta: itt tudnál nekem hagyni egy szál cigit?
annyira meglepett, hogy majdnem azt mondtam, hogy persze, meg még akkor segíthetek-e valamiben..
tutifix, hogy borsodi volt.
anyámmal néztem mindig az oscart. aztán egyszer kint is, kanadában, az tök fura volt, hogy este nyolc óra van. mikor pestre költöztem csak egyszer volt hbo-m, az is valamikor nyártól télig, tehát pont lecsúsztam róla. és most, hogy az rtl közvetítette, egyszerűen nem bírtam ellenállni, nosztalgikus érzések kerítettek hatalmukba. még izgultam is kicsit, nem is értem, tényleg.
azt azért le kell szögezzem, hogy balázsi panna semmit sem változott, még mindig inkább hallgatja és megkacagja a beszédeket, mintsem fordítaná, ráadásul a nevetésétől az eredeti szöveget nem lehet hallani.
na mindegy, a lényeg, hogy 1 órát aludtam, meg hogy végül pont azok nyertek, akiknek örültem, hogy nyernek, szóval jó volt. egyébként meg. az oscar.
az egyik kollegám felmondott, készítettünk neki búcsú ajándékot, vagyis kimentünk mindannyian a közeli játszótérre, hogy ott lefotózzon minket a világ egyik legbénább fotósa, aki valamiért mégis még mindig nekünk dolgozik.
szóval ott a játszótéren, meg útban a játszótér fele nézegettem a kollegáimat...
mindegy, a bencével elvoltunk, hógolyóztunk is, ráadásul megpróbáltam a képre csempészni egy igazi kisgyereket, aki a mamájával érkezett az utolsó percekben, furcsa mód - játszani.
kalandos az élet, mi?
csütörtök van, ez már azért feldob egy kicsit.
kényelmetlen a betét,
szúr, meg nyom a tampon
minden hangos
minden fényes
csak a kataflám hasson.
kellene valami otthoni meló, ha valóban meg akarok gazdagodni..
egyébként jó irányba haladok. ez tutifix, ezt látom, érzem.
anyámat felhívtam egy receptért, persze nem lehetett lelőni. felsorolta az összes levest, amit életében csinált. imád a főzésről beszélni. én meg imádom, ha a főzésről beszél.
meg.. kaptam egy mailt lilitől (tudod, ribikém, a bolond lili), és válaszoltam is neki. nem is tudom hány éve volt az, mikor túrázni jártam vele a bükkbe. mindenesetre az nagyon jó volt. combig érő hóban, lógott a cigi a számból, miközben a meredeken baktattunk felfele. még lent a pandában forralt bort vettünk magunkhoz, aztán fent, a mókus presszóban például, kíváló minőségű tablettás borból készítették ugyanazt a forró italt. kicsi voltam akkor. na mindegy, a lényeg, hogy írt a lili, ami vicces, mert éppen az eszembe volt a múlt héten egy pillanatra.
aztán meg megkért a recepciós lány, hogy ne használjam azt a bögrét, amiből iszom a kávét épp, mert egy kilétét felfedni nem kívánó személy szólt, hogy abból ő szokott inni. mondtam is, hogy jajaj, elnézést, nem gondoltam, hogy a szekrényben régóta ott várakozó tejüveg bögre bárkié is lehet, és elmostam, visszatettem. aztán a recis lány odahívott magához és elnézést kért a saját és az ismeretlenség fátylába bújó munkatársam nevében, mert kiderült, hogy rosszul látták, és ez nem is az a bögre volt. izgalmas, krimibe illő történések kéremszépen. holnap lehet használni fogok egy névvel ellátott poharat. wáu.
most már tudok.
a munkahelyemen nagy parával indult a nap, érdekes figyelni, ahogy az emberek kenegetik egymásra a szart. miattad van, nem, te vagy a hibás, igen, de ha te nem úgy, akkor.. és egyebek. szórakoztató.
reggel én is remekeltem, első körben felrugtam egy kávésbögrét a dohányzóban, aztán a hamust sikerült kiborítanom, és akkor még csak dél van, tehát bármi lehetséges.
tegnap nem dolgoztam. és olyan isteni krumplis eledelt készítettem, hogy beszarás.
ja és vannak olyan woody allen filmek, amik azért tényleg keményen fárasztók. sajnos. és mivel nem működik a videóm az új tévével, ezért nem tudtam rögzíteni egyik filmet sem a sorozatból. fene vigye.
egyébként semmi. érdekes.
nem tudok postolni, mert szar a blogger. persze csöppet sem bántam, mert semmitmondó dolgokat rajzolt a klaviatúra.
tegnap alma nap volt, ma még nem találtam ki, de eddig egy almát ettem csak. szeretem a hétvégéket, csend van, egyedül vagyok itthon, takarítok, tévézek, jó. bizonyos szempontból. másrészt meg hiányzik azért valami.
nem tudom miért akar az ember maga köré dolgokat. nem tudom miért nem elégszünk meg azzal, ha bennünk vannak dolgok, ha vannak dolgok, amiket felidézhetünk, amikhez bármikor nyúlhatunk magunkban. persze ez egy olyan kérdéskör, ami soha sem vezet egy megvilágított szobába, ahol a választ megláthatja az ember. egyáltalán, miért látni akarom. pontosan elég érezni mindent. erről van szó. erről.
üres percet, amit kénytelen az ember valahogy kitölteni, nos azokat ha összegyűjteném..
anyám komolyan gondolja a lakást, legkésőbb májusig akar nekem venni.
ilyenek. meg minden olyan lassú. nem is értem.
anyám lakásnézésbe kezdett, ami meglehetősen vicces, mert egyáltalán nem ismeri pestet, meg úgy ánblokk nincs érzéke hozzá, és akkor ilyenekkel hív, hogy leonardo utca, vagy hogy 22 négyzetméteres lakás - hm.
de kedves azért, és most el is határoztuk, hogy akkor lakást keresek. na kíváncsi leszek azért.
ez az új dala, amit ciara-nak írt, a 1, 2 step annyira megtetszett, hogy tegnap le is töltöttem, meg felírtam és akkor ma reggel is ment otthon és beleépült a fülembe.
és nagyon örülök, hogy britney megkapta élete első grammyjét.
és még az is, hogy most elmegyek sétálni, mert egyszerűen napra kell menni ilyen időben. végre már.
megéreztem a tavaszt és akarok még olyan érzést, mert az jó.
aztán beszélgettem az unokatesómmal is, aki mondta, hogy a farsangon volt egy kisfiú, aki tavaly kukának öltözött, idén meg hajléktalannak, és nagyon vicces volt. direkt lefotózta, hogy majd megnézhessem én is.
meg még nem tudom.
most nem jó dolgozni. persze csinálom, de nem nagy kedvvel.
a főnöknek kedves levelet visszaírni a hülyeségre, amit felvet, megakadályozván a hülyeséggörgeteg elindulását? íme az iskolapélda:
01. főnök levele, péntek reggel, 9:22, címzettek: villa és munkatársai
Kedvesek,
Szeretném ismét megerősíteni, hogy a munkaidő hivatalosan 9.00-kor kezdődik.
Ezért kérlek, hogy 9.00 és 9.15 érjetek be.
Még most is egyedül ülök a szobában, nem először az utóbbi hetekben? (SMS-eket sem kaptam.)
Akinek általában (a kivételes eseteket leszámítva) ettől eltérő munkarendre van szüksége, jelezze nekem és főfőnöknek, és megbeszéljük.
De kérlek, vegyük komolyan a reggeli munkakezdést.
Köszönöm, főnök.
02. villa válasza, péntek délután, 17:20, címzett: főnök
Kedves főnök,
Ne haragudj, hogy ennyit késtem a válasszal.
Igyekszem 9.00 és 9:15 között beérkezni a közeljövőben. Vagy ha valami közbejön, arról SMS-ben értesíteni. Sajnálom, hogyha ezek közül bármelyiket is elmulasztottam a közelmúltban.
villa.:)
03. főnök válasza, péntek délután, 17:25, címzett: villa
Kedves villa,
köszönöm, épp ezt a remek hozzáállást vártam Tőled :)
Köszi, főnök
éljen, éljen! ora et labora.
megmég az is. csak szépen, kedvesen.
és vigyázat, a komolyság és a hülyeség ragadós lehet.
bájdövéj, az ajtót kinyissam, vagy bezárjam?
semmibe sem tart hirtelen másvalakinek lenni. jó játék is lehet akár. de ezt csak egyedül játszom, megtéveszteni nem akarok.
a tenyeremben vonalak vannak.
a vonalaim körkörösek.
meglettem volna szavak nélkül is egyébként, csak ha már így alakult, használom a betűket egy kicsit.
van például a lajos, aki ma éppen nem tudom kicsoda, de régen mindig szét volt csúszva nagyon. volt, hogy egyszerűen csak ismételte a szavakat. és elképzelhető, hogy neki volt igaza.
a nehezítő körülmények. olyan ez, mint a kavicsok a folyóban, hogy így csiszolja őket a víz. nem tudom akarok-e sima lenni egyébként, meg áramvonalas, mert ezt nem is kérdezte senki ugyebár.
nem egészen tudom, mit akarok. illetve hogyne tudnám. csak nem egészen tudom, hogyan valósítsam meg. illetve hogyne tudnám. csak nem egészen, tudom, hogy kezdjek neki. illetve hogyne tudnám.
fegyvertáramban van sok mosoly. mindenesetre.
bement az erdőbe, pedig egyáltalán nem vágyott arra, hogy árnyékba kerüljön. mégis ment, mert a hangok és az illatok hivogatták, és érezte, hogy találni fog ott valamit.
az egyik fa törzsén madarat látott, az avarban bogarak kaparásztak. pontosan tudta, hogy mit kell megtanulnia ebből.
nem jó pedig.
reggel egy homeless nagyon kedves volt.
jók a reggelek egy ideje. néha észrevétlenül fordul a világ.
funkcionális almafabéna vagyok.
mondjuk ennek nincs értelme, de lehetne az is, hogy nem tudok fára mászni. viszont ez nem igaz, nincs két hete, hogy fára másztam.
kis koromban folyton fára másztam, és már felfele menet bennem volt a félelem, hogy hogyan jövök majd le, de azért másztam. aztán mikor felértem, kétségbeestem, hogy nem tudok lejönni. mára ez már elmúlt.
egyszer a lillafüredi vízesés alatt másztunk az unokaöcsémmel, ami ilyen homok szerű anyagból kialakult fal, kurva meredek. és emlékszem, hogy félúton azt éreztem, hogy innen én se előre, se hátra. mert elgondolkoztam azon, hogy a homok, meg a magasság, meg csúszik is, meg egyébként is tériszonyom van.. aztán percek múlva erőt vettem magamon és folytattam simán.
na ebből csak annyit tudok kihozni, hogy vagy gondolkodni nem szabad, vagy nem szabad abbahagyni a gondolkozást, addig, amíg a végén ki nem derül, hogy dehátbasszameg, hogynemenne.
mindenki szivatja, mert azt hiszik ki lehet és ki kell nevetni, azt hiszik fölötte állnak. miközben kiszel tünde teljesen rendben van. sokunknál sokkal jobban. nekem mindig megdobogtatja a szívem őszintesége. meg kedvessége. boldog ember lehet.
eleinte azt hittem, hogy az unokaöcsém nőimitátor lesz, később pankrátor, aztán, mivel folyton mondogatta, gondoltam majd sebész. majd együtt akartunk rákenroll sztárok lenni, de ő alteros lett, ami nagyon jól állt neki, de idejekorán meghízott, ráedzett és most olyan, mint egy szekrény. és már nagyon régóta nem tudom, mi lesz. azt meg pláne nem, hogy most micsoda. de mikor ő volt a hercules, én meg a warrior man, és a kihúzható szivacságyon ütöttük egymást viccből, az nagyon jó volt. múlnak az évek azt hiszem.
az unokanővérem meg már két férfiúnak adott életet, akik közül az egyik még kis tökmag, na például őt sem tudom, hogy mi is lehet tulajdonképpen, de nála például sosem érdekelt. mert tudtam, hogy rendben van. mindig is rendben volt. vele kiskoromban sosem játszottam, ellenben nagykoromra cinkosan be tudtunk párszor jégermájsztertől baszni itt ott, szigeten, vagy csak a kertjük teraszán, vagy a nővérem esküvőjén például.
meg van például három olyan unokatesóm, akiket, ha jól számolom 16 éve nem láttam, pedig 12 évig 10 kilométerre laktunk egymástól.
és van még három, akiket szoktam látni, de ők nagyon furcsák ám. az egyik igaziból nem is rokon, ő butácska, olaszországban nőtt fel, és pincér most itt, a vár közelében.
a másik nagyon magas, matekzseni.
a harmadik pedig suta, beszélni alig hallottam, na ő meg sportol.
összesen négy nagynéném van.
mindkét nagypapám meghalt már, az egyiket nem is ismertem.
mindkét nagymamám él.
az egyik elég beteg.
van anyukám, és van egy nővérem. és remélem hamarosan lesz majd gyermeke.
meg apám is van.
hát így akkor.
a hétvége anyámmal balul ütött ki. de azért így is jó volt, vagy valami ilyesmi. azt hiszem.
egyáltalán nem vagyok ma kreatív, mondjuk máskor sem, de most nagyon nem, ráadásul betűiszonyom is van, meg a szavak is felzaklatnak, ha le kell írnom őket.
Now grandma's a person who everyone likes,
She brought you a train and a bright shiny bike.
But lately she hasn't been coming to dinner,
And last time you saw her she looked so much thinner.
Now your mom and your dad said she moved to Peru,
But the truth is she died and someday you will too.
La-la-la-la-la...
gondoltam ez a kérdés feldobja ezt a postot. haha.
bejöttem vala az irodába és azt látom, hogy a munkatársam magát fotózza telefonjával és nézegeti elégedetten az eredményt. majd másik munkatársam telefonját babrálva érkezvén azonnal e-mail írásba kezd. tú mács komjúnikésön. ájszinkszó.
na de mindegy ez. anyám jön hozzám szombaton, és nálam is fog aludni. kicsit izgulok, mert nincs az a rend és tisztaság, amiben ő ne szeretne kicsit pakolni. de csudajó lesz, azért azt tudom.
watch the stars now moving
cross the sky
keep this feeling
safe tonight
meg arra is gondoltam, hogy ha minden egyes embert egy útvesztő részének, mintegy az útvesztő falának gondolok el, ami egyáltalán nem nehéz, hiszen a mosolyom, vagyis jómagam visszapattanok róluk, szóval ha ez így van, akkor hova jutnék ebben a labirintusban. egyszer akkor elindulok így, úgyvélem.
ma elindultam a deákról és mindenkire mosolyogtam. azt tapasztaltam, hogy a kéregetők és a homelessek azok, akik bátran vissza tudnak mosolyogni. mindenki más megijed, mintha nem értené, nem tudna mit kezdeni a dologgal. az otthontalanoknak a mosoly természetes. visszamosolyognak. és nagyon szépen tudnak mosolyogni amúgy.
